Sehol

A Hold sárga fénye vakítja az éjszakát
Kietlen, üres, puszta és sivár
Alkonyatkor vöröslött a nap,
az égbolt óriási volt
éjjel a vakító sárga fényű hold
világított, s láttam a tájat,
üres volt, puszta és sivár
átláttam az éjszakát, a fákat
a házak keretét, a vízen a Hold fényét.
Az ezüsthíd most sárga volt, vakított a telihold,
mindenki aludt, mint agyonlőtt vadak
mindenkit óvtak, tároltak az üres falak,
álmuk képei semmitmondón
feküdtek az éjhomályban,
s csillagunk a föld másik oldalán,
egy ilyesféle dalt dúdolt talán,
hallotta emitt a telihold
könnyű szövege volt,
s nekünk csak refrént dúdolta:
az éjszaka álmai várnak
s nappal nem találnak …sehol.