lesznek még reggelek
siettem
kelet felé mentem
meglesni
a rózsás hajnalok titkát
a megújulás első pillanatát
elkéstem
mire odaértem
eltűnt a pír arcán
nem látszott ki
a felhők szürke takaróján
kisiklott álmom
és a hazatéró szél
egymásnak fáradt percekről mesélt
vigasztaltuk egymást
majd legközelebb
lesznek még reggelek
nyílik az érdemes
a múlt sokszor kicsiszoltan ragyog
a századok gondja lassan lerakódott
de a jelen tele félelmekkel
nem mutat mást csak a füstfelhőket
haragos fellegek borítják az eget
új csillagok csak ritkán születnek
földi bajok üres ébrenlétek
lehúzzák a mélybe
de minden vihar
a magasba emel
görcsbe
jajba
nyomorba bezárva
az embernek megtisztul a vágya
porból
verejtékből
új holnapok érnek
s a jelen egén
nyílik az érdemes
egy parányi fény
a csend fedőlapja alatt
a cseppenként múló időnek
lerakódott falán
égbe kiált
a jeges közönyből kiolvadt vád
hogy jóindulatunkat kihasználják
a jelen szemébe hiába süt a nap
példa
tudás
igazság
semmit nem lát
ismétli a századok hibáját
a sziporkázó lehetőségekben gazdag élet
megindult maga ellen
mibe kapaszkodhat még
a csüggedt lét
a hiányok elfogják a fényt
sejtés csak minden szép?
törj ki panasz
meséld el a szélnek
szórja szét
az igazság ezer darabra tört értelmét
üzenj a napnak hozzon enyhülést
a kétségbeesés szélén
mikor már kiégett minden felesleges
a kibeszélés hallgat
szórni kezdi az ég az értékszirmokat
a szemekben pislákolni kezd egy parányi fény
a lehetőség apró kis atomja a remény
8 hozzászólás
Kedves sailor!
Mindhárom versed kiváló, gyönyörű, aktuális és igaz. Bármelyik sorokat idézhettem volna…
Szeretettel olvastam, gratulálok:
Zsuzsa
“kisiklott álmom
és a hazatéró szél
egymásnak fáradt percekről mesélt” – nagyon szép
“a múlt sokszor kicsiszoltan ragyog
a századok gondja lassan lerakódott
de a jelen tele félelmekkel
nem mutat mást csak a füstfelhőket” – Kitűnő, igaz, szép sorok
“a szemekben pislákolni kezd egy parányi fény
a lehetőség apró kis atomja a remény” – A remény hal meg utoljára…
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Örülök,hogy tetszett és annak hogy
“aktuális és igaz” nak látod!
AZ idézeteket is köszönöm!
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor,
Gyönyörűszép ez a verstrillógia: különleges,mély,sejtelmes és keserédes.
Borús ködfelhői a világmindenség legnagyobb erejét rejtik : a reményt.
A versnyitány bizakodást hordoz,örömteli várakozás, mélységes hit hatja át.
A lírai én kelet felé siet meglesni a rózsás hajnalok titkát, a megújulás első pillanatát, csodáját.
A megújulás: kegyelem -léttranszformáló hatású és csakis felülről jöhet, a felkelő nap a magasságból. Gyökeres változást,újjászületést jelent a hit ereje által.
A vers a folytatásba beborul: a lirai én álmai kisiklik.
?elkéstem
mire odaértem
eltűnt a pír arcán
nem látszott ki
a felhők szürke takaróján?
Egy derűlátó, hívő ember ilyenkor mindig vígasztalni kezdi magát: ?majd legközelebb
lesznek még reggelek?.
A második versben már ?az érdemes nyíllik?és pazarul ábrázolja,hogy hiába tűnik reménytelennek, félelemtelinek a jelenünk, a sűrű füstfelhőt, gondokat kisöpri a vihar és megtisztítja az embert.
