parányit, részletesebbet,
mit fülem, de szemem se érez,
csak némán ülhetek tüzéhez.
Kérek a lelkedből egyet,
lélegzetvételnyit, cseppet,
eltűnjön a távolság éle,
s fény jöjjön a felhők helyére.
Kérek a testedből egyet,
hűs ölelést, tüzesebbet,
hogy ne legyen fájó az éhem,
amikor nem vagy itt, vagy még nem.
Adok szív-lelkemből egyet,
testemből ölnyi keresztet,
az életemet is; ha kéred,
morzsáiból új öröm éled.
6 hozzászólás
Na erre mondom nem is telhetetlen! Nos, a véleményem, te 3 versszakban kérsz, de vissza csak egy versszakban adnál, sokkal játékosabb és őszintébb volna, ha te is három versszakban adnád vissza amit (esetleg) kapsz. Szívesebben olvasnám azt a verziót.
Nincs igazam? Legalábbis izgibb volna 🙂 így olyan rövid…
üdv. panka
Szervusz!
Igen, három kérő versszak van, de, ha jobban szemügyre veszed, egy alatt vissza is adom mindhárom kérelmem tárgyát megtetézve az életemmel.
Azt hiszem a kevesebb, több. Ez amolyan örök szabály.
Persze lehet szeretni a bő lére eresztett dolgokat is, de ebben ennyi volt.
Nekem.
Egy mű hossza, hogyan határozza meg az őszinteségi szintjét?
Ez, egy nem költői kérdés.
Köszönöm, hogy elolvastad és véleményt is írtál!
Minden jót!
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Ha nem lenne a neved alatt ez a vers, akkor egészen biztos, hogy nem azonosítottam volna veled, mert újszerű: egyszerűségével érthetően magával ragadó, ez a stílus pedig nem jellemző rád.
Jó okod lehetett eltérni, így megnyilvánulni.
Tudom, hogy formailag mindent elkövetsz azért, hogy rendben legyen egy-egy versed, úgyhogy kényelmesen hátradőlve nincs más dolgom, mint értelmezni soraid.
Hármat kérsz, négyet adsz. A negyedik olyan érték, ami felülír mindent, mert az életnél mi lehetne érékesebb?
Az első három szakaszba írt kifejtés annak a személynek a fontosságát jelzi, aki miatt a végén egyetlen szakaszban húztad meg magad, összekuporodva, bár némi többlettel, és emiatt csattan nagyot a zárás.
Szóval hármat kérsz háromért, ráadásként adnád az életed… egy jól irányzott kérésnek pedig hatalmas ereje lehet a morzsák terén.
Örülök, hogy olvashatok tőled. Szép a versed, ráadásul jó is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Ez a vers tényleg egyszerűbbnek tűnik. Talán ez benne a trükk. 🙂
Nem, semmi trükk. Ez akkor íródott, amikor minden úgy alakulhatott volna, ahogy igazán szerettem volna, egyszerűen.
De az élet belebonyolított azóta. (ez persze nincs benne a műben)
Vannak ilyesmi verseim régebbről, illetve voltak. Sok elveszett. Ez is én vagyok, meg az a kevésbé érthető is. Bipoláris személyiségemhez mindkét utat be kell járni. 🙂
Jól érzed a kérés és az adás közti egyensúlybeli megbomlást, s a versbeli kibontást.
A pozitív vége felhangban, bár az ereje hatalmas, ott a Ha.
Ez visszautal az ihletőre, így talán még jobban kikerekedik a történet.
Köszönöm, hogy hűségesen olvasol, és mindig kifejted a gondolataidat, melyek felszínre törnek!
Szeretettel:
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Verseddel kapcsolatosan csak annyit mondhatok, hogy könnyű dolgom van, mert jó, mert csodálatos. Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Örülök, hogy tetszett ez a kései feleszmélés!
Köszönöm, hogy írtál és olvastál "nálam"!
Minden jót!
Mákvirág