Szerelmünk telén
mienk az alkony
hófehér hajú
csöndje vízparton.
Szerelmünk telén
tündérmosoly száll
halovány fénnyel,
angyalom ajkán.
Szerelmünk telén
fogom a kezét,
hópihék írják
tél üzenetét.
Szerelmünk telén
szeret a szemünk,
múlt illatává,
szelídülhetünk.
A mennybe hívnak,
kozmikus napok,
csillagpor leszünk,
s rózsahajnalok.
Harmatcsepp gyanánt
a földre szállunk,
s egy új, szerelmes
tavasszá válunk.
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Szép ez a vers nekem a vége tetszik.Az új szerelmes tavasszá válunk nagyon szép.
Akár maga az új szerelem érzése.Jó volt elolvasni.
Szeretettel:Ági
Köszönöm az értékelésedet Ági! Úgy érzem, ráéreztél a vers mondanivalójára A szerelem nem hal meg, mert ujjá tud születni az ember lelkében. Aki a szívében nem öregszik, az újra és újra szerelmes tud lenni, mert lélekben nem öregszik meg.
Szeretettel: alberth