Bizonyos kívánságokról és eseményekről sokáig tilos volt beszélni, most viszont kötelező. Bealkonyult a virágnyelvnek és a szimbolikus költészetnek, és számos jó történettel lett szegényebb a folklór.
Nem jobb az őszinteség?
Nem. Nagyon ritkán. Az őszinteség többnyire kíméletlen, arról nem is beszélve, hogy mennyire hátrányos annak, aki bevállalja. Van egy bölcs mondás: Mondj igazat, betörik a fejed. Az igazság tör és zúz maga körül, pedig ha jobban meggondoljuk, azt sem tudjuk, hogy mi az. Valahányszor az ember az ég felé néz, a szívére teszi a kezét, és így szól: Őszintén megmondom neked – no, ilyenkor biztos lehetsz abban, hogy most jön a hazugság.
Hiszek abban, hogy létezik egy abszolút igazság, de a mindennapi életben csak relatív igazságokkal van dolgunk. Lehet, hogy ma igaz, holnap már nem. Attól is függ, hol és milyen körülmények között hangzik el. Csak egy példát: Nagyon sokáig létezett az incubus, meg persze a női párja, a succubus, mifelénk még talán a 19. században is. Ma persze azt mondjuk, hogy csak az emberek fejében léteztek, de számukra elég komoly valóság volt: látták, érezték, és tapasztalták a következményeket.
Például megszületett a gyerek?
Például megszületett a gyerek.
Akkor a hölgyek mégsem csak elméletben találkoztak a kedves incubussal. Kicsit sajnálom, hogy lerántottuk a leplet az incubusról, illetve az egész kompániáját száműztük a költészetbe. Mennyivel egyszerűbb volt az élet! Minden disznóságot rá lehetett fogni a természetfelettire.
Hol itt a disznóság? Teljesen természetes dolog, és úgy nevezik, fajfenntartási ösztön.
Nem is az ösztön számított disznóságnak sok ezer évig, hanem a körítés. Mikor szabad, hol, kivel, hogyan… És itt már nagyon relatívvá válik az igazság. De most nem a határesetekről akartam beszélni, hanem csak arról, ami nagyon egyértelmű. Megtetted, aztán rájössz, vagy valaki más megmagyarázza, hogy nem kellett volna, és ilyenkor jól jön az incubus. Bocsi, nem én akartam. Nem is tudom, hogy mi történt, mert aludtam, vagy elkábítottak. Oké, most már nem lehet letagadni, mindenki látja rajtam, de nem én vagyok a felelős, hanem az incubus.
Jó sokan irigyelhették a démon urat, akinek mindent szabad volt, tabuk nélkül, büntetlenül.
Némi pokolbeli tartózkodást kilátásba helyeztek nekik, de egy vérbeli démonnak ez nem lehet büntetés, hiszen oda úgyszólván hazamegy. Mennyivel nagyobb büntetés a démonnak a mennyország! Kap egy hárfát, és az Urat kell dicsőítenie.
Brr, szegény démon. És mindössze néhány disznóság miatt. Egészen pontosan, mit csinált egy incubus?
Sajnos a szenvedő alanyok (ha ugyan szenvedtek közben) nem sokat mondanak a részletekről. Úgy látszik, a démonoknak, vagy ördögöknek nagyon csekély volt a fantáziájuk.
Egy numera?
Te mondád. A démon urat a lidércnyomást jelentő latin szó, az incubo után nevezték el. A lidérc, vagy inkább démon elfoglalja a helyét, és nyomást gyakorol. Tehát a hölgy nem vétkes, sőt még őt kell sajnálni, mint ártatlan áldozatot. Lehet, hogy az áldozat tényleg ártatlan volt, csakhogy nem az incubus gyakorolta rá a nyomást, hanem a társadalom. A nőkkel szemben mindig irreálisak voltak az elvárások. Vigyázzon a szüzességére, vagy még gondolatban se kövessen el félrelépést. Kizárólag akkor, amikor a férjnek jut eszébe, szigorúan csak gyermeknemzés céljából, és ha fájdalmas, annál jobb, annál kevésbé sérül az erény. A férfiak persze élték a világukat.
Kikkel, ha ennyire erényesek voltak a hölgyek?
