Valahol Bostonban élt egy házaspár Suzie és Jack. Mindenük megvolt, de életük mégse volt teljes, valami hiányzott ahhoz, hogy boldogok lehessenek. Kilenc éve elvesztették egyetlen gyermeküket. A kicsi bölcsőhalálban halt meg három hónaposan. Azóta is nehezen tudták feldolgozni ezt a traumát. Mivel kiderült, hogy Suzie többet nem tud szülni ezért az örökbefogadás mellett döntöttek. El is mentek a legközelebbi árvaházba, ahol hosszas gondolkodás és nézelődés után rátaláltak a megfelelő kislányra. A lány nyolc éves volt. Hosszú vállig érő barna haja volt, és smaragdzöld szeme.
-Őt szeretnénk elvinni.- mondták egyértelműen.
-Őt? Jól van. Kelly egy nagyon különleges kislány.- mondta az árvaház vezetője.
-Egy erdő széli tisztáson találtak rá csecsemőkorában, állítólag tud beszélni a madarakkal. – súgta oda az ifjú párnak.
-Mi nekünk akkor is ő kell. – folytatta a férfi és a nő.
-Vigyék csak. Remélem jó helyen lesz. – fejezte be a társalgást az asszony.
Aznap hazavitték Kellyt, a lány az út során kicsit félénk volt de végig kedvesen mosolygott a párra.
-Hazaértünk, ez lesz a szobád. – mutatták a lánynak.
– Nagyon szép, tetszik. Köszönöm. – felelte.
Az idő telt múlt a kislány kezdett egyre jobban beilleszkedni. Furcsa dolgait is kezdték lassan fölfedezni. Észrevették, hogy éjszakánként az ablakban ül és a madarakkal beszélget. Aztán olyan is előfordult, hogy egy nap egy tucat madarat vitt be a lakásba és megkérdezte megtarthatja- e őket. Persze a szülei nem engedték, hogy ennyi állatot tartson a lakásban. De a tízedik születésnapjára vettek neki egy kis pintyet. Kelly nagyon örült neki, egész nap a kismadár gondozásával volt elfoglalva. Mikorra Kelly elérte a tizenegy éves kort teljesen helyreállt a családi béke, megszokta a családját és nagyon megszerette őket, ahogy a szülők is őt. Ekkor a szülei elé állt és elmesélte nekik nagy titkát.
-Mondanom kell valamit nektek.
-Mondd csak Kelly hallgatunk.
Evvel elkezdte mondandóját.
-Én igazából nem erről a bolygóról való vagyok. Csecsemő koromban küldtek le a földre. A küldetésem az volt, hogy tegyek boldoggá egy ifjú párt. Azt mondták ha ez sikerül értem jönnek és haza kell mennem. Azt hiszem elérkezett a pillanat, hogy hazamenjek, pont ma este jönnek értem, a madarakkal üzenek nekem.
Rémisztő csönd támadt, Kelly szülei csak álltak szótlanul de egy szót se tudtak kinyögni percekig. Majd egyszer csak megszólalt az apa.
– Kelly kislányom butaságokat beszélsz, nem kell elmenned a mi lányunk vagy.
– Így van! – helyeselte az anyja.
De ebben a pillanatban, nagyon erős vakító fény szűrődött be az ablakon. Hirtelen mind az udvarra siettek. Oda kint épp egy szürke hatalmas csésze alakú űrhajó szállt le a házuktól nem messze.
-Ők azok, értem jöttek, beszélek velük. -mondta a kislány.
-Ne menj oda Kelly!! – kiáltotta az anyja.
– Hagyd csak, szerintem tudja mit csinál. – mondta Jack.
Az űrhajó ajtaja kinyílt és egy flamingó szerű rózsaszínes-lilás lény szállt ki belőle.
– Üdvözöllek Kelly. – mondta a lánynak.
– Szia anya. -felte Kelly.
Majd megölelte az új jövevényt.
A kislány szülei dermedten nézték végig az egész jelenetet. Meg szólalni se bírtak.
-Az az igazság, hogy én nem szeretnék már visszamenni, úgy megszoktam a földi életet és a családomat, azt , hogy iskolába járok, meg hogy barátaim vannak. A küldetésem teljesítettem az ifjú párt boldoggá tettem. Megengeded, hogy velük maradjak? – kérdezte Kelly, némi reménnyel a hangjában.
-Hát lányom én tudtam ,hogy ez a küldetés így is elsülhet. Én megértelek, hiszen mégiscsak tizenegy évig éltél itt a földön, de tudod hogyha itt maradsz mit kell tennem? – mondta a flamingószerű lény.
