A Korall kastély Florida államban, Homestead-ben van, 31 mérföld Miami nemzetközi repülőterétől.
Ez megint miféle misztifikálás? Kinek jutna eszébe korallból kastélyt építeni?
A misztifikálás csak később következik. Amerikában egy bizonyos fajta mészkövet neveznek coral rock-nak. Szürke vagy piszkosfehér, nagyon kemény, lyukacsos kő ez, és nem különösebben szép. Nem törik tisztán, a felülete soha nem lesz sima vagy fényes, és nagyon nehéz megmunkálni. Acél zsebkéssel alig lehet megkarcolni, a kő azonban megkarcolja a kés pengéjét. Ezt a követ találta a birtokán Ed Leedskalnin, ebből épített magának kastélyt. Különc hóbortnak indult, világhírű látványosság lett, és elég sok kérdést vet föl ahhoz, hogy beszéljünk róla.
Beszéljünk, de egészen az elején kell kezdened, mert én még soha nem hallottam a Korall kastélyról.
Ed Leedskalnin Lettországban élt, és valamikor a múlt század elején feleségül akarta venni a 16 éves szerelmét, akinek a neve Agnes Skuvst vagy Scuffs volt. Az ifjú hölgy azonban meggondolta magát, az esküvő előestéjén. A legenda szerint belátta, hogy Ed már nagyon öreg, 26 éves, szegény és beteg. Kegyetlen szakítás volt, és Ed nem is heverte ki soha. Kivándorolt Amerikába, új életet akart kezdeni. Előbb csak utazgatott, elment Kanadába is, Washingtonban dolgozott, mint rönkvágó, de aztán egészségügyi okokból visszatért a délvidékre. Tüdőbeteg volt, az orvosok nem bíztatták semmivel. Floridában találkozott egy idős házaspárral, akik megsajnálták. Magukhoz vették, biztosították számára az orvosi ellátást. Az orvosok igyekeztek, a floridai éghajlat is megtette a magáét. Ed meggyógyult, de ez a külsején nem látszott meg. 45 kg volt a versenysúlya. Megvett egy darabka földet, amelyen semmi más nem termett meg, mint a kő, a korallszikla.
És elhatározta, hogy épít magának egy kastélyt. Elég szokatlan elhatározás.
Az álmok ritkán válnak valóra, Ed azonban nem ismert akadályokat. Nagyon zárkózott ember volt, senkivel nem beszélt a terveiről. Úgy látszik, a múlt század 20-as éveiben az amerikai törvények semmi kivetni valót nem találtak abban, hogy valaki egy kastélyt épít magának. Ed 1920-ban kezdte el a munkát. Egészen egyedül dolgozott, lehetőleg éjszaka. Ha úgy érezte, hogy megfigyelik, abbahagyta és megvárta, amíg a kíváncsiak lelépnek a színről. A becslések szerint 1000 tonna követ épített be a falakba és tornyokba, további 100 tonnából bútorokat és műtárgyakat faragott.
Ott is élt, a kőtömbök között?
A Korall kastély nem korallból van, és nem is kastély, ahogyan azt mi értjük. Vannak kapui és falai, de teteje nincs, alapvetően szabadtéri létesítmény. Ed egy kis lakótornyot épített magának, ugyanezekből a szörnyű ikraköves mészkövekből, amelybe egy meredek macskalépcső vezetett fel. Ide nem léphetett be senki, rajta kívül. A földszinten volt a műhelye, itt állt egy durván ácsolt asztal, tele egyszerű szerszámokkal: fűrészek, fúrók, kalapácsok, vésők és hasonlók. Szerszámok lógtak a falakon is. Az emelet volt az egyetlen lakószoba, amelyben a halála után csak egy bőrből készült függőágyat találtak, valamint a megtakarított pénzét, 3500 dollárt. Mondanom sem kell, hogy 1951-ben ez még elég jelentős összeg volt.
Igaz is, már meg akartam kérdezni, miből élt? Mert valamiből csak meg kellett vásárolni azokat a fűrészeket és kalapácsokat.
Már vártam ezt a kérdést. Ha két magyar beszélget, a harmadik mondat az a kérdés, hogy mennyit keresel, a negyedik pedig az, hogy lehet ebből megélni.
Tudom… csak azért kérdeztem, hogy ne csalódj bennem.
Nem csalódtam. Ed valóban nagyon szerényen élt, de azért voltak költséges szenvedélyei, pl. épített magának egy AC generátort, könyveket vásárolt és írt, kiadott öt könyvet. Forrásaim nem beszélnek arról, honnan szerezte a pénzt, csak egy félmondatban utalnak arra, hogy földet vásárolt és eladott.
