Az életben sok ezer, talán tízezer öröm ér, de legalább annyi gond és baj is és ekkor derül ki az, hogy ki az igazi barát, ki az, amikor már az egyén és a család lehetőségei és adottságai kimerülnek, hiszen polihisztorok ma már nincsenek, sőt, az élet bonyolultsága miatt nem is lehetnek, segítséget adnak, segítséget hoznak, vagy legalább tanácsokat adnak a gond, vagy a gondok megoldására önzetlenül! Az ilyen emberek, barátok mindég értékesek voltak az emberi közösségek számára és függetlenül bármiféle vallási és politikai elkötelezettségtől az ilyen mentalitású embert tisztelni és megbecsülni kell! Jelentős, fontos ,,kovászai" Ők az emberi közösségeknek, az egész emberiségnek! Hála Istennek, hogy vannak ilyen emberek és legyenek is továbbra is, ameddig ,,világ a világ"! Csak ennek a segítségnek kölcsönösnek kell lenni, mert csak az tud kapni, aki adni is tud igazán, szívből, becsületből, tiszteletből és ismét hangsúlyozom azt, hogy önzetlenül!
1 hozzászólás
Kedves Pecás!
Szerintem egy embernek kevés igaz barátja van. Azt a keveset pedig meg kell becsülni.
Engem az első sor fogott meg. Szerintem nagyon igaz.
Ági