Marfa viszonylag új város Nyugat-Texasban, 1883-ban alapították, hogy a vonatok vizet vehessenek fel. Kevés vízlelő hely van a Chiahuaha sivatagos fennsíkján, a Trans-Pacos térségében, magas hegyek között. Általában nem ez a kép ugrik be először, amikor az Egyesült Államokra gondolunk. Sivár a sivatag, de nem élettelen. Számos állat megél a mostoha körülmények között, elég jó volt az apacs indiánoknak, még a teheneknek is. Marfa már nem fontos a vasutak számára, lakói főleg állattartásból, és újabban a turizmusból élnek.
Sokan érdeklődnek a színes fényjelenségek iránt?
Nem találtam statisztikai adatokat. A legjobb megfigyelő helyek mindig tele vannak autókkal. Mások repülőgéppel vagy gyalogosan próbálják becserkészni a fényeket. Nem tudják. A fények, pontosabban színes fénygolyók megjelennek, majd eltűnnek, látszólag teljesen kaotikus módon. Színük piros, sárga vagy kékes, akkorák, mint egy kosárlabda. Megjelennek, a színűk fölerősödik, táncolnak egy kicsit, szétválnak, összeolvadnak, eltűnnek, aztán valamivel távolabb ismét megjelennek.
Kísérteties. Mi van ott Marfa körül, ami ezt az érzékcsalódást okozza – mert az biztos, hogy érzékcsalódás.
Először is, nemcsak Marfa mellett látni ilyen fényeket; előfordulnak a Cienega és a Chinati hegyekben, Texas egész sivatagos vidékén, sőt még Mexikóban is, különösen a Paso Lajitas és San Carlos között. Az embereket azonban Marfa rejtélyes fényei érdeklik, talán csak azért, mert először itt tűntek fel, vagy mert jobb a reklám. Ami pedig az érzékcsalódást illeti, nem mondtál semmi újat; Indiában már több ezer év óta ismerik a megismerés 4 akadályát: 1. pramáda, az ember hajlamos arra, hogy illúzióba kerüljön, 2. vipralipsá, hajlamos arra, hogy akaratlanul is csaljon, 3. karánapátava, az érzékszerveink nem tökéletesek, és 4. bhrama, sorozatosan hibákat követünk el.
Elkeserítő hír mindenkinek, aki meg akarja ismerni a világot. De azt még az indiaiak se mondhatják, hogy az ember mindig illúzióban van, mindig csal vagy hibázik, illetve soha nem hagyatkozhat az érzékszervi észlelésre. Ha így lenne, meg sem tudnánk élni a földön.
Ne gondold. Az emberek döntő többsége pl. állandóan illúzióban van. Az érzékszervi észlelés elég megbízható a mindennapi életben; elég jól látunk vagy hallunk mindent, ami jelentéktelen. Nincs gond, ameddig benne vagyunk a sorozatban. Rendkívüli események azonban kizökkentik az észlelőt a rendes kerékvágásból, és az érzékszervek könnyen felmondják a szolgálatot. Az is lehet, hogy egyszerűen elfáradnak; dolgokat vagy személyeket látunk ott, ahol semmi nincs; illatokat érzünk egy üres szobában, vagy hasonlók. Az érzékcsalódás sokkal gyakoribb, mintsem gondolnánk. A marfai fényekkel kapcsolatban azonban van egy kis probléma. Miért nem látunk hasonló jelenségeket más sivatagokban, mondjuk a Szaharában? Mik azok a különleges körülmények, amelyek pontosan ezt az érzékcsalódást váltják ki, más szavakkal, mi olyan rendkívüli Texasban és Mexikóban?
Talán az időjárás vagy a légköri viszonyok.
Egyik sem Marfa-specifikus. A fények megjelenése nem függ az időjárástól vagy az évszaktól; saját naptáruk van. Légköri jelenségek, ebbe a gyűjtőfogalomba sok minden belefér, és általában akkor használjuk, amikor nem ismerjük a magyarázatot. A fényeknek mindegy, hogy milyen a légnyomás vagy a páratartalom. Nemcsak saját naptárjuk van, hanem saját barométerünk, meg minden egyéb, ami a maguk világában érvényes.
Már szinte úgy beszélsz róluk, mintha élőlények lennének.
Nem, de lehet, hogy a mozgásukat élőlények vezérlik.
