Virrad az élet temploma
napórát rajzol lent a fa,
még hűvös leplek vonzanak,
s arannyá izzik fent a nap,
arany mézgájú fenyvesen
csorog a fény szerelmesen,
s krizantém-harmat szórja szét.
A fánk falevél függönyét
sápadt augusztus színezi,
hamvas szilvákat visz neki,
pihés barackokat. Korán,
az idegpályák sodronyán
tiktakol az idő maga.
Hőség. Elfolyt az éjszaka.
9 hozzászólás
Kedves Irén!
Tetszik a versed, mert minden sora az élet igenléséről szól. A természet gazdagságát, szépségét használod fel a képeidben.
Üdv: Kati
Köszönöm, Kati!
Költői zenemű.
Grat.: Á.E.
Köszönet, kedves Emil!
Gyönyörűséges képeid elvarázsoltak, Irén.
Jó volt itt lenni nálad.
Szeretettel,
Ida
Kedves Iduska, köszönöm!
Kedves Irén!
Szép, meleg, kicsit szomorú…
Judit
Kedves Irénke!
Rövid versed nagyon tetszik nekem, s főleg az, hogy nagyon jól érted, hogy kell verselni.
Ismerem máshonnan is, ahol Te és én is be vagyunk jelentkezve. Mindig örülök, amikor olyan
verseket olvashatok, ahol betartják a magyar helyesírás szabályait.
Szeretettel olvastam. Én elhagytam a pontozást, azonban itt belül is fogadd el: *****
Hata
Kedves Kata, nagyon köszönöm. Én is szoktam találkozni a neveddel, és figyelek rá. Sajnos az időm kevés, ezért szólok ritkán hozzá. De olvasni szoktam…