Brilliánsan érzékelteted, hogy ?a múlt sokszor kicsiszoltan ragyog?a történelem sötét századainak gondja rárakódott nem látunk kiutat, fényt csak haragos fellegeket. A kilátástalanság rátelepszik mindenre és ha születik is egy -egy hős aki változást próbál eszközölni a világban azt : ?földi bajok üres ébrenlétek lehúzzák a mélybe?.
A mélyből az út mindig felfele vezet,éteri magasságokba.
A költemény legsötétebb részében égi szózat csendül fel :
?de minden vihar
a magasba emel
görcsbe
jajba
nyomorba bezárva
az embernek megtisztul a vágya
A költői megnyilatkozás a törvényszerűséget nyomatékositja?minden változik, rossz után jó jön, eső után napfény, fájdalom után öröm.Kinyilnak a szárnyaink és a mélyből a magasba repülünk.
A szenvedés életátalakitó hatású, a jajból,nyomorból és szenvedésből mindig a legerősebb lelkek bukkannak elő mert a legmasszívabb karaktereket hegek égetik.
Spirituális iránytű ez a csengő bongó remény amely kiutat mutat,képes hihetetlen mennyiségű erőt biztosítani, fejleszti ellenálló képességünket és képes összekötni a jelen valóságát a jövő lehetőségeivel.
Kiválóan érzékelteted ezt a következő sorokban: ?porból verejtékből/új holnapok érnek/s a jelen egén nyílik az érdemes?.
A legterjedelmesebb és legszebb rész egyben a harmadik vers amelyben kigyullad ?egy parányi fény?.
Lélegzetelállitóan szép ám fájdalmat, keserűséget ébresztő versképekbe öltöztetve ábrázolod jelenünk problémáit: ?példa/tudás/igazság/semmit nem lát/ismétli a századok hibáját/a sziporkázó lehetőségekben gazdag élet/megindult maga ellen?.
A jeges közönyből végre kiolvadtak a vádak és az égbe kiáltják: jóindulatunkat kihasználják.
A csüggedés olyan mértékű hogy már reményeinknek sincs mibe kapaszkodnia és játszódni kezdett a legtragikusabb forgatókönyv:?a sziporkázó lehetőségekben gazdag élet/ megindult maga ellen?.
Szívettépő kérés hangzik fel?csodára esdeklés: ?törj ki panasz/meséld el a szélnek/szórja szét/az igazság ezer darabra tört értelmét/üzenj a napnak hozzon enyhülést- ez már a végső kétségbeesés jajszava amit az ember földre rogyva intéz az Úrhoz.
A csoda megtörténik: szórni kezdi az ég az értékszirmokat/a szemekben pislákolni kezd egy parányi fény/a lehetőség apró kis atomja a remény?.
Erőt adó alkotás ez a vers, megerősítés, hogy a legnagyobb bajból is van kiút csak bátrak kell legyünk és soha nem hagyhatjuk el magunkat, a legkétségbeejtőbb helyzetben sem.
A jó és a rossz mindig együtt jár, az egyik nincs a másik nélkül. A fájdalom elfogadása után fog jelentkezni a jó,ha valaki a fájdalmat nem akarja elfogadni, akkor ezzel eleve kizárja a fejlődés lehetőségét is. Mert a fejlődés mindig fájdalommal jár.
Amig van hitünk és él bennünk a remény addig élünk -ha az meghal már csak a vegetálás marad.
Amikor Zeusz meg akarta rontani az embereket a kétértelműséggel, elküldte hozzájuk a csábító Pandórát. Vele küldött egy ajándékokkal megtöltött szelencét is. Pandóra kíváncsi volt, és fölemelte a fedelét. S belőle mindenféle szentséges dolog repült a levegőbe. Amikor a fedelet visszazárta, az emberek tulajdonaként már csak a remény maradt vissza.
Csalfa a balgák szivébe és szép ha okosságra épül.
Ezt használtad erőként a versben : ez hozott megváltást és ez ad szárnyakat nekünk.
A szürke ködfátyolba belecsomagoltad a vers üzenetét:soha nem szabad feladni.
Szeretettel és mély elismeréssel gratulálok az életerő misztériumát bemutató alkotásodhoz.
napfény
Kedves Napfény!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Igazán jól esett értékes hozzászólásod!