Az ufókról most ne beszéljünk, nagyon kérlek. Egyszerűen nem érdekelnek a zöld emberkék, akik ott állnak a távirányítójukkal a texasi sivatagban. Sok mindent elhiszek, feltéve hogy lehetetlen, de a távirányítós marslakókat felejtsük el.
Már el is felejtettem őket. Nélkülük is marad elég hipotézis. Volna itt egy lista, én mondom a feltételezést, te pedig megcáfolod. Rendben?
Jobban szeretném, ha én olvasnám fel a hipotéziseket. Cáfold meg te.
OK.
Az elsőt már kilőttük, ez volt az érzékcsalódás. Az érzékeink olyanok, amilyenek, soha nem lehetünk biztosak benne, hogy akkor csalódunk, amikor látunk valamit, vagy amikor nem látjuk. Van itt elég hipotézis anélkül, hogy mélyebben bele kellene mennünk az episztemológiába. Mindjárt a következő nagyon nyilvánvaló. Az emberek az autók reflektorait látják, amelyek elrobognak az A67-esen.
Stop. Mint mondtam, Marfát 1883-ban alapították, és ugyanabban az évben számoltak be az első észlelésről. Robert Reed Ellison, egy fiatal tehénpásztor felvillanó fényeket látott, amikor átterelte a teheneket a Paisano hágón. Azt gondolta, hogy az apacs indiánok jelző- vagy tábortüzei. Később alaposan megismerte a környéket, de a tüzek nyomait nem találta meg. Ez még nem tisztázza a derék apacsokat, de 1883-ban még nem száguldoztak autók a sivatagban. Karl Benz 1886-ban mutatta be az első automobilt, Daimler 1885-ban kezdett dolgozni az első motorokon. Nem tudom, hogy Ellison mit látott, de autókat biztosan nem.
Természeti jelenség, mint a Szent Elmo tüze, vagy a gömbvillám.
A Szent Elmo tüze egyszerű elektromos kisülés, de nagyon ritka. Ami pedig a gömbvillámot illeti, nem jó, ha egy titokzatos jelenséget egy másik, még titokzatosabbal „magyarázunk.”
Káprázat, ami elég gyakori minden sivatagban.
Nappal, és többnyire a víz illúzióját kelti. Vagy fölfordítja a meglevő tereptárgyakat, mint a délibáb, amikor még volt egy Petőfink, hogy megverselje.
Van ott egy katonai repülőtér, ahol mindenféle kísérleteket végeztek. A helybeliek eltitkolt atomkísérletekről suttognak.
A katonai repülőtér megvan, 9-10 mérföld Marfától keletre. Sok ezer pilótát képeztek itt ki, 1945-ben azonban a repülőteret lezárták. Elég bonyolult lehet atomkísérleteket végezni egy kiképző telepen. Még hozzá teljes titokban, és baleset nélkül. Emlékeztetlek Ellisonra, 1883-ban még nem volt repülőgép, és nem volt repülőtér se Marfa mellett.
Csillagok vagy bolygók.
Fényerősségük változik, és a mozgásuk erratikus.
Mocsárgáz (metángáz).
Nyugat-Texasban nincsenek mocsarak.
Radioaktív robbanás.
A radioaktív sugárzás már minden életet elpusztított volna. És a fények nem 1883-ban jelentek meg először; már az apacsok is látták, csak persze nem tehették fel a beszámolóikat az Internetre.
Uránrétegek.
Ez népszerű feltételezés. Vállalkozó kedvű emberek alapítottak is a 70-es években egy RT-t, és már látták lelki szemeikkel, hogyan dől a lé. Sajnos vagy szerencsére, intenzív kutatások ellenére sem találtak a térségben urániumot.
Foszforeszkáló ásványok.
Ilyeneket sem találtak, különösen nem a levegőben. Hallottam már azt a szamárságot is, hogy a sivatagi nyulak szállítják ezeket a foszforeszkáló anyagokat a bundájukon. Nyulak tényleg élnek a sivatagban, sőt nagyon is sok van belőlük, és főleg éjszaka aktívak. De nem szaladgálnak színes golyók formájában, és egyáltalán nem repülnek. Gyorsak, de legfeljebb rövid távon, az autókat és a repülőgépeket nem tudják megelőzni. Már pedig pontosan ez történt 1947 és 1975-ben, amikor Fritz Kahl háborús veterán és egykori pilóta repülőgépen vette űzőbe a fényjelenségeket.
Honnan tudjuk, hogy nincs ott foszfor?