Ez egy száz forintos kérdés. A hölgyek egy része nem is volt olyan erényes, és a többieket szinte bármikor meglátogathatta egy incubus.
Régi szép idők! A sóvár szellemek emberi alakot öltöttek, aztán beengedték őket az ajtón, vagy a legrosszabb esetben bemásztak az ablakon. Véletlenül mindig éppen annak az úrnak a képében érkeztek, aki a legjobban tetszett a hölgynek (a férjén kívül, mellett vagy helyett). Nem kellett virágot hozni, a társalgás nyugodtan elmaradhatott, elvégre a hölgy „aludt.” A természetfeletti látomás elvégezte a fajfenntartás céljából rendszeresített aktust, és már ment is, nehogy a férj vagy az anyós fölneszeljen.
Azt hiszed, hogy ez mindig ilyen simán ment? Az egyház nagyon értett ahhoz, hogy fölébressze a bűntudatot. Egyes incubusok, például papok és nagybácsik egyszerűen visszaéltek a testi erejükkel, vagy a helyzetükből adódó fölénnyel. A nők egy része úgy élhette meg az eseményeket, mint valódi
támadást. Inkvizítorok, demonológusok és boszorkányvadászok sziklaszilárdan hitték, hogy léteznek ilyen láthatatlan lények, és alkalmilag jól megbüntették az eltévelyedett apácát vagy a bűnös asszonyt. És ettől kezdve a dolog már egyáltalán nem volt szórakoztató.
Értem én, de miért csak az asszonyokat büntették meg?
Elvben a férfiak is megkapták a magukét. A gyakorlatban lehet, hogy volt egy hatalmas pártfogójuk. Tény, hogy a biológia a nők ellensége. A nemzést egészen a legújabb időkig el lehetett titkolni, a terhességet illetve a gyereket nem annyira. A gyerek ott maradt az anyja nyakán, és mindenki kiszámíthatta a tíz ujján, hogy „törvényes” vagy „törvénytelen.” Bár éppen arról folyt a legtöbb teológiai vita, hogy képes-e nemzésre a démon.
Valahogy csak megoldja, mivel egyre több van belőlük.
Nem egyértelmű. A hivatalos álláspont szerint a démon nem tud teremteni, teremtés-ügyekben egyedül Isten illetékes, de a gyermek előállításával megbízhat egy férfit (ideális esetben a férjet). A démon már csak azért sem tud teremteni, mert szellemi lény; az anyagi teste nem más, mint illúzió. Az elméletnek viszont ellentmondott, hogy megszülettek a feltételezett pásztoróra eredményei. A középkori teológus nagyon csavarosan gondolkodott. Azt mondta, nincsenek külön incubusok, férfialakot viselő csábítók, és succubusok, természetfeletti, de nem kevésbé ledér fehérszemélyek. A démon tetszés szerint változtatja az alakját. Succubus képében elcsábítja a gyanútlan hímet, aztán átalakul incubussá, és a kiszemelt hölgyet az elrabolt spermával boldogítja. Senki nem vádolhatja a teológusainkat azzal, hogy nem láttak tovább az orruknál, íme, feltalálták a mesterséges megtermékenyítést.
Ja, csak nem szerezték be hozzá a hölgy előzetes hozzájárulását. A gyerekeknek sem lehetett sok hasznuk a láthatatlan papából, vagy tudunk valamit a vizuális élményekről?
Hogyne. Különösen ravasz incubusok a férj alakjában végezték el a virág beporzását. Történelmi példa: az incubus egy bizonyos Silvanus püspök képében jelent meg; ezt onnan tudjuk. hogy a lamúr pelenkás következményét már nem vállalta, hanem az incubusra hivatkozott. Még történelmibb példa: a sumér-akkád Gilgames-eposz főszereplőjének egy incubus volt az apja, szaknyelven lilu. A lilunak oroszlánfeje és teste van, szamárfüle és karmos madárlábai.
Különleges élmény lehetett.
Később a mama módosította a visszaemlékezéseit: szó sincs démonról, Gilgamest Aruru sorsistennő formálta, két rész isteni, egy rész földi agyagból. Aruru külsejéről nem tudok semmit, de nem lehetett hétköznapi jelenség. Az eposz 1. táblája szerint „senki más emberfia nincsen kívül-belül hozzá (Gilgameshez) hasonló, olyan, mint a szarvak öklelése vagy sújtó kardok zuhanása” (ford. komoróczy Géza).
