Életem Regénye 1. fejezetéből (Gyermekévek)
Fönn a havason
A fogaskerekű állomástól indult a kiránduló csapat fölfelé, kétezer méter magasba. Felérve, még tizennégy kilométeren keresztül, felejthetetlen szép tájakon haladt velünk a keskeny nyomtávú vasúti szerelvény. Jobbról irtózatos mélység tátongott, ott gomolyogtak mellettünk a felhők, ahonnan ki-kibukkant a nap és leláttunk a félelmetes mélybe. Másik oldalon végelátatlan fenyőerdők, sudár fenyőfák meredtek az ég felé.
Fakitermelés folyik, fatelepeket működtetnek, tornyokba rakott, feldolgozott farönkök hatalmas mennyiségben mindenütt. Fenn a Havas tetején erdővel koszorúzott tisztás, selymes zöld pázsit ölelésében egyszerű kis faház állt. Az ég acélkék. Süt a Nap, minden ragyog. A levegő üde és tiszta. Mint a mesében…
Éjszakára ottmaradtunk egy kis faházban a havas csúcsán. Ezt az éjszakát nem lehet elfelejteni. A közelben nagy, farudakkal elkerített esztenák (karámok) álltak. A marhacsordát és juhnyájat tavasszal felterelték a jó havasi legelőkre és ott, a szabadban tartózkodnak késő őszig. Egész nyáron fejték az állatokat, ott dolgozták fel a tejet, majd a kész túrót, sajtot, ordát és egyéb terméket naponta a kisvasúton szállították le a falvakba. Mi is vásároltunk tőlük friss tejet, ordát, és sajtot vacsorára.
Ahogy leszállt az est, tudtuk, nem lehet elhagyni a kis faházat. Jól bezárkóztunk, ellenőriztük az ablakokat, ajtókat. A nyájakat őrző pásztorok figyelmeztettek az óvatosságra. Ablakokat, ajtókat jól elbarikádoltuk, az ajtó elé még a bútorokat is odatoltuk. Az esti szürkület után nem kellett sokáig várakozni.
Ahogyan az állatokat őrző pásztorok jelezték, szinte menetrendszerűen megérkeztek a karámokhoz a farkasok. Még bent sem mertünk mozdulni, mert időnként ott ólálkodtak a ház körül. Elkezdték szörnyű koncertjüket; félelmetes ordítással, vonyítással telt az éjszaka. Nem is tudom, hogy az ott élő pásztorok nap-nap után, hogy bírják ki ezt az eszeveszett ordítást és félelmet. Az biztos, hogy amíg élek, nem felejtem el.
Reggel, – amikor felszálltunk a kisvasútra – láttuk a farkascsorda szörnyű pusztítását; néhány kegyetlenül összemarcangolt szerencsétlen állatot szállítottak a kisvonat nyitott platóin.
10 hozzászólás
Tűzzel nem lehet védekezni a farkasok ellen? A farkasokról annyit tudok, hogy akkor veszélyesek ha sokan vannak…márpedig falkában szoktak támadni. Tényleg félelmetes éjszakátok lehetett, de ahogy látom maradandó élmény…
Mi az az orda? Olvastam már, így tudom hogy létezik, de nem tudtam meg mi az…
Kérlek, meg ne kövezz érte, de pontosan nem tudom kifejezni, csak körülírni. Az ordát a tej feldolgozásánál állítják elő. Hasonlít a sajtra-túróra. De inkább édeskés, talán azt mondhatom, hogy puha sajtféle. De finom. A helyesírási szótárban nincs meg, lehet, hogy más neve is van, de ott, Erdélyben így hívták.
A farkasok ott valóban falkában támadtak, a pásztorok és csordások tűz mellett vigyáznak az állatokra, mégis előfordul, hogy néhány állat áldozattá válik a támadásuknak. (Persze, mondhatjuk, hogy a vadállatoknak is élni kell valamiből… de mégis borzasztó, amikor szétmarcangolják az áldozatukat.)
Köszönöm az érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szép képekkel festetted le a táj hangulatát!
Várom a további "kalandjaidat" is! 🙂
Boldog karácsonyt kívánok!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyz!
Nem csak szépen festettem le, de még annál is sokkal szebb a természetben megcsodálni. Egész erdély tájai-látnivalói felejthetetlenül szépek.
Ebből a csokorból ma teszem föl az utolsót, de majd keresek még más kalandokat is.
Köszönöm, hogy olvastad és a karácsonyi jó kívánságokat is, amit én is szeretettel viszonzok. Legyen szép és boldog az ünneped!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Továbbra is élvezettel olvasom visszaemlékezéseidet. Tetszik, ahogy írsz.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Örülök, hogy érdeklődsz szerény alkotásaim iránt. Tudod, én megtörtént eseményeket, látnivalót írok le. Csak úgy egyszerűen, ahogy látom, vagy ahogyan átélem. Az egész Életem regénye is hiteles, naplószerű leírása egy hosszú élet tanúvallomása.
Köszönöm az értékelést!
Szeretettel: Kata
Katika , jó kis kalandtúrán vettél részt. Rám jött volna a szívbaj ha ott vagyok én is :))
elhiszem , hogy felejthetetlen élmény számodra :))
Üdv. Nárcisz
Ez valami rémísztő volt, még most is – nem mondom meg, hány év múlva is – hallom a farkasok üvöltését. Egyébként ott fönn a 2000 m magas havas tetején felejthtetlen kilátásban volt részünk.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Elámultam a hegyek magasságán, hisz országunkban a kékestetői hegy az 1014 m-es magasságával a legnagyobb. Szinte éreztem a friss hegyi levegőt, ahogyan leírtad. Gondolom, a farkasok ordításától nemigen tudtatok aludni. Csodálom én is a pásztorok bátorságát.
Örömmel olvastam!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Ha behunyom a szemem, még most is megjelennek előttem azok a gyönyörű tájak. Azon az éjszakán valóban nem aludtunk rendesen a farkasok üvöltözésétől, s azt sem értettem, hogy a pásztorok hogy bírják el egész nyáron a közellétüket. Csodálatos helyeket láttam ott.
Köszönöm, hogy itt jártál: Kata