Légy idegen, vagy barát,
Jöhetsz tárt kapumon át.
Maradj, míg kedved tartja,
Ha mennél, lelked rajta.
Szólj, mint testvérhez szólnál,
Járj, mintha otthon volnál.
Tiéd borunk, kenyerünk,
Ha akarsz, tartsál velünk.
Örömöd elmondhatod,
Gondjaid megoszthatod;
Ha akarod, segítünk,
Vagy győzünk, vagy veszítünk.
De, ha bánat hegedül,
Kérlek, hagyjál egyedül;
Magamban, félhomályban,
A hetedik szobában…
9 hozzászólás
Kedves Antal!
Csak beugrottam, s már egyedül is hagylak, csak ígérd meg!… hogy nem maradsz sokáig a " hetedik szobában ".
Szeretettel: még mindig pipacs 🙂
Ígérem pipacska. Neked bevallom, ne mondd tovább, nincs is hét szobánk. De erről senkinek!
Köszönök mindent.
Üdv. a
Kedves antonius!
Megértem, hogy a hetedik szobában egyedül, magányban akarsz maradni, hiszen az a szoba, ha a Kékszakállúra gondolunk, a férfi lelke maga, a lényege, akarata. Kinek engedjük meg, hogy bepillantson rejtett zugainkba, még ha egyébként mindent megteszünk is érte?
Titokzatos, szép verset írtál. Gratulálok!
Irénke kedves!
Köszönöm a rám szánt időt, a gondolataidat. a
Kékszakállúra asszociál az ember versedet olvasva. A hetedik szoba maga a titok, a tabu, a belső integritás. Meggyőzően írtál, én sem zavarlom meg ottléted.
De inkább maradj te is a többi hatban! 🙂
Gratulálok, szép vers és titokzatos!
alberth
Köszönöm albert a figyelmed, az értékelésed.
Üdv. a
Ki ne tudná ha én nem,hogy ott biz egyedül kell hagyni Kedves A.:-)))))))))TISZTELETTEL Ny.
Köszönöm nyaracska, hogy november közepén sem hagysz cserben.
Üdv. a
A hetedik szoba a titkok szobája. Szeretem, ha engem is egyedül hagynak ott:))) Jó vers!
Üdv: Klári