Az éj nappalt vajúdik,
a nappal éjeket,
az álom valódit,
a fekete színeset.
A bánat könnyet szül a szembe,
némán üvöltő csend-folyót,
miután minden cseppjét félrenyelte
a világ, szopnak a semmit-álmodók
felhígult hazugságot,
gennyedző vágyakat,
méhfalról mállott,
észrevétlen megtapadt
örökölt arroganciák
cipelnek gyűlölet-magzatot,
magukban mormolva egy harsogó imát,
amit jellemük halálra szaggatott.
Az éj nappalt vajúdik,
a nappal éjeket,
az álom valódit,
a fekete színeset.
5 hozzászólás
Heló Zsuzsa.
Én azt szeretem, ha egy vers -vagy bármi- valamit ébreszt benne, feszültséget, bánatot,
rejtett félelmet- egyáltalán elinduljon bennem valami rezgés, hullámzás. Ha ez nincs, tovább lapozok. Van ebben belső feszültség, nem is kicsi. Tovább nem magyarázom,mert azt utálom a legjobban, ha mindenféle okosságokat mondanak- nem felejtve,hogy egy értelmes vélemény valakitől tökéletesen belefér ebbe.
üdv:pdw.
Kedves Mr.Paderewsky!
Örülök, hogy érzékelhető benne a feszültség.:)Magyarázhatod nyugodtan tovább, ha kedved tartja, mert örülök mindenféle hatás leírásnak amit néhány sorom okoz -bár így is értem-.
Köszönöm a rászánt időt és véleményt.
üdv:
Zsuzsa
Kedves Mr.Paderewsky!
Örülök, hogy érzékelhető benne a feszültség.:)Magyarázhatod nyugodtan tovább, ha kedved tartja, mert örülök mindenféle hatás leírásnak amit néhány sorom okoz -bár így is értem-.
Köszönöm a rászánt időt és véleményt.
üdv:
Zsuzsa
Szia!
Nekem tetszik. A keret pontosan adja a mondanivalót.
Csak gratulálni tudok!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök, hogy a keret érzékelteti, és kiadja a mondanivalót. A cél ez volt.:)
Köszönöm a gratulációt és a versre szánt időt.
szeretettel:
Zsuzsa