Ez nem éppen a legújabb szenzáció, sőt egyáltalán nem is szenzáció. Ha jól meggondoljuk, a közelében sem jár a szenzációnak. Valaki, aki a Kr.u. 2. században vagy később, teljesen mindegy, megírta a maga változatát az Újszövetség egyik fontos eseményéről. Semmi garanciánk nincs arra, hogy egyedül az az ismeretlen van az igazság birtokában, aki Egyiptomban leírt vagy csak elrejtett egy szöveget, ami aztán az 1970-es évek végén előkerült – vagy nem, mert már az „előkerülés” körül annyi a gyanús körülmény, hogy hiszem, ha akarom.
Júdás evangéliuma, ez így nagyon jól hangzik, de mit jelent ez a szó, evangélium? Jó hírt. A jó hír az, hogy Júdás nem árulta el Jézust; nem is kellett, hiszen a diadalmas bevonulás után Jeruzsálemben mindenki ismerte őt, nem kellett elárulni sem csókkal, sem másként. Távol attól, hogy „Júdás azt tette, amit Jézus elvárt tőle, mert egyedül ő ismerte az igazságot,” Júdás állítólagos szereplésére egyáltalán nem volt szükség. Ha a hatalom képviselői el akarták fogni Jézust, könnyen megtehették; nem bújt el előlük.
Jézusnak ezer és egy oka lehetett arra, hogy bevonult Jeruzsálembe, ahol ezer és egy veszély leselkedett rá, Júdás közreműködésével vagy anélkül. Erre a kérdésre már rengeteg tintát elpazaroltak, és most nem is erről szeretnék beszélni. Az én témám maga a könyv, Krosney könyve, a tipikus amerikai megközelítés.
Jól esik kézbe venni ezt a könyvet, szép és igényes munka. A borítón elől: Krisztus elfogatása, ismeretlen festő Caravaggio modorában. Az alcím: Iskarióti Júdás története új megvilágításban. Informatív illusztrációk. Mindenki el akarja olvasni ezt a könyvet. Ha keresztény, akkor azért, ha nem, csak azért is. Sajnos Krosney könyvéből végtelenül keveset tudunk meg Júdásról, az új megvilágításról, vagy bármi egyébről, ami igazán fontos. Csak a 16. és utolsó fejezetben kerül ki, na nem az egész, csak az információ egy kis töredéke. Így látta valaki a 2. században, vagy akár így is történhetett volna.
Krosney kereken 280 oldalt szentel mindannak, ami számára fontos, és ami nem Jézussal, Júdással vagy az evangéliumi történettel kapcsolatos. Arról ír, ami őt a legjobban érdekli: a kézirat hányatott sorsa. Hiszen ez is érdekes lehetne, kész krimi, ahogyan egy régi kézirat előkerül, különböző (mocskos) kerekbe jut a műkincsek titkos piacán, közben majdnem megsemmisül, de persze mégse, mert különben nem lehet megírni róla a bestsellert. Szóval ez mind rendkívül érdekes lehetne, de nem így, nem ebben a formában.
Van egy régi, szakállas vicc, a tudósokat felszólítják, írjanak az elefántról. Az angol könyvének ez a címe: Vadászkalandjaim Afrikában és Indiában. A franciáé: Az elefánt szerelmi élete. A németé: Elefánt. Fogalommeghatározás, 1-10. kötet. Sajnos a vicc csak ennyi, de nyugodtan lehetne így folytatni: Joanna teával kínált engem a friss tavaszi zöld színekre festett konyhájában. Lona azt kéri, hogy írjunk pár szót az új folyóiratba. – Pompás ötlet, lelkesedett Carrie, azt hiszem, írok valamit az elefántról. Gondolod, hogy tetszeni fog Lonának? – Marion azt mondta, hogy Lona imádja az elefántokat. És a tengeri malacokat is. – Tényleg? Akkor inkább a tengeri malacokról írok. – Nem, azt hiszem, jobb lesz, ha az elefántot választod. Beate szerint mindig az első választás a legjobb… és így tovább, ad infinitum.
Krosney is ebben a tavaszi zöld konyhában írta meg a könyvét, azoknak, akik ott teáznak a tavaszi zöldben. Megtudjuk például, hogy Boutrosz (álnév) jó hatvanas, sovány, keskeny bajszú, megfontolt ember, akinek váratlanul mosoly fut át az arcán. Perdios (görög régiségkereskedő) mindenkit óva intett: Hanna (álnév, műtárgykereskedő) a ruhája alatt pisztollyal járja a várost. Jim Robinson (a korai kereszténység kutatója, USA) meg akarta találni a kopt kéziratokat, valamint egy Effie nevű, titokzatos, vörös hajú nőt, aki néha gyűrűket vásárolt a kairói bazárokban. Frieda Tchacos Nussberger nagyon csinos, azonkívül kettős állampolgár, svájci és görög. Szinte hihetetlen, de megismerkedett egy Nicolas Koutoulakis nevű, minden hájjal megkent, pallérozatlan görög műtárgykereskedővel, de nem szerettek egymásba, ó nem. Kizárólag üzleti kapcsolat volt közöttük. A szépséges és okos Frieda csak azért állt ellen a pallérozatlan görögnek, mert első az üzlet.
