Az élet szép fényei vannak szelíd nagyerdei tájon.
Buzgó harkályok kopácsolnak a temető melletti fákon.
A sírokban fekszenek a régmúlt, eltelt idők tanúi.
Életük, tudásuk és tetteik nekünk is tudnak még adni.
A zöldes távolban újabb erdők látszanak.
A fákon a madarak szép gyöngydalt trilláznak
adva vidám zeneiséget mindennek,
növelve gyönyörét ennek a szép helynek.
1 hozzászólás
Kedves Pecás!
Ez egy nagyon szép tájvers. Sose jártam még Debrecenben, így a Nagyerdőt se láttam, de versed alapján kellemes hely lehet.
Szalai Mihály