Láss túl a mán! Próbáld úgy látni a holnapot, hogy agyadban a tegnap jósága lüktet! Feledd most a jelent! Élj benne, de feledd! Láss túl, hogy átvészelj! Láss túl a valós valótlanságon, az elképzelhetetlennek hitt megvalósulásán! Ne higgy érzékszerveidnek! Tagadd meg és utasítsd vissza elméd kétségbeesett válaszreakcióit!
Most nagyon úgy tűnik, ha nincs kizárólagosság, akkor nincs rend. Láss tehát túl a rendetlenségen! Teremts rendet magadban, s magad körül, és ha ehhez kizárólagosságra van szükséged, csináld úgy! Hívd segítségül a kizárólagosságot a viszonylagossággal szemben! Irtsd ki a gondolkodó elme kételyeit magadból, ha úgy könnyebb! A kizárólagosság, bár máskor akár veszélyes ostobaság, most, mikor az alapértelmezett érték-viszonylagosság idejét éljük, kapaszkodó lehet.
Láss túl a pillanaton, a percen, az órán, ezen az egészen! Mentsd át a benned rejlő tudást, hitet, haragot, s tedd termékennyé mindezt holnap! Láss túl a boldogtalanságon, a szürkeségen! Ne töprengj ízetlen megjegyzéseken, mert ezek mind a hazug mában teremnek és holnapra úgyis aláhullanak!
Láss túl a pillanat értelmetlenségén is! Ma sokan vannak, akik egyedüli értékként kizárólag a pillanat logikáját fogadják el. Törekedj megismerni a magasabb értelmet! Törekedj, s ha egyszer majd eljutsz odáig, hogy magadtól őszintén megkérdezd, vajon mi az, már tudni fogod. A megismeréshez sokszor elég csupán a túllátás képessége.
Láss túl a kétségbeesésen, a túlzásokon, a kreált realitáson! Ma az észlelhető dolgok jelentős része valójában nem létezik, gondosan táplált kitaláció pusztán. Bonts le magadban mindent, s juss el újra a közhelyekig! Ne idegenkedj tőlük, hisz létük értelmes embermilliók évezredes tapasztalásának eredménye, keletkezésük objektív igazság-megfogalmazások. Fontos, hogy ezeket az alapigazságokat újra és újra, ugyanolyan hangsúllyal kimondjuk. A közhelyek alapigazsága, alapérték, letűnt korok, elmúlt idők szellemi, lelki aranytartaléka. Meríts belőlük! Mártózz meg bennük! Töltekezz, s közvetíts! Taníts, ha már képes vagy teremteni! Teremts, ha úgy érzed, tanítani tudsz!
Elönt minket a modern nihil. Egyesek ma abból élnek, hogy a semmit körülírják, a valamit pedig elhallgatják. Hírek helyett, jobb esetben haszontalan információkat kapunk, melyek anélkül tűnnek el, hogy nyomot hagynának bennünk. Láss túl a felületes nyegleségen, a szív és léleknélküli hírhalmaz mondanivalótlanságán! Ne függj az információtól! Gondolkodj! Alakíts ki magadban egy olyan világot, mely saját tapasztalásaidon, bevésődött élményeiden alapszik!
Éld túl önnön gyengeséged! Erősödj szellemben, lélekben, testben! Kelj versenyre önmagaddal! Éned, pillanatnyi hangulatod függvényében különböző aspektusból közelít a valóságra. Tudd ezt! Mindig az objektív valóságot keresd, hogy megtalálhasd az objektív igazságot! Láss túl a helyzetbe hozottak oktrojált igazságán! Hidd, hogy az érték ma is ugyanaz, mint régen! Jól fésült gondolatok, újdonsült imádnivalók ne tévesszenek meg!
Végül, láss túl jelen körülményeiden is, ha azokat nehezen viseled! Tervezd a holnapot! Akard alakítani! Ne sodródj, mert akkor túllépve az önirónián örök önvádba süppedsz, hogy majd életed második felét folytonos önsajnálattal fertőzd! Olvass! Ez nagyon fontos. Ma kevesen teszik, pedig az irodalom segít rögzülni ahhoz, ami lényeges, és segít szabadulni attól, ami haszontalan. Tépelődj, ha kell, de juss mindig elhatározásra! Ha döntésképes vagy, nem fogsz sodródni. Ha döntésképes vagy, elégedettebb életet élhetsz, s magadénak tudhatod a túllátás képességét. Csak úgy válhatsz alakítóvá, ha túllátó leszel. Láss tehát túl!
6 hozzászólás
Van néhány gondolat mellyel egyetértek, ám olyasmire ne biztass senkit, hogy ne higgyen saját érzékszerveinek. Talán a másokénak higgyek, hogy túl lássak a mán? És miért utasítsam vissza elmém válaszreakcióit, hogy képmutatóként mások reakcióit utánozzam? Na ne! Ilyet nem vállalnék be! Üdv. István
Kedves István!
Köszönöm, hogy olvastál, és köszönöm a véleményed. Érdekes, hogy mennyiféle olvasata lehet egy-egy gondolatnak. Nem biztos, hogy mindenben megértettél, de ez nem baj. Magyarázni nem szeretem az írásaimat, így nem teszem most sem. Remélem, hogy legközelebb is olvasol.
Üdv: István
Igyekszem… 🙂
Lehetnek bizonyos élethelyzetek, amikor az embernek menedékre van szüksége, talán egy bizonyos időre kivonhatja magát (és szeretteit) a társadalomból. Viszont hosszú időre nem megoldható, mert olyan lesz, mintha a Marsról érkezett volna vissza… Írásod üzenete is ez, kell valami menedék… Jó, hogy jöttél (remélem, nem a Marsról) 🙂
Ida
Kedves Ida!
Valószínűleg megértettél. 🙂 Köszönöm! A csillagokat is. 🙂
Üdv: István
Szia!
Véleményem szerint túl sok felkiáltójelet használtál ennél az írásodnál. És pont ezzel a gyakorisággal veszti el a hatását. Nincs kiemelő, figyelemfelkeltő hatása.
Élőbeszédnél, ha valaki nyugodtan beszél, majd hangosan mond egy mondatot, arra odafigyelsz. De ha mindig hangosan beszél, azt megszokod, nem vonja magára a figyelmedet.
Gyakran a kevesebb több.
Üdv: István
Szia!
A felkiáltójeleket a felszólító mód miatt használom, nem azért, hogy hangoskodjak. 🙂 De köszi!
Üdv: István