Edward Moor brit katonatiszt húszvalahány évet töltött Indiában. Részt vett számos csatában, súlyosan megsebesült, tovább szolgált rokkantan is, mint strázsamester a bombayi hadtestnél. Mindez a 18. század végén történt, ezért nem vehetjük tőle rossz néven, hogy nem a szabad és független Indiáért harcolt. A fehér faj és a kereszténység felsőbbrendűségének mítoszait máig sem lehetett kiverni egyesek fejéből.
Moor még szerette is Indiát, a maga módján. Megtanulta az akkor még hivatalosnak számító perzsa nyelvet, néhány helyi dialektust, tanulmányozta a hindu vallásrendszert, műtárgyakat gyűjtött, majd a nyugdíjazása után megírt egy nagyon furcsa könyvet, Hindu panteon címen. Bár sokszor hivatkozik elődei és kortársai tudományos dolgozataira, nem követi egyiküket sem. Kitartóan megy a maga útján, ami néha nagyon idegesítő, néha szórakoztató, és csak ritkán unalmas.
Olykor egyszerűen megszakít egy száraz etimológiai fejtegetést, és arról elmélkedik, hogy milyen fegyverek zajától riadnak meg a legjobban a lovak, miért látni olyan kevés hollót Angliában, miért viselkednek olyan erkölcstelenül – a puritán angol egyház felfogása szerint – az indiai és a görög istenek. Személyes kedvencem a következő hosszabb kitérő:
„Engedtessék meg nekem, hogy megjegyezzem, bár senkit sem akarok megsérteni, mennyivel jobb lenne, ha a hálás nemzetek a sok haszontalan diadalív, oszlop és szobor helyett közhasznú építményeket emelnének azok emlékére és tiszteletére, akik megérdemlik. Egy Nelsonról elnevezett matróziskola, szerény véleményem szerint, szinte minden szempontból kívánatosabb, mint az obeliszkek, amelyekben a csodálói gyönyörködnek, és a rosszul ellátott helyeken létesített közkút értelmesebb felajánlás lenne, mint a hiábavaló síremlék. Hallottam, hogy Dublin lakói, a város azon részében, ahol a legnagyobb szükség volt a vízre, közkutat építettek, egy igazságos és jóakaratú uralkodó emlékére, akit Rutlandnak neveznek; ez igazán keresztényi vagy hindu cselekedet- A Siva Purána örök üdvösséget ígér annak, aki kutat, vagy víztározót ásat Benareszben; és egy beomlott kút rendbe hozója teljes bűnbocsánatban részesül.”
Nem újdonság, hogy a gazdag ember megvásárolhatja magának a mennyországot, és nem is ezért tetszett meg nekem a derék kapitány eszmefuttatása. Csak elképzeltem, milyen lenne az a város, ahonnan mintegy varázsütésre, eltűnne az összes diadalív, obeliszk és köztéri szobor, és a helyükön csipa közkút állna – lehetőleg az indiai baoli, amely egyáltalán nem jelentéktelen, sőt többemeletes, díszes építmény, amelynek belsejében lépcsők vezetnek le a vízhez. Egy csomó gémeskút is elférne a Hősök terén – kis kút, kerekes kút szorítaná ki a hadvezéreket, költőket és parasztlázadókat – dézsákból és vödrökből kínálgatnák a vizet a járókelőknek – nem is beszélve a temetőkről, minden egyes sírkő helyén artézi kúttal, csobogó forrásokkal. Pompás látvány lenne a sok csordakút, a haszontalan és felesleges lovasszobrok helyett, sőt még a két hátsó lábukat sem lehetne lefűrészelni – ez a kis baleset nemrég történt meg egy gellérthegyi bronzparipával.
A bűnözést is sikeresen vissza lehetne szorítani, mert hol van az a megátalkodott köztörvényes lator, aki folyton csak vizet iszik?
Persze nemcsak Budapestet, vagy Magyarországot kellene elkutasítani, hanem az egész világot. Volna egy-két ötletem, kire kellene bízni a koordinációt – akkor biztosan a brazíliai esőerdőkben indul a projekt.
6 hozzászólás
Jó kis sztori, illetve elmélkedés Moor kapitány ürügyén a – kutakról, tele fanyar humorral! Klubtársak, miért nem olvassátok????
nem baj, majd elolvassák mások, egy másik portálon.
Elovasván írásodat, arra gondoltam, hogy mit is láthatott Indiában Moor, a 18.század végén. Feltehetően azt, hogy emberek tízmilliói a penetránsan koszos folyókból isznak, azzal főznek, és ott is fürdenek. Ezekbe a folyókba tisztítatlanul folyt például az emberi ürülék, ami India népességét alapul véve, nem lehetett kis mennyiség. A továbbiakat mindenki fantáziájára bízom. A tiszta víz alapszükséglet. Ahol ez megvan, el sem tudja képzelni, hogy milyen az, ha nincs, de ha ilyen helyzetbe kerülne, valószínűleg Ő is a kútfúrást és nem az obeliszkállítást preferálná.
igazad van, de közben dublinról beszél, meg nelson trafalgar téri emlékművére céloz, nekem meg olyan jól esett egy kis gonoszkodás.
Elgondolkodtató írás. Tetszik benne az enyhe humor.
Zsu
humor az, ha semmit sem veszünk nagyon komolyan.