Bűntudatom végül a sírhoz is elkísér,
odáig az ösvény oly megriadt nőt ígér;
csodákat hívhatok fájó hideg nappalon,
átokra ébredünk száznyi sérült hajnalon;
sehol sem találom legfénylőbb kulcsaid,
sok éven át eddig fölnyitottam zárjaid…
még tovább kutatok gyémántlelkű hittel:
ezután, ha nem tudok tűz lenni a télben,
gallyon fekvő porként eltűnök a szélben!
Jámbor szíved ölték arcod hervadt könnyei,
orchideán csüngtek léted méltó fürtjei;
hiányzol te ma is, gyöngéd idők záloga:
ismét ölelj, kérlek, Jézus hímzett bársonya…
5 hozzászólás
Nemsokára ez szintén könyvben is olvasható lesz!
Bocsáss meg, hogy beleszólok, de szerintem ezt alaposan át kéne írni nyomtatás előtt. Kezdve ott, hogy csupa ragrím áll a sorok végén (és még ezek sem csengenek mindig össze…) Engem nagyon zavar. Én még a ritmust sem érzem teljesnek, bár ezt nem merem 100%-osan állítani, hogy nem jó, annyira nem értek hozzá. A rímeken mindenképpen gondolkodnék.
Ami tetszik benne: a sorok kezdőbetűit jól oldottad meg, jól fűzted egymásba gondolataidat, bár azokat sem mindenhol értem. Pl ez mit jelent: "orchideán csüngtek léted méltó fürtjei"?
A középső szakasz különösen tetszett! Engem a ragrímek sem zavartak versedet olnasva.
szeretettel-panka
1.: Amíg egy 15 éve kiadót igazgató irodalmi doktor és munkatársai nem kérik, hogy írjam át, sőt változtatás nélkül publikálandónak ítélik, addig én hiszek nekik, nem írok át semmit. Minden szó a helyén van!
2.: A könyv a héten elkészül.
3.: Soha nem osztottam ezt az egyből támadó ragrím mizériát…
4.: Az említett idézet jelentése: igen nagy értéket képviseltek életed elismerésre méltó tettei és döntései (engem illetően).
5.: Köszönöm panka, a szeretet az egyetlen, amiből sosem elég!
Üdvözlettel: Fredrick
Akármennyi szeretet van bennem, a nappal-hajnal, kulcs-zár, könny-fürt, zálog-bársony szópárok erőteljesen sértik a fülemet. Nem támadom feltétlen a ragrímeket, de itt kizárólag a toldalék cseng össze. A középső három sorban a tél-szél, na, az már igen!