Távol áll tőlem a politizálás, soha nem voltam politikus alkat. Nem vitatkozom
szívesen, csak akkor, ha nagyon muszáj.Az alábbi gondolatok is egy cikk
olvasása után fogalmazódtak meg bennem. A cikk írója elmarasztaló meg-
jegyzéseket tett a mezőgazdaságról és a benne dolgozókról.
Természetesen, aki nem közöttünk él, nem itt dolgozik, annak fogalma sincs
arról, milyen drámák játszódnak le egy jégverés, fagy, vagy vihar esetén. Nem
érzékeli, hogy a verejtékkel megtermelt gyümölcs, gabona, zöldség pillanatok alatt semmivé lesz. Nem érzékeli, hogy aki mezőgazdasággal foglalkozik, abból él,
egy pár perc alatt megsemmisülhet ilyen esetekben. Nem érzékeli a problémát,
ami egyre szembetűnőbb.
Talán az alábbi pár sor okoskodásnak tűnik a kedves olvasó szemében. Szeretném, ha nem minősítenék annak.
Nem először hangzik el ez a mondat, és azt hiszem nem is utoljára: gond van
a magyar mezőgazdaságban. A mezőgazdaságban, ami országunk gazdaságának stabil alapja volt hosszú, hosszú éveken keresztül. A gazdaságok, a kistermelők, és – bárki, aki mezőgazdasággal foglalkozik,- szinte naponta kell, hogy szembenézzenek a pénzügyi, értékesítési gondokkal.
Küzdelem a fennmaradásért ! – ez lett az életük mottója. Sajnos nem elegendőek a kilátásba helyezett intézkedések. Nincs tartalék, csak szorongás
van. Szorongás a holnapért, a gyermekek jövőjéért.
A történelem folyamán többször bebizonyította a magyar parasztember, hogy képes talpra állni a legnehezebb körülmények között is. Ám segítség nélkül sokkal nehezebb, mint segítséggel!!
A mezőgazdaság segítése nemcsak saját érdekük, országunk érdeke is!
Köztudott a mezőgazdaságban élők földszeretete, kötelességtudata. Nem szabad ezzel visszaélni. Segíteniük kell az illetékeseknek!
Amíg nem késő!
20 hozzászólás
Kedves Zsike!
Tőlem is távol áll a politizálás, de nagyon egyetértek veled. A mezőgazdaság fontos, és nemcsak a megtermelt javak miatt, hanem ahogy írtad, a föld szeretete is jelen van. Én az Alföldön nőttem fel, ahol gyönyörű földek vannak, gyermekként is szívesen részt vettem bizonyos kétkezi munkákban; imádtam a föld illatát is, és a szép természeti jelenségeket is meg tudtam csodálni közben. Bizony meg kell becsülni ezt a munkát; én, személy szerint egyáltalán nem tartom okoskodásnak, amit írtál!
Szeretettel: barackvirág
Kedves barackvirág!
Szívemből szóltál. Megköszönöm hozzáértő kommentedet.
Sajnos nem mindenki érez így.
Aki nem élt még sohasem vidéken, vagy nem foglalkozott
növény ill. gyümölcstermeléssel, azok többsége " lenézi" ezt
az életmódot… pedig ha nem lennének termelők, éhen halnánk.
Köszönöm nagyon, hogy nálam jártál.
Kedves Zsike!
Nekünk csak kiskertünk van, de tudom, milyen szörnyű, ha a féltve ápolgatott növények tönkremennek az időjárás miatt, ezért cikkedet teljesen megértem.
Szeretettel: Rozália
Kedves Zsike!
Az emberek hajlamosak lenézni a kétkezi fizikai munkát, legyen az mezőgazdasági dolgozó, vagy netán kukás vagy takarító. Az ilyen emberek nem tudják a másikat tisztelni, de ha nekik kéne ezt a munkát végezniük, akkor meg lennének halva.
teljesen megértem a felháborodásodat!
Barátsággal Panka!
Szia! Nem értek a mezőgazdasághoz, sőt, sokminden máshoz sem, ezért véleményem nem is lehet ezügyben, mégis. Amiről írtál a cikkedben, nagyon ismerős. Bizonyára tragédia, amikor váratlan csapás teszi tönkre azt, amiért az ember megdolgozott.
Én az iparban dolgozom. Sok esetben kétszerannyit, mint amennyit kellene. A földművelő mondhatná, könnyű nekem, fix fizetés, kiszámítható élet, de ez már jó pár éve nem igaz. Ők ezt nem tudják, nem értik, ahogyan én sem őket. Az a baj, hogy megszűnt az emberek között a közvetlen kommunikáció.
Nekem, iparosnak azt próbálják bemesélni a … , hogy minden azért drága mert a mezőgazdasági termelő nem termel eleget. Közben tömöm az … a munkám értékével. Nekik, mezőgazdasági dolgozóknak, termelőknek pedig azt mondják, hogy a gyári munkás lógni jár be a gyárba, ezért nem tud eleget fizetni a … a megtermelt javakért. Össze vagyunk uszítva, azt hiszem, de nem merülök jobban bele, mert a végén megint én szívok a sok … helyett. A pontok tetszés szerint behelyettesíthetők.
:-))) Jó a cikked, és én is remélem, nem késő még!