És mindez agyagból… vonzó lehetett.
Akárhogy is, a szarvak és a szőrök átkerültek a görög mitológiába, és jelentékenyen befolyásolták az európai elképzeléseket. Az incubusoknak megfelelő görög csodalények Pánra és a szatírokra hasonlítottak; állati testben, állatias, vagyis semmilyen civilizációs gátlást nem ismerő ösztönökkel. A római birodalomban éjszaka a faunok munkálkodtak a patríciusok és a plebsz helyett; értsd ezalatt, aki megunta otthon a tiszteletreméltó patríciust játszani, éjszaka átsétált a szomszédba, mint faun. Tapasztalati tény, hogy óriási különbség van a szeretői és a házastársi státusz között.
Centiméterekben mérhető a különbség. Az éjszakai faunokat így is hívták Rómában, fügés faunok, fauni ficarii. A füge szó afféle eufémizmus volt a, mire is? A megtermékenyítő energiára. A görögöknél még behatolást, és innen némi képzettársítással anust jelentett. Rómában nemes egyszerűséggel fölsebzett anust, és később vaginát.
Nagyon sokoldalú.
Ahogy mondod. Dél-Európában, vagy legalább Szicíliában ma is él a füge és a nemzés közötti kapcsolat az ember egyszerűen fügét mutat, ha el akar űzni egy démont. A démon destruktív, ezért retteg a termékenység szimbólumaitól.
Nálunk egészen más esetben mutogatnak fügét.
Ahogy vesszük. A füge azt jelenti, ezt neked.
Illetlenség vagy jókívánság?
Döntsd el.
Inkább visszatérek a rómaiakhoz. Amikor megismerkedtek a kelta népekkel, úgy látszik, ez is ott volt az első kérdéseik között: Nálatok is van incubus (succubus)? Sokat elmélkedhettek erről a harcok szünetében, mire sikerült azonosítani őket. Gall nevük dusios, többes számban dusioi, latinosan dusii. Hangzása alapján ez a dusios csak olyan, mint a Macpherson Ossziánja, de szőrös, erdei lény, aki alkalmilag feldúlja a kerteket; de a legkedvesebb időtöltése, könyörtelenül elcsábítani az alvó nőket. Ezt a római-kelta keveréket örökölte a kereszténység, ezért nevezi pl. sevillai Izidor az incubusokat szőrösöknek (pilosi).
A dús szőrzet ma is nagyon macsó, nagyon férfias.
Vagy gusztustalan. Ízlés dolga. Ahogy elnézem, trendi az, amit nem a természet állít elő, hanem a sebész. Ha valamit meg lehet változtatni, ez azt jelenti, hogy meg is kell. Lényeg, hogy minél csábítóbb legyen…
… miután az emberiség több ezer éven át rettegett a csábító szellemektől. Mondjuk, nem is csoda, mert rengetegen vannak, még annyira valószínűtlen helyen is, mint Ukrajna. A leszovik az erdőben, a blud az utakon, a vodianik a vízben, a bolotianik a mocsárban, a mamunák, vilák és marák mindenütt, és mindegyik azt akarja.
A nők pedig nem.
Na hallod, egy mocsári szellemmel?
Mennyivel szerencsésebb a germán alp vagy elf, csak előkapja a Tarnkappéját…
A micsodáját?
Szégyelld magad. A Tarnkappe a sapka, ami láthatatlanná teszi a viselőjét, és Alberich törpe hordta az elsőt, a Nibelung-ének szerint. Vagy egy régi népi legendát használt fel a Nibelung-ének ismeretlen szerzője. Ezért nem igen tudjuk, milyen az alp sapka nélkül, de nagyon sokan lehetnek, a sok névből ítélve: trud, mare, mart, mahr, schrat, walrider, druden, schratteli. Néha macska, disznó, kutya, kígyó, fehér lepke, sőt köd alakjában jelennek meg; szerencsére nem mindig incubuskodnak. A legtöbbször csak ráülnek az alvó ember mellkasára, és jól megnyomják. Ez az Alpendruck, amit nem feltétlenül kell alpesi nyomásnak fordítani.