Tehát nappal ingatlanokkal spekulált, éjjel pedig építkezett, de miért?
Többféle elmélet van. A romantikus elmélet szerint emléket akart állítani a szerelmének, aki olyan kegyetlenül szakított vele. Még romantikusabb elméletek szerint fölfedezte az egyiptomi és amerikai piramisépítők titkát, a mágneses mezők és a földsugár-rácsrendszer rejtelmeit, a ley vonalakat, az anyag és az atom felépítését, meg még néhány dolgot, amit nem egészen értek, de talán jobb is. Valószínű, hogy nem volt egészen normális, de itt fölmerül a kérdés, hogy mit lehet normálisnak tekinteni, és egészen pontosan hol a határ. A történelem során sok-sok ember küzdött monomániás buzgalommal azért, hogy megvalósítsa az elképzeléseit, és ha úgy vesszük, egyikük sem volt „normális.” Én inkább azt mondanám, hogy Ed nem volt hétköznapi ember, és ez kétségkívül a javára szól.
Igen sok hétköznapi emberre van szükség ahhoz, hogy egy kiemelkedhessen közülük.
Igazán? Ez nagyon mély. Majd gondolkodom rajta, egy más alkalommal. Ed annyira nem volt hétköznapi ember, hogy nem is egyszer építette fel a kastélyát, hanem kétszer. Igaz, hogy ezt nem egészen a saját jószántából tette. Nehéz kihámozni, hogy voltaképpen mi történt 1936-ban. Az egyik forrásom szerint városfejlesztési tervek zavarták meg a nyugalmát, ezért mindent lebontott, és felépített újra a 10 mérföldre levő Homestead-ben, ahol a kastély ma is áll. De itt is van egy romantikus verzió, Ed-et ki akarták rabolni, lehet, hogy testileg is bántalmazták, de ez nem világos. Rablási kísérletről beszélnek, vagyis a rablók nem érték el a céljukat. Ed elhatározta, hogy biztonságosabb környékre költözik. Mondják azt is, hogy a kastélyt eleve turista látványosságnak szánta, és 1936-ban is csak azért építette föl egy másik helyen, hogy jobban vonzza a turistákat. Igaz, hogy a látogatók csak tíz cent lefizetése ellenében léphettek be a falak mögé, de mégsem hiszem, hogy ebből meg lehetett volna gazdagodni. Hiszen még ma, a világhír ellenére sincs több látogatója egy évben, mint 65.000.
Képeket hoztál?
Természetesen, bár ezeket most nem tudjuk megmutatni. A kastélyt vastag fal veszi körül, amely több tonnás kövekből épült, minden kötőanyag nélkül, mint a prehisztorikus időkben. A keleti falon van ez a billenő kapu, amely 9 tonna súlyú, de elég egy ujjal megérinteni ahhoz, hogy kinyíljon. 1986-ban eltört, 50 tonnás daruval emelték le, hetekig dolgoztak rajta, amíg megjavították. Megállapították, hogy Ed egy vastengelyt és valamilyen csapágyat használt, hogy központosítsa és egyensúlyban tartsa. Csaknem tökéletesen kerek lyukat fúrt a tengely számára az egyszerű szerszámaival. Manapság lézervezérlésű fúróval érik el az ilyen nagy pontosságot. Azóta lezárták ezt a kaput, hogy védjék a turistáktól, akik túl nagy lelkesedéssel próbálgatták.
Mit mondjak? Nagyon érdekes, fantasztikus meg minden, de nekem egyáltalán nem tetszik. Van benne valami idegenszerű. Mi ez a nagy kagylóhéj, itt az udvarban?
Ez egy napóra. A reggel 9-től délután 4-ig terjedő időt mutatja, vagyis a rendes munkaidőt, amit Ed soha nem tartott be. Még sok mindent le lehet olvasni a napóráról, pl. a nyári és téli napfordulókat, a bolygók mozgását, az egymáshoz viszonyított helyzetüket. Ennek a hosszú asztalnak olyan az alakja, mint Floridának. Ez a kis mélyedés a közepén az Okeechobee tavat képviseli. Tíz kőszék van az asztal körül, elég kényelmeseknek látszanak. Amit az északi falon látsz, az egy kőből faragott távcső.
Lehet, hogy Ed csillagvizsgálónak használta ezt a létesítményt? Valahogy úgy, ahogy a Stonehenge-ről és más nagy kőkörökről mesélik?