Vannak a térségben kialudt vulkánok, de a vulkáni tevékenység már vagy 30 millió évvel ezelőtt megszűnt.
Holdfolt kitörések.
A hold nem forró gázgömb, mint a nap, és az úgynevezett holdfoltok csupán hegyvonulatok a hold felszínén. Halott bolygó, nincs saját fénye.
Lézerfúzió.
Ezt meg hogy érted? Egyáltalán nem hangzik tudományosan.
Nem is kell. Az egyik elmélet szerint az egykori katonai repülőtéren szupertitkos lézerfúziós berendezéseket gyártottak vagy vizsgáltak. 1943-ban egy ilyen készülék elszabadult, elveszett a térben és időben.
Ha elveszett, akkor már meg is cáfoltad ezt a bölcs elméletet.
Pancho Villa aranya.
Pancho Villa hírhedt személyiség volt ezen a vidéken. Forradalmárnak nevezte magát, de többnyire útonálló bandita módjára töltötte az éjszakáit. Mondják, hogy jelentős vagyont szerzett, amit azóta sem találtak meg. De a föld alatt elásott arany nem szokott jelezni színes fénytüneményekkel.
Akkor nem marad más, mint az optikai illúzió. Légköri tunnelingnek nevezik azt a jelenséget, amikor a közeli tárgyakról tükröződő fény követi a föld görbületét.
A fények mozgását már sokan mérték. Nincsenek szinkronban az A67-esen elhaladó autókkal.
Novaja Zemlja-hatás. Egymásra rakódó légrétegek meghajlítják a fénysugarakat, és nagy távolságokra viszik. A fényforrás olyan autóreflektor is lehet, ami sokkal messzebb van, mint az A67-es.
Miért csak Texasban és Mexikóban rakódnak egymásra a fényrétegek? Nem hangzik elég meggyőzően.
Most már csak a parajelenségek vannak hátra. Helyi lakosok szerint a halottak szellemei.
Tisztelt őseinknek vajmi kevés okuk lehet arra, hogy piros fénygolyókként világítsanak a Paisano hágón vagy akárhol. Remélem, a halálom után jobb elfoglaltságot találok magamnak, mint visszajárni a földre, és föladni a rejtvényeket az utókornak.
Hitler és más németek kísértetei.
Eddig ez a legvalószínűbb.
Igazad van, de miért nézel rám ilyen furcsán? Én csak felolvasom, ami itt van a listán. És neked mi a véleményed?
Nincs véleményem. Nem láttam a helyszínt. Pillanatnyilag az érdekelne, hogy mit gondoltak erről a jelenségről az indiánok.
Egyesek azt, hogy hulló csillagok. Volna itt még egy legenda. Alaste volt az utolsó apacs törzsfőnök. Egykor elhívták, hogy kössön valami szerződést a mexikóiakkal, és míg úton volt, lemészárolták a törzs tagjait. Kísértetek jeleznek a színes fényekkel Alaste-nak, és várják a visszaérkezését.
Igen, a spanyolok mindig szerződéseket akartak kötni az indiánokkal. Meg is kötötték az egyik törzzsel, aztán csodálkoztak, hogy a többi nem tartja be. Nem értették, hogy az indiánok nagy családokban szerveződnek, nem egységes nép, nincs egyetlen vezére, akinek parancsai mindenkire egyformán érvényesek. Körülbelül mindent elkövettek, amit az indiánok tisztességtelennek tartottak, aztán őszintén álmélkodtak, hogy miért lettek a fehér ember ellenségei. Maga az apacs szó is ellenséget jelent, zuni nyelven. Az apacsok dine-nek, embereknek nevezték magukat.
Ők a texasi sivatag őslakói?
Nem, a 16. században költöztek oda Kanadából. Hátat fordítottak a hideg északnak, de a száraz sivatagban se volt könnyű élelmet találni. Egykor Arizonában, Mexikóban és Texas egyes részein éltek, és a legközelebbi rokonaik a navaho indiánok. A gyűlölködést a spanyolok kezdték. Kutyás indiánoknak csúfolták őket, mert azelőtt Kanadában kutyaszánokat használtak, és kezdetben az új hazában is kutyák húzták a primitív szekereiket, amíg meg nem ismerkedtek a lóval. A ló teljesen megváltoztatta az életmódjukat. Békés gyűjtögetőkből és ügyetlen vadászokból egy csapásra agresszív harcosokká, komoly katonai hatalommá váltak.
Csak azért, mert a kutyáikat lovakkal váltották fel?
