Peter Rühmkorf:
Das Himmelschluck-Lied
Mein Herz beschert mir groben Spaß,
die Lunge kommt mir auch zupaß,
ich preise mein Gewicht.
Zeigt ernst die Nas nach Norden hin,
daß ich aus Lust geworden bin,
vergeß, vergeß ich nicht.
Die Bäume stehen sich durchs Jahr,
das Herz ist wunder- und wandelbar,
ich setz auf Wasnichtbleibt;
so Blüten, Laub und Schöpferklein
und leg dir Feuer ans Gebein,
bis daß es Funken treibt.
Schau, die katangaschwarze Nacht
hat die Machete mitgebracht
und säbelt in den Wind.
Da sind die Sterne aufgereiht,
Schnittmuster für die Ewigkeit,
der wir verloren sind.
Oh schönes Sein, oh großes Nuscht,
zwei Wolken, in die Luft getuscht,
die ich wohl fangen möcht.
Es fällt die Nacht, es steigt die Früh,
im Spiegel bleckt mein Kontervieh
sein heimliches Geschlecht.
Doch Ketzers Kopf voll Fröhlichkeit,
die Liebe bringt ihn um die Zeit,
und ist für gut verjuxt.
Dann aber kommt der Tag des Herrn
mit Donnerschlag und Mandelkern,
wo du den Himmel schluckst. |
Peter Rühmkorf:
Az eget-nyelő dal
Durva élvezet a szívem,
jól jön tüdőm is idebenn,
nincs súlyfeleslegem.
Északi bár, s zord az orrom,
hogy élvezetből származom,
nem, nem feledhetem.
Kitart a fa, s ez egész éves,
A szív csoda- és váltóképes,
tűnékeny kell nekem;
virág, lomb, apró teremtmény,
csontjaidhoz tüzet rakok én,
és majd szikra terem.
Nézd, koromsetét éjszaka,
fekete machetéje van,
kardot ránt a szélre.
A csillagok sorra fűzve,
örök snittre vannak tűzve,
hol mindünknek vége.
Ó, élet, hatalmas Semmi,
felhőt tussal feltenni,
így tán el is érem.
Bukik az éj, startolj élet,
tükörből szól állat-énem,
titkolt nemiségem.
Mégis vidám az eretnek,
idő akad, szerelemnek,
mulathat eleget.
Ám aztán az Úr napja jön
mennydörgés és irgum-börgöm,
és nyeled az eget.
(fordította: Tauber Ferenc) |
12 hozzászólás
Kedves Feri!
Már a vers címe se mindennapi. A versből nekem az jött le, hogy tudja, hogy élvezetből született és ő maga is élvezi a szerelmet, de azt gondolja, hogy az Úrnak ez nem tetszik.
Nos, fenti értelmezés alapján nem csak a címe különös.
Szeretettel: Rita 🙂
A sorok szótagszámára és az eredeti ritmikára rá sem ismerek…
A tartalomhoz nincs mit hozzászólnom, az – egyéni értelmezés…
Köszönöm Attila linkjét saját magához!
Dávid
Kedves Dávid,
nincs mit köszönnöd, mert töröltem azt a linket (nem először), viszont ajánlok helyette más fontos olvasnivalót a főoldalon a “Hírek” rovatban, “Kedves Napvilágosok!” címmel.
A fordításhoz fűzött bejegyzésedre (gondolom) Feri majd válaszol.
Kedves Kankalin,
semmi gond, Attila bá’-val már sokszor “összevesztünk”, de mindig kibékültünk. Szeretünk fordítani, kritizálni, de ezt soha nem tekintettük sértésnek, hanem tanultunk belőle. Nyelvtudásunk biztos elmarad Feri mögött, de nem a verselési érzékünk, formakövető hűségünk…
További irodalmi sikereket kívánok, köszönettel eddigi munkádért!
Amúgy növénytanból szigorlatoztam, és egyik kedvenc virágom a tavaszi kankalin (Primula veris)…
Dávid, a mandolinos rímszerész… 🙂 🙂 🙂
Kedves Kankalin!
Remélem, az életben nagyobb örömöket is fogsz találni, mint az én
hozzászólásaim törléseit.
Kedves Attila bá’,
bizonyára nagyobb örömöket fogok találni, mert számomra egyáltalán nem volt öröm, hogy törölnöm kellett. Nem a hozzászólásaidat, hanem a másik oldalaid linkjeit, melyeket – többszöri kérésem és a két hét felfüggesztés ellenére – hozzászólás nélkül másoltál be mások verse alá (erről van dokumentáció is a vezérlő lomtárában).
