A vers, amely nem szól hozzád,
szíved az meg nem érinti,
napjaidhoz semmit sem ád,
csak az időt vesztegeti.
Ha nem ébreszt, nem lelkesít,
nem közvetít gondolatot,
ha küldetést nem teljesít,
nem nyújt mást csak indulatot.
Csak olvasod, de nem érted,
mit akart vele a költő,
ha szeretetét nem érzed,
abszurd az és meghökkentő.
5 hozzászólás
Drága Rita,
gyönyörű ez az elmélkedő alkotás. Mindhárom strófája azt közvetiti,hogy az a vers ami nem szeretettől áthatott,nem érint meg, nincs üzenete,küldetése, nem közvetit gondolatokat az abszurd és üres szóhalmaz “csak az időt vesztegeti” .
Brilliánsan fested le:
” Ha nem ébreszt, nem lelkesít,
nem közvetít gondolatot,
ha küldetést nem teljesít,
nem nyújt mást csak indulatot. ”
Az olvasó katarzist vár a verstől…vagy szivensimogatást vagy érzelmi földrengést, legalább megrebbenést..
Átlényegitett sorokat, fényt, energiát, érzéseket. Ha már ilyen szépen megfogalmaztad milyen ne legyen , megosztom milyenre vágyunk.
Számomra a vers meghatározását legszebben Gyurkovics Tibor irta le: A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani.
Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny.
Minden egyes vers az élet értelméről szól, még akkor is, ha csak egy játékos húrpendülés.
Benne van a versben a költő, mint virágban az illat, tört fűben a kasza egyetlen gyomban a saját életére tört keserűség.
A versben minden megvalósul ? még Isten is. A ?fiat!? gesztusa van benne, a ?legyen!?
Ó, ó, verset írni a legszebb, legboldogabb állapot, az ember maga is verssé válik és
elfoszlik az égbe.
A vers ? ima, melyben megismerjük legrejtettebb vágyainkat, legöntudatlanabb bolondságainkat is.
A vers ? levél, melynek címzettje a halhatatlan szerető.
Talán olyan a vers, mint a kesztyű, melyet lehúzunk és kifordítva látjuk: saját bőrünk az.
A vers a szeretet nyelve. Egyetlen verset sem írtam gyűlöletből vagy közönyből.
A vers ? a gyermeki kegyelem. ?Kegyelem, kegyelem! Ne öljetek meg!?
A vers, hogy ?látva? se? lássanak?. ?Színről-színre,? mégis ?tükör által, homályosan.?
Mindig marad egy fátyol köztem és a lényeg között.
Ez a fátyol a vers. Mégis jobban érzékeltet, mint önmagam és jobban, mint a lényeg ? ő a vers.
A vers megemel ? valahová, a sebezhető végtelenbe.
A vers elejteni a vadat, a nagyvadat, az egyszarvút, hogy vére folyik, noha nincs is vére.
A vers ? égi akupunktúra, mely minden ponton érint. Csak minket szúrnak és nem mi szúrunk.
A vers ? szent Sebestyénnek lenni, combszúrva, mellszúrva, nyakszúrva ? égi fénnyel szemünkben.
A vers ? én vagyok, meg egy kicsit már nem is én. Átlényegülés, amilyen lehet Krisztussá lenni kenyérből és borból. Vagy fordítva? Testből és vérből eledellé lenni.
A vers könnyű szél simítása homlokunkon ? mintha egy álombéli kéz illetné verejtékcseppjeinket.
A vers egy kézfejre támasztott, tenyérbe ejtett homlok, és oldalt nézés, mert nem bírunk szemből annyi fényt. Mégis azon tűnődünk ? milyen lehet a fény?
A vers ? véraláfutás a? felhőkön, és felhőjáték a? vérünkben. Vértükör, melyben tótágast állnak a fák, a Loire-menti nyárfák, a Balaton-parti fűzfák, a Tisza-menti nyírfák, miközben mi egy hajó után integetünk, amin utazunk s ami régen eltűnt a kanyarban.
Köszönöm az élményt.
Körülölelő szeretettel:
napfény
Kedves Napfény!