Ed-et valóban nagyon érdekelte a csillagos ég, és az idegenforgalmi prospektusok így is nevezik a Korall kastélyt: Amerika Stonehenge-je. Lehet, hogy ez túlzás. De nézd csak, van itt egy hold-kút, itt van a növekvő és a fogyó hold, ez a kerek kőlap pedig csak a telihold lehet. Hatágú csillag van középen, egyesek szerint ez a bizonyság, hogy Ed zsidó volt, ismerte a Kabbala bölcsességét, és a Tetragrammaton meg más szent nevek erejét használta fel a kövek mozgatásához.
És nem?
Tudod, 1920 óta annyiféle elméletet találtak ki, hogy én már teljesen immunis vagyok. Pl. állítják, hogy soha, senki nem látta, hogy mozgatja Ed a köveket, mondjuk ezt a 28 tonnás obeliszket, mások arra esküdnek, látták, hogy csak ráteszi a kezét egy kőre, halkan énekel, és a kő fölemelkedik, mint azt a 90 kilós gránitszikla Indiában, amelyet Khed városban, Bombay-tól 150 km-re délre fedeztek fel Pir Baba Kamarali muszlim szent síremlékének építésekor. Vagy Musza köve Kasmirban, amelyet szintén mágikus hangok emelnek föl, ha 11 ember megérinti 1-1 ujjal. Mások látták, vagy látni vélték, hogy a kövek úgy lebegnek, mint a léggömbök. Ez a fénykép Ed-et ábrázolja
egy csigasorral és emelőkkel. Primitív, de mégis egy mechanikus berendezés, természetfeletti izgalmak nélkül.
Nem könnyű elképzelni, hogy ezzel a primitív berendezéssel emelte föl a köveket.
Ez a holdsarló itt kb. 23 tonna. Ez itt a Mars bolygó, amelyről Ed azt gondolta, hogy értelmes lények lakják. Ez pedig a Szaturnusz, az összes gyűrűjével. Itt van a gyerekek hálószobája, minden van benne, ami kell, bölcső, hintaló, két gyerekágy, fürdőkád és még egy tükör is, fekete palából.
Úgy látszik, nem mondott le arról, hogy egyszer mégis feleségül veszi a szerelmét.
Aki örökké az édes 16 éves maradt, mint az esküvő előtt. Itt azonban láthatsz valamit, ami bepillantást enged Ed nevelési elveibe, no meg abba is, hogy Agnes nagyon bölcsen döntött, amikor nem ment hozzá feleségül. Ezt a helyet úgy nevezik, a bűnbánat-sarok. Ed azt képzelte, ebbe a kis nyílásba dugja bele a fejét a rosszalkodó gyerek. Ez a fa ék nem engedi, hogy visszahúzza. Ebben a megalázó helyzetben kell végighallgatnia Ed erkölcsprédikációját, aki azt remélte, hogy ettől a kölyök több hónapon át rendesen viselkedik. Ezt a nagyobb nyílást szánta a feleségének, ha egyszer úgymond engedetlen lenne. A sajátos kínzóeszközök mellett pedig mi más állhatna, mint a szeretet ünnepének asztala, egy szív alakú asztal. Mivel Ed azt gondolta, hogy egy asztalon mindig kell lennie friss virágnak, lyukat vágott a kőbe, és elültette ezt a piros virágú növényt. A prospektus azt mondja, ixora a neve, és már 60 éve itt virágzik.
Különös felfogás a feleség és a gyerekek neveléséről, meg a szeretet ünnepéről. Jó ember az ilyen, vagy bolond?
Én inkább azt mondanám, az eltévedt szeretet. A sok kedvesség és jó szándék nem talált magának méltó tárgyat. Ed mesevilágban élt. Nézd, egy játszótér van az udvar közepén, ezek a kövek az aranyhajú királylány és a három medve. Ebben a kicementezett kőtálban lett volna a puncs, amikor a gyerekek meghívják a kis barátaikat.
Miért éppen puncs?
Ki tudja. Én nem ismerem a mesevilág logikáját. Ebben a világban Ed volt a király. Itt van a trónja, egy 2,5 tonna súlyú hintaszék, ezek meg a felesége és a gyerekei trónjai. Még az anyósa számára is készített egy trónt, az egész kastélyban ez az egyetlen kényelmetlen bútordarab. Ed úgy tervezte meg, hogy az anyósából ne lásson többet, mint a hátát. A trónterem manapság különösen népszerű, itt szokták rendezni az esküvőket.
Te mondd csak, eltelt ennyi év, Ed állandóan az egykori menyasszonyára gondolt, és meg sem próbálta felvenni vele a kapcsolatot?
