Élt Yvetóba egy király,
Volt néki gyönyörű lánya.
Gondolt nagyot, merészet, és
íratta tánciskolába.
Íratta tánciskolába!
Volt, comme il faut oktatása sok
abba’ az iskolába.
Úgy gondolom, a királylány,
nem járt oda hiába.
Nem járt oda hiába!
Volt etikett, és menüett,
lornyon, meg sok-sok parádé.
A lány gondolta szomorún:
„itt mindenki szíve másé”.
Itt mindenki szíve másé!
Akadt viszont egy kis vicomte,
vagy lehet, inkább egy márki?
A családfája köztudott,
nem volt ám ő akárki.
Nem volt ám ő akárki!
Hiába volt ott gardedám
Abba az iskolába’.
Egymásra néztek akkor ők, s
nem volt mindez hiába.
Nem volt mindez hiába!
A vén király az ötletét
már nagyon-nagyon megbánta.
Tudvalévő, hogy kincsét ő
a szomszéd királynak szánta.
A szomszéd királynak szánta!
Yvetóti öreg király
égett régóta lázba.
Gondolván arra, két ország
egyesül majd a nászba.
Egyesül majd az ágyba!
Jaj, édes, kedves vén apám,
bűnöm kicsit se bánom.
mert tudja meg, mert tudja meg,
nekem már van királyom!
Nekem már van királyom!
Jaj, édes, kedves vén apám,
maradjon kissé veszteg!
Ha hozzáad, én esküszöm,
Fejére szarvat növesztek.
Fejére szarvat növesztek!
Élt Yvetóba egy király,
Volt néki gyönyörű lánya.
Gondolt nagyot, merészet, és
íratta tánciskolába.
Íratta tánciskolába…
1 hozzászólás
Szia, Kedves Túlparti!
Próbáltam elénekelni a versedet, de a régi, ismerős dallam nem illik hozzá.
Viszont, jó volt azt is felidézni.
Az utolsó előtti versszakodat pedig nagyon viccesnek találtam.
Amit írtál, versnek, sőt mesének sem rossz!
Hiába!, Az életből vetted.
Szeretettel:
Ildi