Végül természetesen sikerült megszerezni a páratlanul értékes és gyanús kéziratot; a szénizotópos kormeghatározás szerint a kódex akár 220-ban is születhetett, akár a 4. század elején, és vagy az igazságot tartalmazza, vagy nem. Mindezt 280 oldalon. Aztán a fennmaradó tíz oldalon valamit megtudunk a szöveg tartalmából is.
Csodálatos az amerikai munkamódszer, nekünk, szerencsétlen európaiaknak, sohasem jutott volna eszünkbe, hogy ebből a nagy semmiből is meg lehet írni egy sikerkönyvet. Hiába, Amerikában minden tökéletes. Hódolatom, Joanna, Lona, Carrie, Marion és Beate.
14 hozzászólás
Szia!
Ezt a könyvet aztán jól lehúztad, de ezek szerint nagyon megérdemelte. El tudom képzelni, mi vitt arra, hogy elolvasd? Amit helyette kaptál, méltán háborított fel. Azért értem meg, mert hasonló indíttatásból szoktam leülni egy-egy ismeretterjesztő film elé, de azután dühösen pattanok fel, amikor megjelenik a vége felirat.
Komolyan mondom, (írom), sokszor hülyébben állok fel a fotelból, mint amikor helyet foglaltam benne. Köszönöm a cikket, mint figyelmeztetést. Legalább tudom, erre nem fogom kiadni a forintjaimat. Gratulálok!
Üdv.
Kedves Artur, nem biztos, hogy másnak is ugyanaz az ízlése, mint nekem. Valakinek bizonyára tetszett, mert kiadták, szép borító, szép papír, klassz illusztrációk meg minden. Számomra mindenesetre klasszikus pofára esés volt.
Jah, és köszönöm a csillagokat.
Nagyon jó ez a cikk, sok mindnt elárul az amerikai sikerkönyvek születéséről. De az én oldalamat is ugyanaz furkálja, mint ami a tiedet: létezik-e valóban "Júdás evengéliuma", és mi van azon a bizonyos tényfeltáró 10 oldalon? További fejtörés tárgya: miért jó hír az, ami rossz hír, -ha ugyanis Júdás azért nem árulta el Jézust, mert nem is kellett elárulnia, akkor, hogyan teljesedhetett (volna) be az Írás?! Na, ez a jó hír íly módon abszolúthe rossz hír lenne, gondoljunk csak bele?! Ha valaminek csak a fele igaz…?! Nagyon érdekes az egész! Annyi hülyeség lát papírt és nyomdafestéket! Szia: én
Érdekes gondolatok. Egy apró technikai hiba (hol ér véget az idézőjel) nem érzékelem pontosan, mi van a Bibliából és mi a Te véleményed? A Bibliát nagyon sokféleképpen lehet értelmezni, ha az ember részleteiben nézi. Ha viszont szöveg és gondolati/eszmei összefüggéseiben, dialektikusan (ahogy Hegel és Marx mondaná) szemléljük, akkor sztem csak egyféle értelmezés a jó, és ez az, amit Colhicum (és Arany, más helyen) mond. A Biblia üzenete, a jó hír az, hogy Krisztus, aki az Írás szerint érkezett közénk, és Júdás által elárultatott, kereszthalálával megváltott minket az "örök halálból". Eképp az elárultatás, a kereszthalál, és a feltámadás nem, h nem lényegtelen dolog, hanem ez a LÉNYEG, a jó hír valódi mondanivalója. Logikai megközelítésban is. Bocs. én
Valóban jó a cikk.
De!!!
Ha az a jó hír, hogy nem árulta el Júdás Jézust, akkor mi az Evangélium igazi üzenete?
Szerintem az, hogy Jézus feltámadt! Vagy tévednék?:)
Kedves Te, az egész Júdás ügy rendkívül egyszerű. "Jézus mondá vala Júdásnak: Jöjj, hogy titokról taníthassalak, amiket ember még nem látott. Létezik ugyanis egy hatalmas és határtalan aión, amit angyali szem nem látott, szív gondolata fel nem fogott, és sohasem szólíttatott néven." A titok titok marad, nem derül ki, hogy benne van-e az "evangéliumban," vagy sem. Majd Jézus megkérte Júdást, "a legkedvesebb, választott tanítványt," hogy szívesedjen kiadni őt a gyilkosainak.
"Emeld fel a tekinteted, nézd a felhőt, a benne levő fényt és a csillagokat, amelyek körülvesznek. A csillag, amely az utat mutatja, a te csillagod, a mennyekbe világít majd… Júdás fölemelte a tekintetét, és meglátta a fénylő felhőt, és belépett abba."
Tehát Júdás nem áruló, hanem a kedvenc tanítvány, Jézus maga kérte meg, hogy áldozza fel "az embert, aki magában hord engem" – bármit is jelentsen ez.