Lehet, hogy megpróbálta. Aztán egy napon, 1951-ben kitett egy cédulát a kapura: Kórházba mentem. Három nappal később meghalt, 64 éves korában, a zárójelentés szerint alultápláltság végzett vele. Egyetlen élő rokona, egy unokatestvér örökölte a kastélyt. Hamarosan eladta egy chicagoi ékszerésznek. Az ékszerészt nem érdekelte a kastély, csak jó befektetésnek tekintette. Kinevezett egy gondnokot, és az egésszel nem törődött többé. A gondnok 1980-ban, szinte véletlenül találkozott egy látogatóval, aki ismerte Agnes Scuffs-t. Fölvették a kapcsolatot ezzel a hölggyel, aki már 86 éves volt, és meghívták a kastélyba, amit Ed neki épített. A hölgy még ennyi év után is nagyon zaklatott lett, amikor meghallotta Ed nevét. Kijelentette, nem akart feleségül menni hozzá, és hallani sem akar róla.
Valami súlyos dolog történt kettejük között.
Ettől kezdve a kastély történetében nincs semmi rendkívüli. 1983-ban megvette egy másik chicagoi üzletember, Irving Barr. Ez volt a nászajándék a menyasszonya, Irene Nemec számára. Természetesen nem ott éltek, hiszen a Korall kastély erre nem alkalmas. Csak turisztikai látványosság, és kemény dió a rejtvények kedvelőinek.
Őszinte legyek, még mindig nem tudom elképzelni, hogyan emelt ki egy 35 tonnás követ néhány csiga és emelő segítségével.
Mások sem, ezért spekulálnak arról, hogy fölfedezett valamit, ami átmenetileg érvényteleníti a gravitáció erejét. Valahogy megállapította, hol vannak a földalatti erővonalak, a metszéspontok, ahol az energia koncentrálódik. Sokan mondják, hogy a kövek, de különösen a billenő kapu közelében érzik ezeket az energiákat, megfájdul a fejük, rosszul lesznek. De ha fel is tételezzük, hogy megtalálta az erővonalakat, nem világos, hogyan hasznosította ezt a tellurikus energiát. Egy J. Cathie nevű pilóta ezt írja, megkísérlem nagyon pontosan lefordítani, bár egyáltalán nem értem: „Ha bemérjük a Korall kastély helyzetét a pontokig, ahol a 0o és a 90o longitudinális áthalad az egyenlítőn, a fénnyel és a gravitációval harmonizáló adatokat kapunk. A kastély és a rács északi, A sarka közötti távolság ellenőrzése semmi kétséget nem hagy afelől, hogy Ed ezen a helyen viszonylag könnyen építkezhetett a hatalmas kőtömbökből. Valamennyi fő pont bemérése a gravitáció manipulálásához szükséges geometriai harmóniát mutatja.” Ez ha egyáltalán mond valamit, talán azt, hogy a föld egyes pontjain olyanok az adottságok, hogy könnyebb fölemelni ugyanazt a súlyt, mint máshol – erre azonban egyáltalán nincs tapasztalati bizonyíték.
Egyről azért tudok. Van Indiában egy nagy kődarab, amelyet föl lehet emelni Allah neveinek éneklésével. 11 ember kell hozzá, de nem ők emelik a követ, csak körülállják.
Ez inkább a mantrák erejét igazolja, mint a földalatti erővonalakét.
Ed nem közölt valami magyarázatot? Azt mondod, hogy könyveket írt.
Öt könyvet írt, az elsőt 1936-ban, az idealizált szűzről, akit elzárva kell tartani, nehogy a fiatal fiúk társasága beszennyezze. Ha volt valami pszichiátriára tartozó problémája, akkor ez itt a centrum, a 16 éves szűz, aki a számára elérhetetlen maradt. 1945-ben Mágneses áram címen adott ki egy könyvet, amely „a mágnesekkel végzett két évi kísérletezés eredménye.” Tudjuk, hogy amint letelepedett Floridában, mindenféle könyvet összevásárolt a mágnesekről és az elektromosságról, de 1951-ben ezek már nem voltak sehol – eladta, vagy megsemmisítette őket. Ilyeneket ír: „Fölfedeztem a piramisok titkát. Rájöttem, hogyan emelték föl, hogyan rakták a helyükre a hatalmas kőtömböket Egyiptomban, Peruban, Yucatan-ban és Ázsiában, egészen egyszerű szerszámokkal. Minden anyag egyedi mágnesekből áll, ezek a mágnesek mozognak az anyagon belül és a térben, ez okozza az olyan mérhető jelenségeket, mint a mágnesesség és elektromosság.” Egy másik helyen azt mondja, a tudósok helytelenül képzelik el az atom felépítését és az elektromosságot. A létezés minden formája három komponensből áll, északi és déli sarok, illetve semleges anyagrészecskék. Újra fölfedezte a súly, a mérés és emelés törvényeit; de azt már nem mondja el, hogy miben állnak ezek a kriptikus törvények.