– Tudom, de előbb még egy kis segítséget tudnál nyújtani az én drága anyukámnak? -kérdezte.
– Jól van lányom megteszem bármit kérsz. Mégiscsak neveltek és vigyáztak rád.
– Azt szeretném , hogy Suzie újra szülhessen gyereket. – válaszolta.
– Nem akadály. – mondta a flamingó.
Majd odalépett Suziehoz a hasára tette nagy lilás színű szárnyát, és a nőt hirtelen olyan erős fényzuhatag vette körül, hogy mindenki eltakarta a szemét.
– Kész is van, most már újra tudsz majd gyermeket szülni. -mondta a nagy madár.
– Komolyan? Jaj nagyon köszönöm. De Kelly itt maradhat velünk? Úgy megszerettük. Nem akarjuk, hogy elmenjen. – mondta Suzie.
– Bizony hagy maradjon itt velünk. – helyeselte az apa is.
– Jól van itt maradhat de sajnos vissza kell változtatnom űrbéli alakjára, de a beszédét meghagyom. Sajnálom másképpen nem tud itt maradni.
– Jól van ha ez az ára tegye csak lehessen mindig velünk. – mondták a szülők.
A Flamingószerű lény kitárta szárnyait és átváltoztatta Kellyt. A szép hosszú hajú, bájos arcú lányból hirtelen egy kék madár lett. De olyan szép és különleges madár amilyet még sose láthattak az emberek. A Flamingó szerű lény intett egyet majd fölszállt az űrhajóra és végleg elhagyta a földet. Oly gyorsan távozott az űrhajó ,hogy azt szemmel alig lehetett követni.
Suzie, Jack és a kék madár bementek a házba. Nagy munkával és odaadással Jack épített egy gyönyörű szép madárházat a teraszból ahol a kék madár lakhatott. Tele volt fákkal, ki lett alakítva szépen az egész még kisfolyó is folydogált a kertben, és sok sok gyümölcsbokrot ültetett, mert Kelly mindig szerette a gyümölcsöket. Majd beengedték a nyári kertbe a kis pintyet is. A pinty és a kék madár a telet ebben a kis kertben töltötte, a nyári időszakokban ki is mehettek a szabadba repülni. Hiába voltak madarak Suzie és Jack mindig a család tagjaként tekintett rájuk. Késöbb idővel megszületett az ifjú pár gyermeke is akit Davidnek neveztek el. A kék madár tehát teljesítette küldetését és emberi kinézetét feláldozva meg adta a boldogságot Suzienak és Jacknek.
9 hozzászólás
Huh… Nos, a történet szép és kedves, az ötlet is meglepően érdekes, de a tálalás szerintem nem az igazi. Túlságosan könnyelműen vetted az egészet. ahogy a gyereket odaadják, ahogy feláldozza magát – tegyél bele több iróniát, legyen benne élet, érzelmek, amik az olvasóból is kiváltanak valamit – legalábbis én így látom.
Egyébként tetszik és én ismerlek, tudom, hogy hogyan írsz, meg azt is, hogy miért úgy írsz… Á, mindegy.
Szép.
Üdv, Kini.
és miért írok úgy?:)
Hát elég érdekes ezis de én már semmin nem lepödök meg! Szerintem nem kéne mindig bántani hogy igy ír úgy ír meg, hogy helyesíráási hibák vannak benne nem mindenki tökéletes!
Jó nem itt kéne veszekedni, én értem mire gondol!! Téma lezárva!!!!!!
Nem veszekedtem. Itt a véleményt kell elmondani, arra való… Senki sem tökéletes, és nem szidtam, csak azt mondtam, hogy bele kéne mélyülnie a történetbe, mert így csak elmondja, de nem érzelmekkel…
Robinak írtam hogy ne veszekedjen! Jó ok akko megvan beszélve! Téma lezárva!!
Én nem veszekedtem, én mégegyszer nem állok ki itt érte!
Szép mese volt, bár végig volt egy olyan érzésem, mintha egy kisgyerek mesélné az egészet. Nem volt eléggé választékos (bár választékosság terén sem szabad átesni a ló túloldalára 😛 ) pl ilyenekre gondolok, mint: “Flamingó-szerű lény” ezt valahogy máshogy is írthattad volna. De nagyon szép mesét írtál, a fantáziád megvan hozzá.
üdv: Kalliope
Az alapötlet tetszik, de érdemes dolgoznod rajta. Megérdemli az írásod.:)