Halott ember szelleme vigyáz létemre
Aszott bőre cafatokba lóg a levegőbe
A csontjairól lógó inakat mozgatja a szél
Szemgödrében az üresség mit sem ér.
Alvadt vér, bűzös gőze
Izmaira tapadva nem csöppen földre
Itt áll mögöttem és nem enged el
Álmaimban a halál helyett ő felel.
Nem halok meg míg ő úgy akarja
Életemet halálával tartja
S ha itt kell hagynom ezt a létet végleg
Bordáját kiemelve vet mindennek véget.
Szívembe mártja majd a csontot
Melyen több kiló barna hús lógott.
Szívemből a vér arcára fröccsen
S elveszti az értelmét minden.