Az alábbi gondolatok ötlöttek fel bennem egy hangversenyen:
A zenének három ,,életszakasza" van:
,,embrionális":
amikor a zeneszerző szívében-lelkében a mű megfogant és az alkotás kották alakjában ,,testet ölt".
A fejlődés:
amikor a szólamok részére is megszületnek a partitúrák és megindulnak a különböző szintű próbák, az előadásra felkészülések és felkészítések.
A ,,kifejlett" kor:
amikor a mű a közönség előtt lesz előadva és az azonnali,a vagy a későbbi siker esetén lesz jövője az alkotásnak, különben a mű (sok ilyen van) elfelejtődik. Egy műnek csak akkor van igazi jövője, ha az több generáció lelkében is tovább él. Éppen ezért ebben a hosszú folyamatban minden alkotónak, előadóknak, karmestereknek, a korrepetitoroknak megvan a maguk rendkívül fontos szerepe. Ezekre gondoltam tehát egy, a fiatalokból álló zenekar magas színvonalon megtartott klasszikus zenei estjén.
2 hozzászólás
Tetszenek a gondolataid. Bölcsesség árad belőle.
Gratulálok hozzá.
Noémi
Kedves Pecás!
Szeretem a zenét.Érdekes volt.Jó volt ezt elolvasni.
Szeretettel:Ági