Igazán nagyszerű az elemzésed. Ahogy ismerlek te nem csak a szemeddel és az eszeddel olvasol, hanem a szíveddel is. Meglátsz, megérzel olyan dolgokat amiket más nem.
Mély tiszteletem és csodálatom. Az intelligenciád és humorérzéked is messze magasan a fellegek felett jár.
Ha meg nem bántalak, márpedig távol áll tőlem hogy egy tündért megbántsak. Annyit hozzátennék, hogy olyan vers nem létezik szerintem aminek nincs mondanivalója.
Ha mást nem azt, hogy a szerzőnek nincs mondanivalója. Ráadásul az sem biztos, hogy nincs, csak nem ismerjük a szerző életét, érzelemvilágát stb. Mi ösztönözte az írásra?
Emlékszem a magyarórákra amikor olyan verset elemzett a tanárnőnk amit akkor mi nem nagyon értettünk. Meg kellett ismerjük a költő életének azt a szakaszát, hogy értelmezni tudjuk amit írt. Ehhez hozzájön még az is, hogy minden embernek kicsit mást jelent minden egyes szó. Mindenki kicsit másra asszociál, mindenkiből kicsit más érzelmeket váltanak ki ugyanazok a szavak. Ez függ az élethelyzettől, szocializálódásától, az őt ért pozitív, vagy negatív hatásoktól stb. stb. Ebből fakadóan előfordulnak félreértések is.
Még annyit, előfordulhat, hogy a írás nem is akar közölni semmit, csak játszik a szavakkal, a dallamával, a ritmusával stb. Egy buta példa: Például gyerekkoromban rengeteget mondogattuk “Éni péni jupi néni effer geffer guminéni iszlipó, iszlipó te vagy a fogó”
Ebben sem látok sok intellektust, de jó kis kiszámolós volt. 🙂
Drága Napfény! Ne haragudj, hogy egy rakás butaságot összehordtam!
Habár te még haragudni sem tudsz. 🙂
🙂
Tisztelettel, szeretettel!
Csodálód: Yoco
Kedves Yoco!
Engem nem zavar, hogy az én versem alatt írsz Napfénynek, de nem biztos, hogy olvassa. Köszönöm, hogy rám néztél és a hozzászólásodnak is örültem, akkor is, ha nem nekem címezted.
“előfordulhat, hogy a írás nem is akar közölni semmit, csak játszik a szavakkal, a dallamával, a ritmusával stb. ”
Igazad van, nekem is vannak olyan verseim, amelyek csupán játékosak, egyiknek még az a címet is adtam, hogy “csupán játszottam”. Azonban, mint tudjuk, változó a hangulatunk, nem írhatjuk mindig ugyanazt. Egy-egy érzelemgazdag, vagy tartalmas, tanulságos vers után belefér a játékosság is. Mi magunk is ilyenek vagyunk, tudunk viccelődni, komolyak lenni, nevetni, kacagni, sírni, szenvedni és a verseink is az épp aktuális hangulataink tükrözik. Vagyis igazad van, lehet egy vers csupán vidám, vicces, játékos, semmit se mondó, a világot nem nem váltó. A gond akkor van, ha csak ilyenek születnek.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Napfény!
Köszönöm szépen, hogy ilyen sok időt szántál a soraimra és ennyi élményt adtál azzal, hogy megírtad a folytatást, mely sokkal értékesebb, mint a kezdet. Gyurkovics Tibor gondolatait hoztad és bőségesen szórtad, mint kincset, hogy milyen az a vers, amire szükségünk van: simogat, vigasztál, erősít, támogat, átlényegít, felemel és még sorolhatnám, de felesleges, mert Te már megtetted. Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel ölel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Nagyon is igaz:
“napjaidhoz semmit sem ád,
csak az időt vesztegeti.”
ha nem az ihlet szülte!
Szavak egymásra halmozva!
Egyezek Napfénnyel:”a vers meghatározását
legszebben Gyurkovics Tibor irta le: ”
Ennek ellentétje ahogy írod is:
“Csak olvasod, de nem érted,
mit akart vele a költő,”
Grtulálok ötletes versedre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!