Tudom, sokáig nem hagytam jelet,
De most visszatérek közétek.
Ne féljetek, nem tűntem el,
Titeket sohasem hagylak el.
Szívem egyre szenved, s nagyon fél
De míg dobban egyet-egyet
Addig hisz, vár és remél,
S erős fájdalom járja át,
Mert elvesztettem azt,
Mi éltet, s örömöt ád.
Még bízom az új Jövőben, a jóban
De feladatom és küzdelmem
Ehhez még elég sok van,
Hogy céljaim elérjem,
És az álmokból valóság legyen.
5 hozzászólás
Nagyon tetszett az alkotasod.Szivbol gratulalok&kivanok:Kellemes Karacsonyi Unnepeket&Boldog Uj Esztendot,a messzi tavolbol,Sankaszka…
Szia!
A visszatérés jó hír és mindig örömteli pillanat, tőled azonban ennél lényegesen jobb verseket várok!
A rímek és a fogalmazásod használatában (nem mindig magyaros!) elég sok a "sántikálás", azt gondolom, ennél tudatosabban kellene írnod, sokkal több átnézéssel, hogy a bakik kiküszöbölhetőek legyenek!
Az utolsó előtti versszaknál én erős hiátust érzek, azt írod "elvesztetted azt, mi éltet, s örömöt ád"- de nem derül ki, mit vesztettél el?
Bízol az új Jövőben? Miért van régi is? Teljesen fölösleges az "új" jelző, a jövő csak új lehet, mert nem tudhatjuk, mit tartogat.
Közepes vers, az átütő fejlődést még nem tapasztalom, na talán majd később igen!
Üdv.:Tamás
Szia Tomi!
Az új jövőt arra értem, hogy egy új korszak az életemben! Mert nagyon várom már, hogy végre igazán elkezdhessem és az legyek ami akarok lenni és ebbe ne szóljon bele senki. Erre utalnak az általam használt kifejezések. Sokszor azért igyekszem úgy írni verseimet, ne legyen mindenki számára egyből nyilvánvaló, hogy miben szenvedek, mit élek át.
Nagyon tetszett,ez az alkotasod,szivbol gratulalok.Kivanok jo eleterot&vegtelen szeretetet,hogy meg sok ilyen mely es szep alkotasod szulethessen.Sankaszka,a messzi tavolbol…
Kedves Aphrodite!
Örülök, hogy visszatértél.
Ági