Gergő unokánk egy mesét olvasott, ahol a szegény asszony megverte az icinke-picinke cicusát, mert az kiborította a tejfölt. Gondolom, feldöntötte a csuprot. Az aránytalannak vélt büntetésen Gergő annyira felháborodott, hogy dühösen csapott – a mesekönyvre. Milyen érzékeny lélekre vall az eset! Úgy látszik, a bűntettel még a mesékben sem mindig arányos a büntetés! Hirtelen arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha az engem, vagy más embert ért méltánytalanságot is meg lehetne ilyen egyszerűen torolni, ilyen közvetlenül! De hát ezt a törvényesség nem teszi lehetővé, mivel az önbíráskodás vég nélküli visszacsapásokra is adhatna alkalmakat. Ám a mesékben minden olyan egyszerű! De jó lenne, hogyha az életben is olyan lenne …! És az sem ártana, hogyha minden emberben megmaradna felnőttként is a tiszta, romlatlan gyermeki lélek!
1 hozzászólás
"És az sem ártana, hogyha minden emberben megmaradna felnőttként is a tiszta, romlatlan gyermeki lélek!" Teljesen egyetértek.
Zsu