Egész éjjel nyomnak?
Nem, néha megsavanyítják a tejet, csomóra kötik a lovak farkát, bepiszkolják a pelenkát, még mielőtt a bébi elvégezhetné ezt a műveletet.
Igen kedves tőlük. Egész Európa tele van manókkal, akik mindenre képesek, apróbb csínytevésektől egészen nagy gonoszságokig.
És nemcsak Európában. Zanzibárban Popo Bawa átmegy a bezárt ajtókon, és megtámadja a nőket. Dél-Afrikában a Tikolose részesíti kitüntető figyelmében az alvó asszonyokat. Lyuk van a fején, azon át lélegzik. Ha észreveszi, hogy az ágy lába alá téglát raktak, dolgavégezetlenül távozik. Brazíliában, az Amazonas medencében élnek a Botók, akik jóképű férfiak képében érnek el számottevő sikereket. A hagyományos incubus-repertoáron túl egyes hölgyeket vízbe fojtanak.
Vagy megszöktetik őket.
Lehet. Mindenesetre a váratlan vagy nem kívánt terhességeket és a rejtélyes eltűnéseket a Botók számlájára írják. Nappal nem igen találkozni velük, mert delfinekké változnak; ha mégis megjelennek, mindig van a fejükön kalap, ez takarja el a lyukat, amelyen át lélegzenek. Ecuadorban a Tintin éjszaka szerenádot ad a választottjának; és a szőrös asszonyok a kedvencei. Chilében az éjszakai lovag neve Trauco. Meglehetősen előnytelen a külseje, mondhatni rút, torz törpe, ezért az alvó nőkre szakosodik, vagy még időben elaltatja őket. Az alvó nők teljesen el vannak bűvölve, nem tudnak ellenállni a Trauco varázserejének. Kering a neten egy kép, de ezen a Trauco nem törpe, hanem hasig szalmával takart, bozontos, mérges képű, villogó szemű férfi; az egyik kezében bot, a másikban balta, mert a szabad óráig favágással tölti. Ha egy lány vagy özvegy teherbe esik, és senki sem vállalja a növekményt, azt mondják, hogy a Trauco az apa. A nő semmiről sem tehet, mivel a Trauco varázserejének nem lehet ellenállni.
Milyen gyerekek születnek az ilyen egyesülésből? Úgy értem, egészségesek?
Is-is. Ilyen gyerek pl. Merlin, az Artúr-legendakör varázslója. De mondják azt is, hogy halva születik, vagy ha életben marad, gonosz lesz, mint az ördög.
Elnézést, az ördög nem gonosz, csak másként gondolkodik. Ami egy keresztény számára hallatlan gonoszság, az a föld másik vidékén elfogadott dolog, akár erény is lehet. Már megjegyeztem, hogy a mindennapi életben minden igazság relatív.
Nincsenek általános emberi értékek?
Nincsenek. Nincs általános ember. csak egyének vannak, és őket sem a futószalagról szedték le.
Nincsenek általános érvényű parancsok, mondjuk, ne ölj?
Nincsenek. Amiért békében húsz évet kapsz, azért a háborúban kitüntetés jár.
Extrém példáid vannak.
Az élet tele van extrém példákkal, De mielőtt kitörne a közfelháborodás…
Nono. Most mondtad, hogy nincs általános, csak egyedi.
A közfelháborodás tanult viselkedés.
OK. Akkor térjünk vissza az incubushoz.
Én is ezt akartam javasolni. Nagyon csodálkoznék, ha Indiában nem élne a nemzetségük egy-két díszpéldánya.
