Mayer Béla és a szellemek
A spiritizmusról viszonylag kevés könyv jelent meg magyar nyelven, így aztán minden szerző ugyanarra a néhány kötetre hivatkozik, ki így, ki úgy. Mayer Béla könyve, A spiritizmus keresztény katolikus megvilágításban, 1899-ben jelent meg. A szerző püspök és kanonok lévén, nem csodálkozunk, ha kijelenti, „kénytelenek vagyunk a spiritizmus mai alakját, mint vakmerő, bűnös és őrületes üzelmet a leghatározottabban elítélni, és mint valami szellemi kóros járványt, föltétlenül kerülni.”
Senki nem dicséri a konkurrenciát.
A kenyeréért aggódó püspök elég sok szemléltető példát ad, de valahogy egyik sem bűnös vagy őrületes, és főleg nem vakmerő, legfeljebb furcsa.
Azt mondja például, hogy I. Katalin orosz cárnő részt vett egy szeánszon, ahol megszólalt egy Olga nevű hölgy, a cárnő egy régebbi barátnője, aki kb. egy évvel azelőtt halt meg.
Most ne kötözködjünk amiatt, hogy a Fox nővérek csak 1848-ban vették föl először a kapcsolatot a „szellemmel,” ami aztán az egész szeánsz-mániát kiváltotta; lesz még elég kötözködni való.
Ezután egy naplóbejegyzés következik, amelynek dátuma 1776. március 30.
Tessék? A Martha Elena Scowronska néven született cárnő 1727-ben halt meg. Apja egy lett paraszt volt, őt magát szolgálólánynak szánták, nem is tanult meg írni-olvasni egész életében. Kivételes szépségének és szerencséjének köszönhette hogy eljutott Nagy Péter cár ágyába, és idővel a trónra. Sosem vezetett naplót, főleg nem a halála után.
De talán II. vagy Nagy Katalinról van szó, aki 1729-ben született, és 1796-ban halt meg? Azonos keresztnevű uralkodókat római számokkal jelölünk, hogy meg lehessen őket különböztetni egymástól, gondolom, 1899-ben is ez volt a szokás. A római I-es és II-es ugye feltűnően hasonlítanak egymásra, a kettesnél könnyen azt hiheti valaki, hogy csak a szeme káprázik.
II. Katalinnal is van egy kis probléma, ugyanis ő sem vezetett naplót, vagy csak mi nem tudunk róla, és a szellemek körül kutakodó püspöknek jobbak az értesülései. Például tudja, hogy Olga szelleme március 29-én (vajon melyik naptár szerint?) a cárnő falán kopogott, ami azt jelentette, gonosz szellemek nem engedték, hogy Katalin az úrvacsorához járuljon. De csütörtökre elhárulnak a misztikus akadályok, ami igazán örvendetes. Addig Olga sem jöhet, mert „sok dolga van,” ki tudja, miféle mennyei határidők szorongatják a szellemeket, akiknek látástól vakulásig kell serénykedniük, ugyanúgy, mint a földön? Sőt még rosszabb a helyzet, mert „Olinka” a földi életében előkelő udvarhölgy volt, aki a munkát csak messziről látta, mondjuk egy négylovas hintó ablakából.
A püspöknek bizonyára nagyon tetszett, hogy legalább áttételesen, de megdolgoztatja a bűnös, vakmerő és őrületes szellemeket.
Egyébként nem tudom, hogy magasabb püspöki és kanonoki szempontok szerint mi lehetett a kifogás, mert „Olinka” másról sem tud beszélni, mint a gyónásokról és az úrvacsorákról. Április 1-én a templomban, mindenki szeme láttára Katalin ölébe ejtett egy fehér rózsa- és mirtuszcsokrot, „átkötve egy előttem ismeretes és kedves drágának hajfürtjével.”
Aztán ismét egy meglepő információ következik:
„I. Katalin sorvadásban halt meg 1778-ban, és most ő is megjelenik a spiritisticus üléseken, hogy az orosz orthodoxia mellett propagandát csináljon. Sajátszerű, hogy míg őt az orosz pópák, akik a temetésén fehér ruhákat viseltek, mint szentet tisztelték, az anyja mint elkárhozottat siratta.”
1778-ban egyetlen orosz cárnő sem halt meg, sem I., sem II. Katalin. Talán egy III.
A két Katalin közül egyiknek sem volt valami szoros kapcsolata a vallással. Mindketten áttértek voltak, politikai okból fogadták el az orosz ortodox vagy görög-keleti dogmát. I. Katalinnak ez teljesen mindegy volt, II. Katalint kizárólag politikai érdekek vezérelték, amikor betiltott mindenféle eretnekséget, zaklatta a főleg lengyel római katolikusokat, a feloszlatott jezsuita rend tagjainak viszont menedéket adott. Ha a temetésén tényleg fehér ruhát, meg esetleg liliomcsokrokat viseltek a pópák, ezt csak gúnyolódásból tehették. A felséges mamának, Johanna Erzsébet hercegnőnek ugyanis valószínűleg igaza volt. II. Katalin annyi szeretőt tartott, hogy nehéz felsorolni. Egyébként nem sorvadásban halt meg, hanem megütötte a guta.
A többi stimmel. Esetleg még azon lehetne vitatkozni, hogy a rózsa és a mirtusz valóban tiszta szeretetet és örökkévalóságot jelent-e, mint Olga állítja, vagy pedig valami egészen mást.
3 hozzászólás
Elképesztő! Honnan lehet tudni egyáltalán, hogy létezett egy Mayer Béla? Hol lehet elolvasni, hogy mit fantáziált össze?
Tipp: korabeli Napvilágos író fantasy alkotása. Hogy hová tette fel akkoriban / polcra, szekrény tetejére, templom toronyba/ arra nincs tippem.
Kedves Könyves! Nagyon egyszerű. Véletlenül megvan nekem a Mayer Béla egyik könyve. Most már csak be kellett írni a Google keresőbe a nevét. Létezett, püspök volt, bár rövid ideig.
Szia! Már néhány napja kacérkodtam a címmel, és most itt vagyok. Nem erre számítottam. Az a baj, hogy nem értem. Miről írt ez az illető pontosan? Leírt/talált valami naplót, aminek a tényeit itt most cáfolod? Nekem ez sajnos nem világos. És így sajnos a kritika kategóriát se tudom értelmezni.
Üdv,
Poppy