Persze sokat tanultak a régebben itt élő pueblo indiánoktól és a fehérek harcmodorából. A ló szerepét azonban nem lehet alábecsülni. 1541-ben még ezt írta róluk a spanyol Francesco Coronado: „A földet nem tudják megművelni, nyers húst esznek, bölényvért isznak, sátrakban élnek, bölénybőrbe öltöznek, állandóan úton vannak.” A nyers húst meg a vért nem kell egészen szó szerint venni; gondolj csak arra, mi mindent fogtak rá nálunk, meg más európai országokban a cigányokra, akik szintén idegenek voltak, és megpróbálták a maguk nomád életét élni, ameddig lehetett. Bizonyára a félelem teszi, hogy az emberek annyira gyűlölnek mindent, ami „idegen.” Ezen az egy területen sokat segít a globalizáció, bár nem feltétlenül értelmes dolog egyetlen problémát sok újabb megteremtésével megoldani.
A globalizáció haszonélvezői kizárólag a saját profitjukra gondolnak, nem a megteremtett vagy megoldott problémákra. Nem látnak messzebb, mint a következő 100 $-os bankjegy. Na jó, nem 100… csak mondtam egy számot.
Az apacsoknak nem volt saját pénzgazdálkodásuk. Nem volt rá szükségük. Miután a pueblo indiánoktól megtanulták a földművelést, egy ideig a megművelt föld közelében laktak, bevárták az aratást. Aztán visszatértek a nomád életmódhoz, vadásztak és vadon termő növényeket, bogyókat gyűjtöttek. Kevés egyéb szükségletüket csere útján fedezték. Aztán eltanulták a spanyoloktól, hogy nincs szükség cserekereskedelemre; az ember elveszi a másiktól, ami kell, az erősebb jogán. Ez nem volt benne a régi indián kódexben. És itt is nagyon sokat segített a ló. Lovas emberrel szemben a gyalogosnak alig van esélye. A vadászatot pedig egyenesen forradalmasította a paripa. Korábban úgy vadásztak bölényre, hogy a kiválasztott állatot egy szikla felé terelgették vagy hajszolták. Csak akkor merték megtámadni a lándzsáikkal, amikor más leesett a szikláról, és összezúzta magát. Kegyetlenül hangzik, de egy szót sem szólhatunk, amíg fenntartjuk a vágóhidakat. A lovas vadászoknak könnyebb dolguk volt, több napig is követhették az állatokat. Az apacsok, ha tehették, rögtön felhagytak a földműveléssel, visszatértek a vadász-gyűjtögető életmódhoz, nem úgy, mint a kukoricával, babbal és tökkel teljesen elégedett pueblók. Megnehezítették a spanyol missziósok életét, akik mindenképpen meg akarták téríteni a szegény, tévelygő pogányokat. Aztán úgy bántak velük, mint a rabszolgákkal vagy a haszonállatokkal, megfertőzték őket a „francia betegséggel.”
Mi volt ez a pogány tévelygés?
Nehéz megállapítani, mert a jóságos misszionáriusok tűzzel-vassal irtották a régi vallásnak még az emlékét is. Úgy látszik, monoteista vallás volt, mint a kereszténység. A teremtő neve Usszen, nem férfi és nem nő, az emberi értelem számára teljesen felfoghatatlan, csak a természeti jelenségekben látni a működését. Usszent látni a napban, holdban, csillagokban, viharban, szélben, stb. Ezeket elképzelhetik személyeknek vagy természetfeletti erőknek is, de nem léteznek Usszentől függetlenül. A teremtés 4 nap alatt történt, és közben volt egy vízözön. A vízözön után jelent meg a Fehérre Festett Hölgy, vagy változó hölgy, az örök ifjúság és élet forrása. Az ő ikerfiai az ellenségek pusztítója és a víz gyermeke. Nagy esőben és viharban születtek a 4 szent hegy egyikén, a Fehér Hegyen. A 4 szent hegy a Sierra Blanca, Guadalupe Hegyek, a 3 nővér hegy és az Oscura. A Fehér Hegy a legszentebb, itt történt a világ teremtése is. A vízözön után szörnyetegek jelentek meg, de a Fehérre Festett Hölgy ikerfiai megölték őket. Usszen, a hölgy és fiai olyan magasan állnak az emberek fölött, hogy elérhetetlenek még a sámánok számára is. Csak jobb híján használom a sámán szót azokra, akik az emberek és a hegyi szellemek között közvetítenek. A hegyi szellemek neve Gahe vagy Gaan. Barlangokban élnek, és néha hallani, hogy dobolnak és táncolnak. Vezéreik a Szürke Gahe, Coyote Gahe és a Nagy Bagoly Gahe. A dijinnek nevezett sámánok hozzájuk fordulnak, ha valami probléma adódik; nem esik elég eső, meg kell gyógyítani egy beteget, el kell hárítani a boszorkányok a ilkasn varázslatát. Az ilyesmi mindig közösségi ügy. A törzs tagjai összegyűlnek, énekelnek, táncolnak és dobolnak, hogy fölkeltsék a hegyi szellemek figyelmét.
