Tikkadtan nyúlunk lucskos vászonra
mit ropogós frissre keményített,
s ágy vak keretére feszített
az égi festő aktokat álmodva,
s dobva színeit a fehér alapra.
Lusta gondolat-verdesés
reked bennünk, amíg a lihegés
fortéja pianóra csendesülhet ma,
s moccanatlan alvássá szelídül.
Feltűzött baldachin, kívül delelő ég,
tárt ajtók, tájképen szem felüdül,
vibráló légben fénynyaláb bőség,
de egyet áhítunk csak minden vágy közül:
jöjjön az este, szűnjön meg – a hőség…
10 hozzászólás
Kedves Irénke!
Tudom, az ember mindig másra vágyik, mint ami éppen megadatott…
De én most úgy szeretnék egy kis hőséget!
Nagyon tetszett a versed, Judit
Mennyi vágy létezik, jól sikerült megjelenítened a vágynak ezt a formáját.
Szép estét kívánok:Marietta
Köszönöm szépen Marietta, a véleményednek mindig örülök!
Nagyon jó lett!
A második rész pont elentmond az elsőnek, én már mást vártam. A hőség az most biz elkelne egy kicsit!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X,
ha a vágyra gondolunk, először mindig az erotika jut eszünkbe. Kis csavarral én most a hőséget tettem meg főszereplővé. Az legalább annyira igénybe vesz…:)))
Köszönöm soraidat!
Barátsággal Irén
Kedves Judit,
nekem sem ártana, ilyenkor télen a kánikula nem is tűnik olyan szörnyűnek…:)))
Köszönöm, hogy írtál.
Szeretettel Irén
Kedves Irén!
Ötletes, szellemes vers, örülök, hogy elolvastam!
Üdvözlettel: én
Kedves Bödön, én is örülök, hogy elolvastad…:)))
Kedves Irén!
Nagyon szép vágyak. Örömmel olvastam.
Szeretettel Mária
Mária, nagyon örülök, hogy tetszett.