Éji varázs

Az alkonyatra csendes éj fonódik,
cseresznyefám fehér virágain
ölelve át a létezés valóit,
a szél finom-puhán körözve ring.

A kerti illatok fölém lebegnek,
betelni vágyva bódulok belé
megannyi báj sodorta kellemüknek,
akárha volna mind az édené.

A parti fák felől melódiát hoz
az éj cirógató fuvallata,
amelyre csatlakozva lép a tánchoz
kerengve bűvös angyalok hada.

De már amott közelg az édes álom,
becézve, andalítva ringat el,
talán szerelmem újra megtalálom,
amint varázsa lágyan átölel.