Emlékszel még a legelső babádra gyermekkorodból? Tudod, ez igazából pont olyan. Úgy értem, hogy gondolj csak bele. Ott volt neked a legkedvesebb, legaranyosabb babád, aki csak a Tiéd volt. Mindennap máshogy becézted, együtt reggeliztetek, játszottatok és aludtatok. Szinte mindent vele együtt csináltál és a végén életed legfontosabb részévé vált.
Aztán egy szép napon arra ébredtél, hogy a hőnszeretett babád nincs melletted. Elszakítottak tőle. Végleg elszakított valaki, talán okkal, talán ok nélkül. Talán pont te magad voltál, aki eltaszítottad őt magadtól. Így elveszetted őt, aki a legfontosabb volt, aki a világot jelentette számodra.
Később hiába volt száz és száz babád, egyik sem volt olyan, mint az a gesztenyeszemű kócos. Mindennap pityeregtél érte, és gondoltál rá elalvás előtt, de lassan az is elmúlt.
És ezután egy napon azon kaptad magad, hogy felnőttél. Már nincs szükséged a pirospozsgás mosolyú babádra, de soha nem fogod őt elfelejteni, hisz ő tett azzá, aki most vagy.
Valahogy így éreztem most is. El kellett engednem az utolsó emlékét is, hogy felnőjek. De igazán sosem fogom elfelejteni, hisz miatta lettem az, aki mindig is akartam lenni: önmagam..
6 hozzászólás
Ez egy kedves kis bemutatkozás, hanem szerintem még kell egy kis idő míg megtalálod önmagad, saját tapasztalatból mondom, nem olyan könnyű dolog az. Szeretettel: István
Kedves István!
Én úgy gondolom, hogy önmagunk keresése egy egész életen át tartó folyamat. Hiszen mindig változunk. Ha egyszer egy nap megtalálom azt, aki igazán vagyok, az csak egy múló dolog lesz. Talán egy óráig, egy napig vagy esetleg egy évig fog tartani, de nem tovább. Egyfolytában történnek velünk olyan események, élmények, amelyek befolyásolnak minket. Ezeket nem tudjuk kikerülni, ezek alapján formálódunk, de teljesen kicsiszolódni sosem fogunk. Csak elindulhatunk az álmaink, vágyaink után, miközben önmagunkat keressük és az egész utazás alatt rájövünk, hogy sosem fogjuk igazán meglelni. A végén pedig felismerjük, hogy ez az utazás nem más, mint az élet.
Szeretettel: BS.
Ez nagyon filozofikus gondolatokat rejtő gondolatsor. Ügyes! Nekem tetszett. Gratulálok!
szeretettel-panka
Köszönöm Panka! Lelkesedésedből energiát tudok meríteni a továbbiakhoz.
Szerettel: BlueStrawberry
Kedves bluestrawberry!
Nagyon szép szívhez szóló írás, a gyermeki ragaszkodás nagyon jól átjön belőle, és az a fájdalom, amit akkor érzünk, ha elveszítünk valakit, akit szerettünk. Mindenki, akivel találkoztunk, és szerettük egyedülálló, és pótolhatatlan, általuk leszünk azzá, akik. De egy dologra kérlek nem csak téged, hanem minden kedves író társamat, ne akarjatok felnőni sose, csak a gyermeki szívvel lehet igazán szépet alkotni. Viszont azt kívánom, hogy találd meg önmagad.
Üdv.: Szalai Mihály Emil
Kedves Szalai Mihály Emil!
Örülök, hogy írásomat úgy át tudtad érezni, ahogy én megírtam. Nagyon nehéz felfogni mindazt a rengeteg érzelmet, amit egy másik író által leírtakban olvasol, de köszönöm, hogy neked sikerült.
Felnőni pedig nem a mi döntésünk. Harcolhatunk ellenne, tiltakozhatunk, de egy napon azon kapjuk magunkat, hogy megtörtént. Én viszont küzdeni fogok azért, hogy a lelkem ugyanaz a kisgyermek tudjon maradni, aki egykoron volt. Köszönöm, hogy rávilágítottál ennek a fontosságágra.
Üdvözlettel: BlueStrawberry