Engem is zavar sok minden, ami a mai világban történik…
Nekem is vannak fogalmi zavaraim, amikor nem tudom, hogy mi mit jelent.
Olyan fogalmak tisztázásán dolgozom magamban, mint szeretet, béke, jó és rossz…
Olyan eseményeken töprengek, keresem rájuk a választ, a megoldást, melyek feszültséget okoznak bennem és – visszajelzések alapján – másokban is.
Nem tudom miért, de úgy gondolom, hogy a megoldásuk közös.
Az alkimisták a bölcsek kövét keresték, a mai tudomány a mindent leíró egyenletet keresi.
Én a mindent magyarázó gondolatot keresem. Úgy vélem, hogy mindhárom igény ugyanabból a forrásból táplálkozik.
Egyik reggel valami beugrott…
Épp a keresztes háborúkba indulók lelkivilágába próbáltam magam beleélni…
Az Európából a tömegeket irányító, feltüzelő vezetőknek lehettek csupán nyerészkedési vágyai, de azok az ezrek, akik hajóra szálltak és harcolni, meghalni indultak, ott ennek nem lehetett akkora jelentősége… Vonatkoztassunk el a kalandoroktól, akiknek mindegy, hogy hol és nincs vesztenivalójuk. Kalandorok mindig voltak és vannak, de nem akkora tömegben.
Mi lehetett annak a fejében, akit a HIT a Szentföldre hajtott?
Miért érezte úgy, hogy a Szentföld birtoklása „A” megoldás?
És itt a válasz is: birtoklás, megragadás.
Közelebb áll-e bárki Istenhez, aki valamit megragad, birtokol?
Hívőbb, igazabb vagyok-e akkor, ha egy tárgyat tulajdonlok? Ha megszabom azt, hogy ki léphet be valahová?
Itt éreztem egy olyan pontot, ami hirtelen nagyon sok mindenre magyarázatot adhat.
Valaminek a megragadása nem jelenti annak elfogadását!
Valaminek az elfogadása nem jelenti annak megragadását, tulajdonlását!
A megragadás ellentéte az elengedés? Nem, az elfogadás az…
Az elfogadás ellentéte az elutasítás? Nem, az uralás az…
A szeretet ellentéte a gyűlölet? Nem, a közöny az…
Mi dolgozik a megragadásban, uralásban, birtoklásban?
Az, hogy az ENYÉM, azért van, hogy nekem tessen, azt teszek vele és akkor, amit és amikor jónak látok. Lehetnek „nemes” céljaim, de az uralkodás attól még uralkodás marad…
Mi dolgozik az elfogadásban?
Úgy szeretem, ahogy van! Nem akarok rajta változtatni hagyom, hogy alakuljon, változzon. Tudatában vagyok annak, hogy nem vagyok képes előre látni, hogy kinek/minek mi a jó és mi a rossz.
Ez a felfogás annak az elfogadása, hogy a végtelen potencialitás mindenben benne van. Minden bármivé válhat. Abszolút nyitottság arra, ami van.
Minden út jó, csak végig kell rajta menni…
A keresztes háborúba induló, erős hittel rendelkező, önmagát feláldozó lény ott tévedett, hogy a HIT alapját a Szentföld megragadásában kereste. Elég lett volna csak elfogadnia úgy, ahogy van.
Mi történik a napi életben? Mindenki másképp tudja, mindenki másképp látja a megoldást. Ez teljesen természetes, a minket körülvevő világra a sokféleség a jellemző.
Az már kevésbé természetes, hogy a résztvevők nem fogadják el a másféle látásmódot, megoldási alternatívát. Nem képesek az alternatívák az egymás mellett élésre. Arról már nem is beszélek, hogy az együttműködésre sem…
A megragadás talajáról a világ kettészakad.
Van, ami az enyém, amit megragadtam és van, ami nem az enyém, nem birtoklom.
Az elfogadás talaján csak egy van.
A változatos világ, kívül és belül.
Mind-egy…
És ez nem zárja ki az ÉN-t sem. Az is az egész egy része, amennyiben megnyilvánul.
Küzdhetek az ÉN ellen? Persze. És mi annak az eredménye? Mi annak az eredménye, ha a bal kezem a jobb kezem ellen küzd?
Mi a megoldás, ha nem tetszik az EGO?
Elfogadom. És ebben a pillanatban vicsorgó fenevadból segítővé válik.
Ez a saját tapasztalatom. Már ezt megéltem. Nem volt könnyű teljesen átadni magam annak az érzésnek, hogy az EGO is a részem és annak elpusztítása nem vezet sehová és mindent kezdhetek elölről.
Ha elfogadás van, akkor nincsenek ellenfelek. Akkor nem szempont az, hogy ki van felül.
Akkor közösség van. Tudjuk, hogy sokfélék vagyunk, és a világ elképzelhetetlenül sokféle. És azt is tudjuk, hogy ez a sokféleség állandóan változik.
Ami állandó, az az elfogadás.
1 hozzászólás
Két részre osztható a cikk értékelése. Mint írás, kiválóan felépített, vaslogikával, de olvasmányosan előadott mű. Mint elmélet? Mint elmélet, más kérdés. Nem tudom (nem is akarom) megcáfolni, de nekem túlontúl egyszerű. A világ ennél sokkal bonyolultabb. Mint elmélet, nekem recept-szerű. (A Coelho könyvek is ilyenek, C. kitalálja szépen, hogy mi a hosszú, boldog élet titka, elregéli nekünk, lyukat beszél a hasunkba. Azért persze szeretem, mert jól ír!) "Szürke minden elmélet de zöld az élet aranyága" Üdv: én