Valahogy úgy
hogy minden este
leforgatod és megvágod
életed legjobb filmjét
aztán megveszed a jegyet
és beülsz a szemüreged mögé
mozizol és kritikát írsz
mégsem tetszik a film.
Valahogy úgy
hogy összetöröd a vázát
meg a benne heverő emlékek szárát
kifolyt a poshadt víz a padlóra
törött porcelánon lépkedek
annyira fáj
gondolkodni
nem tudom
most ki takarítaná fel
egyszerre nem lehet
vizet meg vázát.
Valahogy úgy
mikor túlsütötted az ételt
füstös a konyha meg a tüdőd
vagy emlékszel mikor cigit kértél
ismeretlenül is ismerős lett a hangsúlyod
de talán ezt is csak álmodtam
vagy képzeltem, mint a százszirmú
összetört virágokat
és a mindenki lelkében nyugvó vázát
miért nem kérdezed meg a jelent
mit jelent
miért nem lépsz merőlegesen át
csak párhuzamosan tekeregsz
pedig azt hiszed előre haladsz
miért nem írsz, írsz mint egy író
hisz megfojtanak a szavaid
és ízük mint az adventi gyertya füstje
már csak egy vers kéne:
–
4 hozzászólás
Írni nèha oly kevés, nèha sok …
s ha írod a szòt, legott a sokk
Reped a váza, s lèlek gyanánt kiömlő szavak,
Poshadt víz?
Dehogy: ha írsz, ezt-azt lètre, tettre hívsz!
Ismerős cserèpszőnyegen lèpkedek,
Felèbredni Váza-Lujzaságombòl
Kell pár sor, mi èrzőn át- ès felkarol.
Feltöröl, összevarr, tisztult vìzzel tölt fel,
Hogy mielőtt a föld nyel,
Ùjra szèp virágnak
Vágyjak lenni otthonul.. ..
S lehet, egyszer törhetetlennè tesz
a sokfèle jò ragacs 🙂
Tiszta vízbe ùj virágot,
Tesz a kèz mely szent: avat s összerak 🙂
Igazán frappáns és szép válasz, gondolom nem kevés időbe telt ezt megírni. 🙂
Köszönöm szépen, és persze a te részed is jó.(:
Kőszi, de csak pár perc volt 🙂 mert megindítottál, s csupán tovább folytam 🙂
Annak èrdeme is aTièd
😉
Örülök neki, hogy inspiráló volt. 🙂