Látom jövendő énemet
megédesülve,
karcos intarziák felett téli terítőn;
utolsó töppedt füge,
gyűrött celofán-ágyban.
Kényelmetlen
hanggal fordítom ki,
mint frissen töltött tollpaplanom
huzatát anyám
nagymosáskor.
Fogaim közt elcsavarom apró bütykét,
körülnézek,
keresve testvéreim üstökét,
mígnem játszani támad kedvem…
Bár itt lennének,
s kapnának fejükhöz hirtelen,
rettegett köpéseim nyomán!
De most
csak
fáradt tenyerembe ejtem…
Játszhatnánk fogócskát
– konyhától a verandáig, a pepita köveken
vígan sikoltozva -,
s menedéket találnánk
apám széles ölelésében.
Rég meghaltak.
Mind.
Nagyot harapok az apró magok közé,
édes mosolyom kérdőre vonja az időt,
könnyem árkokba gyűlik,
felel,
mintha tudná a választ,
és én
megnyugodva
belehintázok a kandalló éppen kihunyó fényébe.
19 hozzászólás
Tetszett, ahogy kibontottad ezt a "fügét", nagyon sok gondolatot felhozott benned, és be tudtál vonni, hogy veled együtt nézhessem az emlékeidet. Külön tetszett a vers belső íve, érzéseiben telt, szépen vezetett történet, és szép, ahogy elnyugtattad. Örömmel olvastam.
aLéb
Kedves aLéb!
🙂
Reméltem, hogy az olvasó is látni fogja, amit én ott és akkor, s talán át is éli picit.
Az ív később alakult ki, mint a vers témája/alapjai, örülök, hogy sikerült áthidalnom, összekötnöm ezeket.
Mindig szívesen látlak!
Tisztelettel:
Mákvirág
Szia!
Nem elemezgetek, mert nem is vagyok rá alkalmas. Tartalmilag viszont szívesen kutattam benne. Egyfajta melankólia, és visszarévedés keveréke. Emlékcsalogató vers. Kényszeríted az olvasót, hogy saját életében kezdjen hasonlóságokat keresni, emlékeket idézni. Nagyszerű, mondhatnám rafinált módját választottad, hogy a jelenbe beleültesd a múltat, s ezek egy időben érjenek az olvasó agyába, és ott képekké alakuljanak. Az általad sugallt hangulat az uralkodó. Ezért az írásod erősen bevonzó, nem is nagyon lehet tőle elvonatkoztatni, amíg olvasód benne van a versedbe, addig az ott is tartja.
Végül a legmeghatározóbb érzésem az, – hogy nem tudom miként viszonyulsz a prózákhoz -, de ez a vers megérdemelne egyet önmagából táplálkozva.
Üdv
Zoli
Szervusz Zoli!
Örülök újabb jöttödnek, hogy véleményednek hangot adsz még jobban tetszik! 🙂
A prózához fűznék hozzá, mégpedig azt, hogy rövid, egyperces novellák, novella szerűségek vannak a tarsolyban. 🙂 Ez olyan köztes mezsgyén született vers. Lehetne nagyon vers is, de lehetne próza is, ha épp úgy forgatnám a szavakat, de szerettem volna egy ilyen formátlan, kötetlen, mégis verset írni.
Nagyon ritkán írok így, jobb szeretem a kötött formákat, még akkor is, ha azok nem létező formák, csak összerakom a sorképeket, ritmikákat, rímképleteket.
Minden jót kívánok!
Mákvirág
Szia Mákvirág, érzelmileg nagyon jól átélt, szép vers, tényleg nagyon tetszik. A "kényelmetlen" mint jelző, sztem nem passzol a "hang"-hoz kapcsolva. A másik: nekem furcsa, hogy valaki a saját mosolyáról mondja, hogy "édes",. De, lehet, hogy most is tévedek – mint más esetekbe megtörtént. (Olyasmit kritizáltam, amit mások dicsértek) Üdvözlettel: én
Szervusz Bödön!
Látom, jöttödkor mindig új dolgokat szeretnél tanulni, hallani a költői képekről. Ez jó!