Nem is mondhatja el, mert ilyen törvények nincsenek. Mi az, hogy a súly törvénye? Így csak egy laikus fogalmaz.
Ed fénygolyókat látott a tárgyakon, azt képzelte, ez a természet mágnesességének fizikai bizonysága. Tudom, hogy azt akarod mondani, bolond volt, ezen nem lehet segíteni, ő azonban mégis megépítette az AC generátort, ez volt a kastély egyetlen áramforrása, erről működött még a rádió is. Csigalépcsőt készített egyetlen kőtömbből, amely egy földalatti hűtőszekrényhez vezet. Volt annyi ismerete, mint egy elektromérnöknek.
Pedig mégiscsak bolond volt – autista.
Lehet, de mindenképpen több esze volt, mint azoknak, akik magyarázzák. Az egyikük, a nevét nem mondom meg, mert ez itt nem a reklám helye, egy kacskaringós S betűkből álló ábrát fedezett fel a Mágneses áram címlapján. Azonnal megérezte, hogy ez a kulcs a szent geometriához. Számtalan éjszakán át kísérletezett; ha jól utánanézünk, ez azt jelenti, hogy különböző sormintákat rajzolt ezekkel a stilizált S betűkkel, hol szembefordította, hol egymásnak háttal állította őket. Amikor aztán a sok-sok S betű komplikált virágmintákba rendeződött, biztosra vette, hogy megtalálta az univerzum rendező elvét, a női és férfi mágneses áramok közötti interakciót, amely ugyanaz, mint a régi kultúrákban az aranymetszés, az élet virága, a csi vagy kozmikus erő. Ezt is mondja ez az úr, idézem: „A tudomány azt mondja, a pozitív és a negatív energiák kitörlik egymást, de Ed azt állítja, hogy van itt még valami. A tudományt félrevezeti ez a hamis felfogás. Ed azt mondja, nincsenek elektronok, minden mérőműszer egyoldalú. Szerinte két egyforma erősségű, északi és déli pólusú mágnes és semleges anyagrészecskék vannak. Ezek csak akkor mozdulnak meg, ha a mágnesek egymás ellenében örvénylenek, és a mozgásuk olyan, mint a balról jobbra tekert csavaré… A centrifugális mozgás kidobja a mágneseket, amelyeket azonnal újak helyettesítenek. Az anyag azonnal visszanyeri azt, amit elvesztett.”
Mindig örömmel hallom, ha valaki feltalálja a perpetuum mobile-t, a kör négyszögesítését vagy a fából vaskarikát.
„Minden anyagot az atomok tartanak össze, és az atomokat a két egyedi mágneses áram… Úgy látszik, Ed megértette a leyvonalak működését. AC generátora sokkal több, mint aminek gondoljuk… Én is sok kísérletet végeztem, hasonló mágneses kerekekkel… A kerék mágneses rezgése éppen olyan alakzatokba rendezi a vizet, mint Ed kódja, az elveszett tudomány, a szent geometria… Sose fáradok bele a nézésükbe. Sokféle formájú és méretű fogaskereket terveztem, és mindegyik más lehetőségeket kínál. Kiterjeszthető mágneses mezőket hoznak létre, amelyeket át lehet vinni egy másik testre, áramot lehet fejleszteni, vagy a kettőt egyszerre… Feleslegben állítja elő a mágneseket, amelyekkel bármit megtehetünk, nincs más határ, mint a képzelőerő.”
Hiszi a piszi.
4 hozzászólás
ez most megint nagyon tetszett! A történet is rettenetesen érdekes (mindig érdekes), ami nagyon elevenen frissen jön át ebben a párbeszédes formában. Honnan szeded össze ezeket? Honnan van ennyi energiád felkutatni és megírni? Mi, mindenesetre gazdagabak leszünk tőle. Miért nem lehet 10-est adni!!! -én
Na, egy szót javítok: gazdagabbak!!!!!!!
kedves Laci, van 2 varázsszó, könyvtár és net. sajnos a megfogalmazás vagy stílus az enyém, aztán az olyan is.
Elképesztő ismeretanyag. Mindig ámulok. Ezzel a "dialóg-formátummal" pedig annyira fel tudod dobni, olyan gördülékennyé és olvasmányossá teszed, hogy…komolyan mondom, nem találok méltó kifejezést most, na.