Böngészés: emlékezés
Akácok egy alföldi poros utcán, gyermekkoromat idéző képe, mindig úgy imádtam odaérni akácvirágzásnak idejére. Szikár tiszatáji kemény akácok, hol testet…
Festői táj ölelésében sétálva emlékeim között fodros felhők kíséretében a természet zöldbe öltözött. Vagy talán álom ez a látvány? Valós…
Szemeimbe zárlak, ott maradsz örökre, mint régi pillanat tóba merült tükre. Úgy lebegsz majd a ködös emléktavon, ahogy a fény…
Az út porán magányosan barangolsz, kutatva mérgeid mohón kiittad, de mind, amit reád emelt a rút sors, a kőszíved miatt…
Mondhatnám, hogy még maradhatott volna, de nem maradt – inkább üzenetére gondolok…
Már a csend ölel, s elmúlásra hív, már nem dobog a létért küzdő szív. Fáj most nekünk e végső pillanat, mi szíveinknek emlékül marad.
Hová siettek el rohanva mind a boldog évek, lebegve madzagán a hófehér ruhák keringtek, ahol még súlya volt a mondatokba…
Rozsdafarkú jut itt most eszembe az őszről, és a hófehér hajad. Füttyögő madár, szép kis kezedbe idéz kezet, mi kezembe…
Amíg a láz feszíti tettre tested, ne tékozold el ostobán a múltra, a fellegek felett jövőd kerested, dacolj, hiába vág…
A múlt hét olyan sima volt, mit egy politúrozott asztal. Aztán a hétfő rovásírással kezdődött, valaki fújta az orrát, másnapra…