Nekem az a magánvéleményem, hogy valaki szórakozott, gyakorlásként vagy más okból elhatároztam hogy megírja a sztorit az ellentétes szemszögből, de ismétlem, hogy ez csak magánvélemény, amit nem tudnék bizonyítani.
Időnként hang szól a felhőkből, de nem tudni, mit mond, mert ezek a szavak elvesztek. Júdás nem kereste fel a főpapokat, nem volt összeesküvés, viszont "pénzt kapott és átadta nekik őt." Jézus nem hal meg, tehát nem is támadhat fel. Örökké él, de mint lélek.
Na ebből legyen valaki okos.
Kedves Colchicum, szerintem Jézusnak nem az élete, halála vagy feltámadása fontos, hanem amit tanított. És az benne van a hegyi beszédben. Persze lényegesen könnyebb úgy gondolkodni, Jézus meghalt értem, minden bűn meg van bocsátva, ettől kezdve én már azt csinálok, amit akarok. Nem véletlen, hogy a feltámadás a népszerű, és nem a hegyi beszéd. Az is igaz, hogy a hegyi beszéd ideálja majdnem hogy irracionális, csak a legnagyobb szentek tudják megközelíteni, nem az olyan mezei hadak, amilyen pl én vagyok. A Júdás-evangéliumtól függetlenül én is úgy tartom, hogy a lélek nem hal meg, nem támad fel, és ami a testtel történik, az az örök élet/megváltás szempontjából elég lényegtelen.
Még egy dolog. Egy közönséges írásműben is, pl egy regényben, vannak "közönséges" gondolatok, események történések, és vannak lényegi gondolatok, amelyeket az író azért ír bele, mert azzal, azokkal akarja kifejezni mondandója lényegét. Az olvasónak kell megtalálnia a lényegi részeket. Ha nem képes rá, tévesen értelmezi a művet és Umberto Eco "A rózsa neve" című könyvére pl azt találja mondani, hogy ez egy középkorban játszódó krimi, ami arról szól, h azért gyolkolgatják a papokat, mert túl kíváncsiak. Prsze erről is szól, de nem ez a mondanivalója, nem ez az "üzenete" Sziasztok! Jó ez a vita! -én
Semmit sem idéztem a Bibliából, csak a Júdás-evangéliumból 3 mondatot, az amcsi fordítás után. De szeretném, ha valaki megmondaná nekem, hol, melyik evangéliumban van ez a kereszthalál általi megváltás. Mert én még csak Pál leveleiben találtam ilyesmit, és Pál elég öntörvényűen értelmezte a messianizmust. Egy egészen új vallást csinált, nem zsidó, hanem görög alapon. OK, mindenkinek joga van vallást alapítani, Pálnak is, aztán valaki vagy követi, vagy nem.
Persze az is lehet, hogy az egész Júdás-evangélium hamisítvány. De ez a cikk nem ezt a kérdést boncolgatja, csupán az amcsi munkamódszert, és erről továbbra is lesújtó a véleményem.
Nekem is, ebben egyetértünk. A "Pál által alapítot" keresztény vallásoknak viszont úgy tudom szerte a világban elég sok híve van. Vagy nem? Igazából a k vallások nem Pált tekintik vallásalapítónak, hanem Pétert, Jézus ugyanis Péterre bízta az egyházát. De végül nem az számít, h Péter-e, vagy Pál! (Egyébként mit jelent az "öntörvényű" értelmezés? Egyáltalán, mi az amit Pál leveleiből "értelmezésnek" nevezhetünk?) Az számít, mit hiszel Te? Illetve az se számít, egyedül az számít csak, mit akar Ő veled? -én
Lemaradt egy T betű! Alapított, -így jó.
Hát, számít, hogy Péter vagy Pál. Egy világ választja el őket. De mindegy, ami történt, megtörtént, nem lehet változtatni rajta. Én személy szerint nem szertem Pált, gondolom ez a szívem joga; ha másvalaki szereti, OK, ő tudja, miért.
K vallások – ez véletlenül nem egy freudi elszólás?
Kedves Müszélia! A "kereszthalál általi megváltás" vagy másképpen szólva a "megváltás-történet" Máté, Márk, és Lukács e.-ban is benne van, nézz utána, ha akarsz. (Utolsó vacsora, J kereszthalála, stb, a feltámadás, és a mennybemenetel) Ez ténykérdés. Ami történt, megtörtént, nem lehet változtatni rajta. De miért kellene változtatni rajta? 2000 éve egész jól működik…Pétert, Pált, Jánost, Jézust, s az Istent lehet szeretni, meg nem szeretni, -mindenkinek szíve joga. De, ha közülük egyiket nem szeretem, hogy szerethetném a többit?! Keresztény vallások alatt értem összefoglalóan a katolikusokat, protestánsokat, evangélikusokat, reformátusokat, baptistákat, és a görög-katolikusokat. F.-nak ezen kívül milyen elszólásai vannak? -én