Kedves Zsike! Én sem a mezőgazdaságban dolgozom, de nézem a tévét és olvasok újságot. Így el tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehet a mezőgazdaságba dolgozoknak. Teljesen kivannak téve az időjárás minden szeszéjének, természeti csapásoknak. Segíteni kellene a kormánynak, de ahogy én tudom, hogy a pályázati pénzeket sem fizetik ki. Nem beszélve az Unios pénzekről amit teljesen másra pazarolják el. Meg ott vannak a nagy bevásárló központok, akik az olcsó, silány külföldi mezőgazdasági termékekel lenyomják az árakat. Talán mi vásárlok segíthetünk, ha csak Magyar terméket vásárolunk. Bár tudom, hogy a kispénzű emberek mindig az olcsobb árút fogják venni, és még nem is beszéltem a biztosítok álltal okozott bosszúságokról. Tetszett az írásod.
Üdv: József
Köszönöm a hozzászólásodat kedves Rozália.
Örülök, hogy olvastál.
Kedves Panka!
Örömmel vettem, hogy hasonló véleményen vagyunk.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szia artur!
Nagy öröm számomra, hogy olvastál. Több mindenben egyet is értünk.
/ Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a tavalyi évben a tavaszi fagy
elvitte a termést a 2 hektárnyi gyümölcsösben. 100 %-os
kárunk keletkezett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nyugdíjasok
vagyunk mindketten, így " túléltük" a veszteséget./
… és hányan vannak akik nem nyugdíjasok, és ugyanilyen természeti
csapás érte őket?!
Köszönöm a kommentedet.
Kedves szhemi!
Az uniós pénzekről csak annyit, hogy a töméntelen számú
nyomtatvány kitöltését követően a beígért összeg minimális
százalékát utalták csak át, azt is közel egy év leteltével.
Köszönöm nagyon, hogy nálam jártál.
Amiről Artur ír, az az "Oszd meg és uralkodj!" tipikus esete. Sajos olyan ellentét kezd kialakulni a városlakók és a gazdák között, ami teljességgel érthetetlen, hiszen mi, urbánus lelkek bizony éhen halnánk a dolgos parasztemberek nélkül, akiknek egész megélhetése ki van szolgáltatva az időjárásnak. Márpedig az mostanában ugyebár nem éppen a megszokottnak megfelelően viselkedik. A klímaváltozásért pedig éppenhogy nem a falvak lakói tették a "legtöbbet", mégis rajtuk csattan leginkább az ostor. Szörnyű, hogy odáig kell eljutni egy földből élő embernek, hogy a termését az utcára öntse, mert senki sem figyel fel a problémáira. Egyébként is minden területen jellemző, hogy az kap a legkevesebbet a megtermelt javakból, aki a legtöbbet dolgozott érte.
Én is arturral értek egyet: a fő gond a kommunikáció teljes hiánya és a félre- és mellémagyarázás. Nem könnyű senkinek sem ma az élete. Talán ha mindenki megpróbálna odafigyelni a másik félre, nem lenne késő.
Hanga
Kedves Arany!
Hozzászólásodnak minden sora igaz.
Nagyon köszönöm, hogy olvastál.
Szia Hanga!
Valóban, senkinem sem könnyű ma az élete. /kivéve a kivételesekét!! /
Örülök, hogy nálam jártál.
Nem olvastam el a hozzászólásokat, így lehet, hogy hasonló gondolatokat írt már más is. Mélyen együtt érzek Veled, és azokkal, akik még a magyar mezőgazdaság "maradékában" dolgoznak. Minden tiszteletem, és csodálatom az övék!
Én nem vagyok "akkora ember", hogy nagy volumenű dolgokat tudjak tenni a magyar mezőgazdaság felvirágzásáért. Amit teszek az az, hogy magyar zöldséget és gyümölcsöt vásárolok, és erre biztatom minden barátomat, rokonomat és ismerősömet is.
Talán valami ez is számít…
Kedves Gyömbér!
Megtiszteltetés számomra, hogy olvastál és hogy a véleményünk
hasonló , annak külön örülök.
A gyümölcsöst kb.10 éve vásároltuk azzal a szándékkal, hogy majd nyugdíjasokként
talán " kis pluszt hoz a konyhára". /Aktív koromban TB. -és munkaügyi ea. voltam/
Nem jól számítottunk!! sajnos…
Kedves Zsike!
Csak annyit fűznék hozzá: a nagyszüleim mezőgazdaságból éltek, a szüleimnek is van földjük, így tudom, mit jelent egy-egy rosszkor jött eső vagy szárazság.
Mellesleg terület- vidégfejlesztést tanulok, így nagyon jól tudom, hogy mekkora gondok vannak itt. És az egészben a legszörnyűbb az, hogy az emberek leszólják azokat, akik ebből élnek, de akkor még jobban tudnak sírni, amikor az élelmiszerek árai emelkednek!
Hogy mi erre a megoldás, Ne kérdezzétek, mert szerintem senki nem tudja és nem is fogja. Ha pedig valaki azt mondja, hogy igen, az csak okoskodik.
Üdv.:
Myrthil
Kedves Zsike!
Írásod a közelmúlt dinnyeháborúját juttatta eszembe, amikor a több tonnányi érett gyümölcsöt a termelők a parlament elé vitték tiltakozásuk jeléül. Sajnos, a gazdáknak nem áll rendelkezésükre semmilyen eszköz ahhoz, hogy segítséget harcoljanak ki maguknak, vagy legalább azt, hogy tisztességes áron vegyék át tőlük a termést… Írásodat ki kellene akasztani a Parlamentben!!
Üdv: Borostyán
Kedves Myrthil!
Nagyon köszönöm a kommentedet, örülök, hogy
olvastál.
Kedves Borostyán!
Valószínűleg nagyon sokunknak egyezik a véleményünk a témával kapcsolatban.
A környezetemben élők nem a Parlamentet ajánlották, hanem egy bizonyos
személyt. Azzal sem mennénk sokra!!!!!!!!
Örülök, hogy itt jártál.