Szívesen elmagyarázom, hogy miért az adott szavakat használom. Lehet, hogy nehezen fog ezer karakterbe férni, de megpróbálom. Ettél már fügét? Bontottad már ki? Szereted azt a nyikorgó, magas regiszterekbe szökő hangot? Az a hang, mint például a táblán körömmel együtt húzott kréta hangja is kényelmetlen, zavaró hang a fülnek, az agynak. Mivel szeretek olyan szavakat is használni, amit én még versben nem, vagy csak nagyon ritkán olvastam, ezért olyan képeket alkotok, melyek leginkább közelítenek a valóságban tapasztaltakhoz, mégis van valami érdekes bennük. Látod, neked is megakadt rajta a szemed. Az édes jelen esetben a fügébe harapás utáni állapotra vonatkozik, amikor is a számban az íz eluralkodva mosolygásra késztet, egyben további emlékeket szabadít fel, kvázi kétértelmű. Azért hagytam így. Lehetett volna az édes mögé is vessző, de kevesebbet jelentene.
Minden jót! Mákvirág
Az első három sor után majdnem abbahagytam az olvasást, gondolván, hogy körülményes, cikornyás, negédes "verseskedés", de szerencsére nem tettem. Szépen kibomlik a gondolat, mint az a bizonyos füge a celofánból, a végére egy igazi hétköznapi szépség lesz versbe öntve, amit én nagyon értékelek. Az idősíkok keveredése is figyelemre méltó benne. Csak azt sajnálom kicsit, hogy "a lírai én" egyedül látja magát sok év múlva.
Üdv,
Poppy
Kedves Poppy!
Hozzászólásod első mondatát, s jelzőit látva, majdnem abbahagytam az olvasást, de szerencsére nem tettem. 😀
Örülök, hogy sikerült túltenned magad az első benyomásaidon! Kicsit olyan ez, mint amikor Presszer Pici énekli, hogy a csúnya fiúknak is van szíve…, csak ugye odáig el is kell jutni valahogy.
Jó dolog látni, hogy vannak, akik tovább olvasnak néhány másodpercnél, s el is jutnak az asztaltól a kandallóig.
Szívesn látlak máskor is, bár azt nem ígérhetem, hogy mindig egyértelmű, letisztult sorok fognak várni. 🙂
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Poppy!
Hozzászólásod első mondatát, s jelzőit látva, majdnem abbahagytam az olvasást, de szerencsére nem tettem. 😀
Örülök, hogy sikerült túltenned magad az első benyomásaidon! Kicsit olyan ez, mint amikor Presszer Pici énekli, hogy a csúnya fiúknak is van szíve…, csak ugye odáig el is kell jutni valahogy.
Jó dolog látni, hogy vannak, akik tovább olvasnak néhány másodpercnél, s el is jutnak az asztaltól a kandallóig.
Szívesen látlak máskor is, bár azt nem ígérhetem, hogy mindig egyértelmű, letisztult sorok fognak várni. 🙂
Minden jót!
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Először a kategóriát észleltem, ez sokat segített abban, hogy miként olvassam a verset.
A cím alapján csak ízeket éreztem, a köntös ezután következett.
Az első sor világosan utalt arra, hogy a jövőben járunk.
Nagyon tetszett, hogy lassan bontottad ki a lényeget, az első szakasznál legalábbis ezt éreztem.
A második rész engem kicsit visszahúz a jelenbe. Olyan, mint egy zárójeles megjegyzés.
A harmadik visszaránt a jövőbe, a negyedik pedig a kettővel keveredik, a zárás nekem megnyugtató annak ellenére, hogy ha jól érzékelem, számodra talán nem az.
A tördelés erősíti bennem a mondanivalót, szerintem jól operáltál ezzel.
Az utolsó három sor nyugtató-feladó.
Tetszettek az egyedi kifejezések, ezek képi-hangi megjelenítése is.
Azt gondolom, hogy lehet tőled tanulni, eddigi megnyilvánulásaid alapján így látom, hát bátorkodom továbbra is olvasgatni itt.
Köszönöm az élményt. Remélem, publikálsz a jövőben is! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin!
Azt gondolom, hogy a kategória sokszor segít, azonban akkor jó a vers, ha egyértelmű, hogy mi a téma.
Ez a vers…, nos igazából olyan ez, mint amikor mindenről eszünkbe jut valami, amit már csináltunk.
Nekem épp a jövőben üldögélő önmagam jutott eszembe, amikor a halandóságon és a véges életen morfondíroztam, a jövőben üldögélő alteregómnak pedig a testvérei a fügeevés közben.
Ezért az idősíkok összemosódnak és a jelen-jövő/ "múlt" folyamatos váltakozása figyelhető meg, eléggé zaklatott formában, holott a szöveg relatív nyugodt. Ennek is oka van, mert aki ismer az tudja, hogy a gyermekkorom nem volt ennyire idilli, szóval fikció, valami olyanról, amire igazából vágytam volna.