Még annyit hozzáteszek, hogy lemondásom egyik fő oka, hogy megnyilvánulásaid bennem nem férnek össze az irodalommal, mert az irodalom többre hivatott.
Ennek a bejegyzésednek sem itt a helye.
Megkérlek, hogy a hasonlókat vagy a chat-en, vagy belső üzenetben írd!
Remélem, még sok ráismerés vár rád termékeny műfordítói és műkritikusi pályafutásod során.
Rühmkorf valóban nehezen értelmezhető lehet annak, aki középfokon beszéli a nyelvet.
Köszönöm, hogy ennek ellenére foglalkoztál vele.
Nem foglalkoztam vele, csak a szótagszámoddal és ritmikáddal…
Németül középfokon, de muzsikálni és versül felsőfokon tudok!
A te SAJÁT verseid hol olvashatnám? Kíváncsi vagyok rájuk… Ha
sajátokat sosem írtál, akkor az kihat műfordítási rutinodra is…
További termékeny fordítói ambíciókat és zeneértő fület kívánok!
Rühmkorf hálás lehet neked, hogy magyarul népszerűsítetted!!!
A felsőfokú muzsikálásodhoz és versül tudásodhoz gratulálok, a mérnöki pontosságú számolás bizony nagy erény, a ritmikai tökély pedig biztosan kifejezésre is jut saját verseidben is.
Mivel én itt a műfordítás kategóriában tettem le néhány verset a Napvilág asztalára, talán hivatkozhatom arra, hogy a formakövető hűség, a verselési készség önmagában nem elégséges. Minden fordításnak alapfeltétele, hogy a LÉNYEG, az eredeti TARTALOM benne foglaltassék. Ha az nincs, vagy csak részeiben van benne, akkor az maximum hasonlít az eredetire, de műFORDÍTÁSNAK nem tekinthető.
Ahhoz, hogy a tartalom átkerüljön a fordításba, meg- és nem félre- kell érteni. Ahhoz meg nem árt a (másik) nyelvet is valóban tudni. Talán az orosz nyelvű versekkel kapcsolatban fogalmazódhatott meg benned is ilyen gondolat.
Ennél a hsz-nél egyébként szerintem éppen a Rühmkorf-versről lehetne eszmét cserélni, a saját versek, zenélni és versül tudás ugyanúgy csak marginálisan tartoznak ide, mint a néptánc vagy az origami.
Rühmkorf odaátról köszöni szépen. Rilke is biztosan örül, hogy ennyi szép, többségében “követő” fordítást láthat.
Nekik már nem lehet ártani.
A saját verseidről továbbra is mélyen hallgatsz.
Gondolom, kizárólag szerénységed okán…
Rilke versül és oroszul is kiválóan tudott,
amit nem mindenki mondhat el magáról…
Rühmkorf pedig jobb költő, mint Rumcejsz…
🙂 🙂 🙂
A Műfordítás kategóriában kb. 1.350 verset tettem le a Napvilág asztalára (máshova még többet is…) Az eredeti mű tartalmát valamennyi visszaadta, már amennyire a “gúzsban táncolás” lehetővé tette…
Kedves Mandolinos,
aki ilyen tájékozott, annak kár bármilyen kérdést is feltennie, hiszen mindenre tudja a választ.
Tudomásom szerint itt az irodalomról és konkrét versekről kellene eszmét cserélni, nem a többi tag személyes szférájába beleártani magad. Itt nem Sz. D. és T.F. személyéről van szó. Az én verseimet annak és akkor mutatom meg, amikor én azt szeretném. Sz. D. -nek ugyanezt jogában áll megtennie, ámbár én nem fogok követelőzni, hogy mit mutasson meg.
Éppen ezért nem fogom itt közölni az óvodai jelemet sem.
Örülök, hogy Rilkéről ilyen jó a véleményed. Franciául írt mintegy 500 verset, amikhez én sajnos nem tudok hozzászólni. A németekhez többet.
A versül tudás sajnos sokaknál csak beképzelés / beképzeltség, az önnön nagyság emlegetése pedig legalábbis gyanús.
Rühmkorf-ot ismerem, de Rumcejsz nem tartozik az ismerőseim közé. Lehet hogy valamilyen díjas, és méltatta a világirodalom legjobban magyarra fordított verseit?