A balatoni nyaralásunk során egyik nap a feleségemnek hivatalos ügyben haza kellett utaznia. Így egyedül maradtam egy napra. A Balaton vize és az idő is jó meleg volt. Fürdés közben egy kagylóhéj elvágta a talpamat. Nagy nehezen bicegtem ki a tóból. Az üdülőnkben nem volt orvos, így a távoli helyi orvoshoz kellett lemennem. A doktor kis várakoztatás után fogadott. Megvizsgált, de a talpamhoz nem nyúlt. Szerinte nincs nagy baj, de sajnos ez nem így történt. Adott gyógyszert, és utamra bocsátott, vissza az üdülőnkbe. A feleségem estére visszatért és látta a dagadt lábfejemet. Menten szólt az üdülőnkben éppen nyaraló kórházi nővérnek és lányának. Ők azonnal jöttek segíteni. A szakszerű, emberséges és önzetlen segítségüknek, a feleségem odaadó ápolásának köszönhetően a talpam rendbe jött. Ameddig Ők ott üdültek, naponta jöttek ,,vizitelni” nálunk a gyógyulásomat figyelemmel kísérve. Mielőtt Ők hazamentek, azt tanácsolták, hogy rosszabbodás esetén otthon feltétlenül menjünk el a sebészetre, de erre nem volt szükség, mert a talpam meggyógyult.
Bajban mindig van segítség
By Pecás
2 hozzászólás
Kedves Pecás!
Nagyszerű történetet hoztál.Örülök, hogy a jót is megírtad, sokan csak odáig jutottak volna, hogy milyen közömbös volt az orvos és azt ragozták volna a végtelenségig. Te nem így tettél, hanem írtál a segítőkész párról is. Én is azt tapasztalom, hogy sokan segítenek, ha szükség van rá, sőt olyanis van, aki szinte örül annak, ha segíthet. Nekem nincs okosom, így ha olyan helyre kell utaznom, ahol mégnem jártam és otthon hiába néztem meg útvonalat, ott a helyszínen tanácstalan vagyok és megszólítok valakit, hogy elnézést nem tudja, hogy merre kell mennem, hogy ide, vagy oda érjek? Van, hogy nem tudja, de megkeresi az okosán, felnagyítja, megmutatja, hogy miről ismerek az épületre, merre induljak, hol forduljak jobbra-balra és így tovább. Közben mosolyog, látszik rajta, hogy örömel igazított útba.
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a jól végződő baleseted.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Tóth Lászlóné Rita4
A fenti írásommal azoknak az önzetlenül segítő, bár nyaraló egészségügyi dolgozóknak akartam emléket állítani, akik a saját szabadidejük feláldozásával nyújtottak Nekem életmentő segítséget és azt is be akartam mutatni, akik – és nem ez a többség!!!!!!!!!!! – munkájukat nem teljesen emberszeretetből, hanem ,,valami másból” végzik ! Ez utóbbi nem jellemző az egészségügyi dolgozókra. Erre is jó példa az, hogy nemrég egy kardiológus orvos határozott és emberszerető, gyors és szakszerű intézkedése mentette meg az életemet! Örök hála és tisztelet, szeretet övezze minden emberszerető, segítőkész ember egész életét!
Üdvözlettel:
Pecás
Pecás