Érdekes, hogy a fényjelenségeket nem a hegyi szellemeknek tulajdonították, hanem a halottaknak. Mit mondtak a halálról vagy a túlvilágról?
A halál után a lélek 4 napig az otthona közelében marad. A 4-es szám nagyon fontos, az ünnepek is 4 napig tartottak. A 4 nap elteltével a halottat eltemették, lehetőleg egy hegyi barlangban. Ha ilyet nem találtak, készítettek egy kis üreget. A halottat felöltöztették a legjobb ruhájába, az arcát kifestették; teljes harci díszben, a fegyverével együtt helyezték örök nyugalomra. A barlang vagy üreg száját elzárták egy nagy kődarabbal. Most már megnyílt az út a lélek előtt az Örök Nyár országába. Ez afféle elíziumi vadászmezők, ahol mindig bőven van bölény, őz és antilop, az indiánnak nincsenek ellenségei. A lélek mégsem érzi jól magát az Örök Nyár országában; visszavágyik a földre. Már az ünnepélyes temetésnek az a fő célja, hogy a halott ne térjen vissza, ne akarjon ismét az élők között élni, vagy ami még fontosabb, ne vigye magával az élőket az örök vadászmezőkre. A halottak azonban minden óvintézkedés ellenére gyakran visszatérnek. Sokan elvesztik a tájékozódási képességüket, és egy nomád törzset különben is nehéz megtalálni. Ezért nem meglepő, ha a sírjaik, a hegyi barlangok körül bolyonganak. Nem világos, hogy miért színes fényjelenségek formájában. Egyébként az apacs halottak annyira ragaszkodnak a földi élethez, hogy előbb-utóbb visszatérnek, nem kísértetek formájában. A legtöbb indián hisz a reinkarnációban.
Még sose hallottam, hogy temetkezési helyeket találtak volna a Paisano hágó vidékén, vagy más, Marfából látható hegyekben.
Nehéz is lenne. Az indiánok nem úgy temetkeztek, mint a fáraók és családtagjaik a Királyok Völgyében. Területi megkötöttség nélkül válogatták a legrosszabbul megközelíthető barlangokat. A sírokat később a hozzátartozók nem keresték fel, egy idő után talán maguk is elfelejtették, hol vannak.
Más a rendszer. A halottak látogatnak vissza, mint Marfa rejtélyes fényei. Egyáltalán nem meglepő, hogy nem lehet a közelükbe menni; hiszen egy másik dimenzió lakói.
Én azért remélem, hogy egy napon megtudjuk a kevésbé természetfeletti megoldást.
Hiszi a piszi.
¤
A világ sok részében számoltak már be hasonló fényjelenségekről, pl. Queensland (Ausztrália), Dardzsiling (India), Georgia (USA), Yorkshire lápvidék (Anglia), Bath (Anglia). Nyugat-Afrikában azt gondolják, hogy ördögök (aku), Indiában a „kis emberek” (cshota ádmi) lámpásai, Malájföldön pennangal, a gyermekágyban elhunyt nők szellemei, Európában, a 2. világháború idején „foo fighters,” kísérteties tűzrepülők. Tudományos elméletek: 1. enyhébb földmozgásokkal sújtott területeken jelennek meg, melyeket törésvonalak, szeizmikus mozgások, ásványi lerakódások és vízkészletek keveredése jellemez, 2. a földkéreg benyomódása feszültséget okoz, elektromos és mágneses effektusokat produkál, 3. metán vagy más gáz esetében a levegővel való érintkezés hatására öngyulladás következik be, és 4. a kellően bonyolult és strukturált energia képes tudatosan működni. Ezeket a magyarázatokat bajos Marfára alkalmazni, illetve a 4. megoldás legalább olyan rejtélyes, mint maga a jelenség.