Jól látod:” világmindenség legnagyobb erejét rejtik : a reményt.”
Igen,szinte a remény az egyetlen sok sok életszituációban,amelybe
kapaszkdni tudunk!
Kilátástalan helyzetekben egydül a remény az,ami felemel!
Igen ez egy óriási erö,amely képes a megoldhatatlant is megszelidíteni,
elviselhetövé tenni!.
Az elsö versnél a befejezés:”majd legközelebb
lesznek még reggelek?.”poz.hat,de igazából egyrészt kiábrándulást is jelent.A rajongás :”meglesni
a rózsás hajnalok titkát
a megújulás első pillanatát”nem járt sikerrel és a teljes kiábrándulást
simítja a tudat,hogy lesz rá még alkalom!
A másodikban,igen,a múlt mindig szebbnek tünik,mert nem közvetlen
érezzük!Hihetetlen dolgok történtek,ha csak egy kicsit is belelapozunk
a történelem könyvekbe.Hihetetlen kegyetlenségek,népirtások folytak
Mégis azt,azokat a múlt szemüvegén keresztül látjuk és nem tünnek
annyira borzasztónak.a gyözelmek meg elhomályositják az árát,mibe is
krültek.A mát meg ma érezzük,minden apró kis részleteivel!
Igen jelenünk problémái,hogy a csüggedés olyan mértékű hogy már reményeinknek sincs mibe kapaszkodnia és játszódni kezdett a legtragikusabb forgatókönyv:?a sziporkázó lehetőségekben gazdag élet/ megindult maga ellen”
Jól látod:”Szívettépő kérés hangzik fel?csodára esdeklés: ”
és:a szemekben pislákolni kezd egy parányi fény
a lehetőség apró kis atomja a remény”
Köszönöm szépen értékes és értékelt hozzászólásodat!
igazán örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Szia sailor,
“Variációk a reményre”, ez a suta alcím jutott eszembe verseidet olvasva, amelyek ismét velősek lettek és mindenféle szájbarágás nélkül értékeltetik mondanivalójukat. Személy szerint a legelső fogott meg leginkább. 🙂 Abban már önmagában minden benne van, a másik kettő a ráadás.
Üdv: Ginko
Kedves Ginko!
Köszönöm szépen ,hogy olvastad!
Tetszett:?Variációk a reményre?,beillik ötletes
alcímnek!
Örülök,hogy velöseknek látod öket és hogy értékeltetik
mondanivalójukat!
Örültem jöttödnek!
Szerettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
“vigasztaltuk egymást
majd legközelebb
lesznek még reggelek”
Nekem ezek a sorok azt jelentik, hogy bár lekéstük a rózsás hajnalt, azért még van remény.
“az embernek megtisztul a vágya”
Nagyon szép sor, bizony olykor vihar kell ahhoz, hogy ez a tisztulás bekövetkezzen.
“példa
tudás
igazság
semmit nem lát
ismétli a századok hibáját”
Sajnos, ezzel nem lehet vitatkozni, nem tanul az ember, ez a szomorú, sőt tragikus valóság.
“a szemekben pislákolni kezd egy parányi fény
a lehetőség apró kis atomja a remény”
Gyönyörűen zártad soraid. Igen, a remény hal meg utoljára, mikor már semmi nincs, mikor már elhangzott minden szó és a vita is eredménytelen maradt, akkor a csendben talán minden ember magában, egyes egyedül, lát egy kis fényt, ami ébreszti a reményt.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Jól látod az elsönél:
“hogy bár lekéstük a rózsás hajnalt, azért még van remény.”
Ennél is jól láztod:”ismétli a századok hibáját?,hogy.
Sajnos, ezzel nem lehet vitatkozni, nem tanul az ember.
Nayon szép amit a remémyröl írsz:
“Igen, a remény hal meg utoljára, mikor már semmi nincs, mikor már elhangzott minden szó és a vita is eredménytelen maradt, akkor a csendben talán minden ember magában, egyes egyedül, lát egy kis fényt, ami ébreszti a reményt.”
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!