Finom rezgésű, lélegzetelállitóan szépséges ez a vers amely ha jól sejtem egy újabb versciklus nyitánya. Lélekutazásra hívsz benne és már ez az első vers sejteti,hogy csodákban lesz része mindenkinek aki veled tart.
Gyönyörű cimmel láttad el versedet: A lét fénye…mindannyian fényből és porból vagyunk összegyúrva…testünk por, lelkünk fény.
Meseszerű a kezdet, csodás versképekből megalkotva:
“balga-alga-barnaságú
kő-keménység-szilárdságú
eszes-meszes-csigahátú
dombon ült a vén Lét”
A folytatásban lenyűgözően ábrázolod szép rózsaarcát, bölcsességének fényét mely szelíd mint a hullócsillagok.
Allegórikus strófa ez mely ezer gondolatot ébreszt bennünk.
Jól sejted, újabb ciklus jön, lelkem legmélyéről. Egy kicsit kint, egy kicsit bent, ilyenek lesznek. Nekem is tetszett – kivételesen – ez a nyitó darab, örülök, hogy rövidsége, egyszerűsége dacára elnyerte tetszésedet. Konkrétan ennek folytatása nincs, de engem is birizgál, hogyha még ilyet, ennek folytatását meg tudnám írni, nagyon jó lenne. “Allegórikus strófa ez, mely ezer gondolatot ébreszt bennünk.” – így van, vannak gondolataim, de azt hiszem, spirituálisan még nem vagyok olyan szinten, hogy azon a színvonalon meg tudjam írni, amit megérdemel, ez még várat magára – ha optimista vagyok. /Ha meg reális, akkor azt hiszem, sose fog elkészülni. Elindultam egy úton, de sajnos félbemaradtam./
Köszönöm az elismerést és a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
4 hozzászólás
Kedves Dona!
Gyönyörűek ezek a sorok:
“egyszercsak rám pillantott és
megláttam szép rózsaarca
hullócsillag-szelídségű
bölcsessége fényét”
Szeretettel: Rita :)9
Kedves Rita!
Köszönöm a dicséretet, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel:
Dona
Drága Dona,
Finom rezgésű, lélegzetelállitóan szépséges ez a vers amely ha jól sejtem egy újabb versciklus nyitánya. Lélekutazásra hívsz benne és már ez az első vers sejteti,hogy csodákban lesz része mindenkinek aki veled tart.
Gyönyörű cimmel láttad el versedet: A lét fénye…mindannyian fényből és porból vagyunk összegyúrva…testünk por, lelkünk fény.
Meseszerű a kezdet, csodás versképekből megalkotva:
“balga-alga-barnaságú
kő-keménység-szilárdságú
eszes-meszes-csigahátú
dombon ült a vén Lét”
A folytatásban lenyűgözően ábrázolod szép rózsaarcát, bölcsességének fényét mely szelíd mint a hullócsillagok.
Allegórikus strófa ez mely ezer gondolatot ébreszt bennünk.
Mély elismeréssel és szeretettel gratulálok.
M.
Drága Napfény!
Jól sejted, újabb ciklus jön, lelkem legmélyéről. Egy kicsit kint, egy kicsit bent, ilyenek lesznek. Nekem is tetszett – kivételesen – ez a nyitó darab, örülök, hogy rövidsége, egyszerűsége dacára elnyerte tetszésedet. Konkrétan ennek folytatása nincs, de engem is birizgál, hogyha még ilyet, ennek folytatását meg tudnám írni, nagyon jó lenne. “Allegórikus strófa ez, mely ezer gondolatot ébreszt bennünk.” – így van, vannak gondolataim, de azt hiszem, spirituálisan még nem vagyok olyan szinten, hogy azon a színvonalon meg tudjam írni, amit megérdemel, ez még várat magára – ha optimista vagyok. /Ha meg reális, akkor azt hiszem, sose fog elkészülni. Elindultam egy úton, de sajnos félbemaradtam./
Köszönöm az elismerést és a gratulációt.
Szeretettel:
Dona