Indiában, az indiai folklórban természetesen megszámlálhatatlanul sok szellem él. A szellemek neve bhúta, szó szerint, akik „lettek,” lények. Két nagy csoportjuk van: állatokban vagy növényekben, különösen fákban élők, és azok, akik balesetet szenvedett, öngyilkos vagy kivégzett emberek testéből szabadultak ki. Ezek természetesen az egész világra haragszanak, és még gonoszabbak lesznek, ha nem hamvasztották el a testüket, nem végezték el értük a sráddhát, a halotti szertartást. Amíg nincs sráddha, a szellem nem pihenhet, és unalmában a legkülönbözőbb gonoszságokra vetemedik. Főleg azok az özvegyek vannak veszélyben, akik újból férjhez mentek. Az első férj szelleme ugyanis továbbra is érvényesíteni akarja a jogait. Eljöhet nappal is; ilyenkor arról ismerhető fel, hogy nem vet árnyékot, nem viseli el a kurkuma színét/szagát, nem képes leülni a földre, orrhangon vagy zagyván beszél, szereti a piszkos helyeket, esetleg akkora, mint egy pálmafa. Nagyon sokféle szellem térhet vissza incubus szerepben: a rosszindulatú deo, dáno, bíe; a dúnd vagy fejetlen lovas; a bagheszár nevű tigrisdémon; a halottégető helyek hamujában tengődő maszán; a tola, aki életében nem nősült meg, és most a többi kísértet nem hajlandó társulni vele, magányosan él, mint a kivert kutya. A ráksaszák és pisácsák figyelmére is lehet számítani, akik éjszaka az erdőben ólálkodnak, halottégető helyeken, temetőkben kísértenek, fákon élnek, és rettegnek a világosságtól.
Ezt vártam. Valamitől minden szörnyeteg retteg. Így aztán lehetséges a védekezés.
Bizonyos mértékben igen. Preták esetében elég, ha nem provokálják őket, a ráksaszáknak és pisácsáknak régen vért áldoztak, a bhútákat sóval és hamuval lehetett elkergetni. A második férjével élő asszony jól teszi, ha egy kis rézdobozt visel a nyakában, amelyben megszentelt rizs, virág és tulaszi levél van; esetleg minden nap egy megbűvölt kókuszdiót imád. Óvatos emberek nem mennek olyan helyekre, ahol gyakran vadásznak, nem alszanak régóta lakatlan házban, és nem szagolnak meg nagyon édes, vagy bódító illatú virágokat.
És az európai incubusok ellen mit lehet tenni?
A boszorkányüldözők hírhedt kézikönyve, a Malleus maleficarum szerint öt módszer van: gyónás, keresztvetés, exorcizmus, elköltözés és a támadó szellem kiátkozása. Sajnos az incubusok a legritkább esetben engedelmeskednek az exorcistának, és a kiátkozás egyszerűen nem érdekli őket. Sokkal hatékonyabbak a népi varázsszerek, pl. Szent János füve, verbéna, kapor, fokhagyma; a párna alá tett seprűnyél; vas lópatkó; az alvó mellére helyezett tükör (amíg el nem törik). Nagyon hasznos, ha jól elzárnak minden rést és nyílást, különösen a kulcslyukat, és egész éjjel ég a mécses. Ha sikerült elkapni az incubust, bele kell gyömöszölni a szájába egy citromot. Ha semmi nem járt sikerrel, a középkori egyház és később a boszorkányvadászok az áldozatot kínozták meg, az imáktól és böjtöktől kezdve egészen a megégetésig.
De, ha a boccaccio-i hangvételű sztoriktól eltekintünk, az incubus éjszakai látogatásaiban csak azok hisznek, akik ösztönéletét természetellenesen elfojtják, vagy szerencsétlen, beteg emberek. Ha a pokollal fenyegetik őket, csak rontanak a helyzetükön.
Ez az opció sokáig nem létezett.
Nem gondolod, hogy nagyon csúnya dolog összemosni a betegség és a bűn fogalmait?
Természetesen, de az a megoldás sem jó, amit manapság erőltetnek: szex éjjel-nappal, szex mindenkivel, mindegy, kivel.
Hol itt a kényszer?
Sok van: megváltozott szemlélet, reklámok, média.
Hiszi a piszi.
5 hozzászólás
Ez nagyon nagy munka lehetett, sok utánaolvasással. Minden elismerésem! Érdekesen írtad meg, nem is tudtam, hogy ennyi természetfeletti bigyónak vagyunk kiszolgáltatva 😛
Üdv: Kalina
nagyon szépen köszönöm
Filozófia és kultúrtörténet szórakoztató elegye. Nekem tetszett… :))
az egyik kedvenc műfajom
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a természetfeletti lényeket, mivel kultúránkat, életünket, hiedelemvilágunkat behálózzák. Mennyivel szegényebb lenne az életünk nélkülük. Nagyon jó munka!
Szeretettel: Eszti