Mélykékbe hajlik a rám zuhanó este,
kertemet a tél a karjaiba vette.
Míg ringatja lágyan a szunnyadó magot,
altatót dúdolnak messzi-szép csillagok.
Szusszan a hó, elsimul a karcsú fákon,
rügybe zárt testükben a tavasz csak álom.
Belép az ablakon, és fogva tart az est.
Szívemig ér a csönd. Újra havazni kezd.
2006. március 5.
6 hozzászólás
Csodálatos kép.:)
Gratulálok! megint csak ámulok 🙂
Üdv, Jodie
Köszönöm, Leticia 🙂
Jodie, örülök az elismerésednek – köszönöm 🙂
Gyönyörű a címmel együtt, mintha egy altatódal lenne,ahol a tél altat el…csodaszép sorok!
Kedves Hayal, hálás vagyok a figyelmedért. Köszönöm szépen 🙂