A témakör olyannyira tág és megfoghatatlan, hogy meg sem próbálok kerek képet adni róla.
Több mint hétmilliárdan élünk e Földön emberek, jelen pillanatban, de az összetétel mire, a kedves olvasó elé kerül ez a szerény írás, jelentősen meg fog változni. Sokan éppen most halnak meg, de még többen éppen most jönnek a világra.
A társadalomismeretet, mint tantárgyat, a többség ismeri még iskolás éveiből. Viszont ez sokkal több, mint egy tantárgy. Az életünkről szól. Arról, hogy egyénenként, hogyan illeszkedünk be és, hogyan játszunk szerepet ebben az óriási társadalomban. Arról, hogy milyenek vagyunk, mi a célunk, hogy megtanuljuk elfogadni, talán megérteni és kapcsolatot kiépíteni az embertársainkkal.
Szól mindenről, ami érint minket. Az érzéseinkről, a nézeteinkről (politikai, vallási) hovatartozásunkról, a múltról és a jövőről is.
Úgy gondolom, mindenkinek egyéni a világnézete, akik közel állnak egymáshoz, azoknak nagyon hasonló, de teljesen egyforma nem lehet.
Ami a legfontosabb lenne e témakörben, hogy legyen célunk. Ez sokszor nem könnyű, de elengedhetetlen az értelmes élethez. Több film is érzékletesen feldolgozta a témát és ezzel milliókat gondolkodásra ösztönzött. Hármat szeretnék megemlíteni.
Az első, amit valóban társadalomismeret órán láttam, a címe: A hullám. Megtörtént esetet mutat be, egy mozgalomról szól, ami egy nagyobb közösség életét megváltoztatta, a következtetést mindenki maga vonhatja le.
A második: A jövő kezdete. A film egy „add tovább” akcióra épül, a lényege, hogy tegyünk jót három személlyel, akik folytatásképpen szintén jót tesznek három emberrel, így hatványozódva terjed. Ha egy kicsit elvonatkoztatunk, ez az aranyszabályra épül, vagyis bánjunk úgy mással, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak.
A harmadik: A bakancslista, talán a legismertebb a három történet közül. Ahogy a másik kettő ez is egy iskolai feladatból indul. Egy listát kellett írniuk, mindarról, amit meg szeretnének tenni még mielőtt, feldobják a bakancsot, vagyis életükben. A célok fontosságára hívja fel a figyelmünk.
Jó szándékú tanáraim, akik igyekeznek a tananyag leadása mellett, az életre is felkészíteni, olyan dolgokat is megtanítottak, amiről talán nem is gondolták, hogy megtették. Először is, azt, hogy a jóindulat és a tisztelet fontosabb lehet a tudásnál, mert a hozzáállástól és, attól, milyen kapcsolatot építünk ki, azzal a tanárral, akivel éppen összehozott a sors sok esetben több múlhat egy jegynél. Nem ritka, hogy egy-egy tanuló a tanára ráhatására választ életpályát.
E három filmben, talán nem kap akkora hangsúlyt a családi háttér, pedig ez még fontosabb, annál, amit a gyerek az iskolában kap meg. Otthonról már egy értékrenddel, egyfajta neveléssel jön el. De mindegyikünk egyénileg dönti el a későbbiekben ragaszkodik-e azokhoz az irányelvekhez, amiket kapott, vagy más irányban folytatja az életét.
Bárhogy legyen is, ha szeretettel és tisztelettel próbál bánni azokkal, akikkel találkozik élete folyamán boldog lesz.
6 hozzászólás
Szia!
Jól összefoglaltad a lényeget,ebben a témában, és osztom a véleményed:)
Szeretettel:Amaryllis
Lehet, hogy beküldöm a suliújságnak. Köszönöm, hogy idelátogattál.
szeretettel: Delory
Elgondolkodtató kis iromány 🙂
Köszi, hogy olvastál, már egész meg is feledkeztem erről a cikkről.
Delory
Kedves Nadin!
A befejezés csodaszép
irányt adó gondolat!
Szeretettel gratulálok az egészre:sailor
Köszönöm Sailor.
Szeretettel láttalak: Delory Nadin