Bátorkodjál, mert lesz még mit! 🙂
Örülök jöttödnek!
Mákvirág
Kedves Attila!
Látom, a szabadversben is otthon vagy.
Megvallom őszintén, ezt a versformát nem tudtam megszeretni, művelni meg pláne nem. Mégis akadnak kedvemre valók, mint például ez a versed is!
dodesz
Kedves Dodesz!
Örülök, hogy tetszik, bár épp azért írtam ilyet, mert nem tudtam, hogy jól áll, vagy sem az írásmodoromnak ez a fajta írásnem. 🙂
Nem sok ilyen típusú versem van, talán 3 összesen.
Köszönöm a véleményedet!
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Nagyon komoly (sőt komor) gondolatokat írtál ki magadból. Az elemzést nem vállalnám magamra, azonban az érzés, amit keltett bennem az a múltba repített vissza, egy boldogabb időbe, ahol még éltek a szeretteim, ahol még volt remény, hogy minden jól alakul. A soraid elgondolkodtatóak. Az utolsó versszakod tetszett leginkább. Ott azt hiszem, hogy mindent kiadtál magadból, bár keserűek a sorok, mégis egy kis édeskés íz is vegyül közé. Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi!
Kit a múltba, kit a jövőbe repítenek a sorok.
A versbeli egyik múlt tényleges múlt, a halált megjelenítő múlt, pedig jövő. De úgy írtam meg, mintha visszatekintés lenne. Ezért is lett szabdalt a vers.
Tényleg mindent kiadtam, amit akkor gondolati szinten megéltem a mi lesz majd, ha… érzéssel a fejemben, miközben az összeaszott fügéket majszoltam.
Örülök véleményednek! Köszönöm a nálam töltött idődet!
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Érdekes, hogy az elmúlást a fügecsomaggal hozod összefüggésbe, azt hiszem, kevés embernek jutna eszébe. Versedet végigkíséri a lehangoltság, szomorúság…
Szerintem e prózaversnél szabadabban ki lehetett volna hozni az érzelmeidet egy prózában vagy prózaversben. Persze, ez csakis az én véleményem, mert én jobban szeretem, ha nem kell egy bizonyos alkotáson annyit törni a fejet, inkább amit kifejezni akar az író, azt fejezze ki érthető magyarsággal. Mondom én, s tudom, csakis az én véleményem, és azért írtam ide le, mivel tudom, hogy a versírásnak művésze vagy.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy írtál!
Nem összefüggésbe hozom a fügékkel, hanem a beidegződött mozdulatok egy fügeevés közben automatikusan visszarepítenek az időben.
És olyan időbe repítenek, melyet már megéltem, de egy olyan időből, amit még nem.
Vagyis egy sokkal távolabbi jövőből, egy már rég megélt időbe.
Azaz a versben megjelenő jelen idő az a jövő.
Én szeretem, ha gondolkodnak a versemen.
Nem baj az, ha az olvasó épp az egyszerűbbet keresi, vagy szereti. Nálam olyat ritkán fog találni. 🙂
Inkább gondolom ezt a művet egyébként szabad felfogású versnek, mint prózaversnek, de olyan keskeny a határ, hogy akár lehetne bármelyik a kettő közül. Az sem kizárt, hogy egy korcs.
Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet! Mindig örülök, ha jössz!
Szeretettel: Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Azt hiszem, nekem átjött a jövő régmúltja…
Bár ezen magam is meglepődtem, tetszettek az egyszavas sorok. Jól tagolják, hangsúlyozzák a mondanivalót.
A füge mint költői út a melankóliához egy egészségesen perverz, önkéntelenül bátor ötlet. Tarantino jut róla eszembe. Gratulálok!
Gyula
Kedves Gyula!
Röstellem, hogy csak most írok választ neked, még magyarázatot sem tudok arra, hogyan siklottam át a szavaidon! Elnézésedet kérem! 🙂
Örülök, hogy volt értelme a tagolásnak, mert egy jó ideig gondolkodtam hogyan is kéne megjeleníteni ezt az érzelem folyamot. Így direktben még nem láttam leírva, hogy egészségesen perverz, de nagyon tetszik!
Végülis elég perverz maga a egymást követő képek is, amint az érzékeinket ért ingerek felszabadítják az elraktározott érzelemkapszulákat. Az, hogy most ez épp egy füge volt…
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat!
Minden jót!
Tisztelettel:
Mákvirág