…csigát lovagol az idő,
erősen fogja lóbáló
kantár-szemeit,
s míg gondolatom sztrádán
száguld feléd,
addig ő épphogy csak
kiállt a garázsból,
nyálkás
csíkot húzva
felszántott szívem
szenvedélytől égő
barázdáin.
Hm. Valami új. Az eleje kifejezetten tetszik, a végén a "szenvedélytől égő" az én ízlésemnek már túl romantikus, számomra anélkül a sor nélkül is kerek lenne a mű.
Üdv,
Poppy
6 hozzászólás
Hm. Valami új. Az eleje kifejezetten tetszik, a végén a "szenvedélytől égő" az én ízlésemnek már túl romantikus, számomra anélkül a sor nélkül is kerek lenne a mű.
Üdv,
Poppy
Köszönöm, Poppy, mostanában túl romantikus hangulatban vagyok. 😀 De egyáltalán nem bánom, sőt!!!
Száguldjanak a gondolataid, akkor az idő is gyorsabban telik! 🙂
Telik az, de mit ér, ha egyedül? 🙁
Az a fránya idő!:)
Máskor meg szinte csak elillan!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Köszönöm, Zsolt! A számomra egyik legrégebbi lírai alkotás jut erről mindig eszembe, a Záray-Vámos nóta. 😀