Nem könnyű ezekkel a régi görögökkel! Először is, az egy négyzetcentiméterre eső hírességek száma itt a legnagyobb, másodszor, mert hiába írtak össze több könyvtárra valót, a kéziratok többsége egyszerűen elveszett. Ki tudja, mire használták ezeket a régi írásokat? Csomagolásra? Tűzgyújtásra? Sokszor az is véletlenül maradt meg, ami megmaradt, például mások könyveiben.
Nem is tudom, hol olvastam Mimnermosz nevét, de rögtön ismerősként csengett. Persze, az előző életek rejtelmei! Tegyük fel – mert feltenni mindent lehet, főleg egy magasabb polcra, hogy az aprónép ne érje el – azt is elérik, sőt az egészet magukra borítják – mennyi értékes kézirat pusztulhat el az aprónép kezében, amikor repülőt hajtogatnak! Én biztosan a kéziratokat választanám a repülők helyett, de tegyük fel, megkíséreljük a nyomozást. Mimnermosz valamint a Kr.e. 7. században élt, Kolophonban vagy Szmürnában született, néhány töredék maradt meg a verseiből – ez bizony nem sok. Mimnermoszról szinte semmi sem juthat eszünkbe, annál több azokról, akik róla írtak.
Kérdéses, hogy ez a másodlagos halhatatlanság mennyit ér. Amikor már azt hiszed, hogy ott van a kezedben, és mégis kisiklik. A sorokhoz nem tudsz arcot társítani, és az elképzelés mellől elmaradnak a sorok. Régi szerzőket kellene fellapoznod, akik egyébként egyáltalán nem érdekelnek – például Hermeszianax, aki annyit mond, hogy Mimnermosz „sok szenvedés után fedezte fel a lágy pentameter édességét” – vagy Stobaeus, akinek még saját gondolatai se voltak, csak más szerzőktől idézett, hős harcosokról, akik egymaguk szálltak szembe Lüdia lovas seregével, megkockáztatva azt a feltételezést, hogy Mimnermosz ezen a módon akarta nagyobb arányú hódító hadjáratba belehajszolni a honfitársait.
Szolón ebbe a két sorba kötött bele:
Bár hatvan évesen vitte el Hádész engem a sírba,
Hogy ne kísérjen baj vagy betegség, nyűge a gondnak.
Micsoda hedonizmus, fakadt ki a zord törvényhozó, legalább nyolcvan évet kívánjon magának, a gondok és betegségek illő hányadával! Sajátos értelmezés. Valóban hedonista vagyok, ha szívesen elkerülném a nyomorúságot, éhínséget, leprát és egyéb istencsapást? Vagy bolond, ha ezeket követelem, mert Szolón úgy akarja?
Igaz, hogy Mimnermosz a szerelem és a boros mulatságok költőjeként maradt meg az utókor emlékezetében, de ki mondja azt, hogy a szerelem sosem jár szenvedéssel? Még a betegségek között is előkelő helyet foglalnak el a vénusziak. Minél több szerelem, annál nagyobb nyomorúság! Plutarchos egy részeges bohémet állít elénk, és nem tetszik neki a jámbor felszólítás:
Élvezz! Lesz, aki jót mond rólad, lesz, aki rosszat.
Vagy mindkettőt egyszerre, mint az alexandriai Kallimakhosz, aki Mimnerosztól csak a „karcsú,” vagyis a szerelmes verseket szerette, és az „előkelő hölgyet,” az epikát már kevésbé. Mások nem azt kifogásolták, hogy a vers frivol – tisztelt őseink mindent kimondtak, ha kellett, ha nem, föladva ezzel a leckét a prűdebb utókornak – az volt a bajuk, hogy mindezt Homérosz fennkölt nyelvén tette. Botránkozzatok meg, mondta Propertius, és csak azért is megjegyezte: Mimnermosz jobban ír a szerelemről, mint Homérosz. Horatius sem hallgatta el a véleményét:
Mimnermosz hiszi, nincs öröm másutt, csak szerelemben.
Ám legyen így az egész: tréfa és szerelem.
Nanno, a szép fuvoláslány ott van talán még, borral teli kupákat nyújtanak az eromenoszok, de az idősödő költő nem sok vigasztalást remélhet, ha így beszél:
Mondd, van-e élet, boldog napok, vagy édes öröm, ha
Nincs ott Aphrodité? Annál jobb a halál!
Semmit sem ér, ha nincs gyengédség és puha ágyak.
Hisz mi sem adhat kéjt, csak a rózsanyitás.
Ám ha megérkezik lopva a bosszús, bajteli vénség,
Rút lesz a hajdani szép, és belefásul a szív.
Jókedvre már az aranysugárzó napfény se hangol,
Zaklat a kisgyerek, és nőkben nincs tisztelet.
Nem tudom, mért van az, hogy ennyire megnehezítik
Éltünk végidejét az Olümp istenei.
7 hozzászólás
Sok mindent tudtam meg újra az ókori görög költészetről, sajátos humoroddal láttattad, fűszerezted. Tetszett! Írj sok ilyet, hadd tanuljunk! Üdv: én
szia, azt írtam, nem is tudom, hol olvastam M. nevét – de ez csak költői fogás, remélem rájöttél, hogy a te egyik régebbi írásodban szerepelt. szóval most ne mondd azt, hogy újat tanultál, mert én voltam a tanítvány ebben az esetben.
Jó ég, miről van szó??? Okosíts mán ki légyszi!!! 🙂 mit írtam????
havasi gyopár 6. te írtad, igaz?
szóval, te vagy a múzsa.
Húúú, télleg!!! Én már tökre elfelejtettem! Nagy megtiszteltetés számomra, h olvasod a "műveimet" :)! Köszönöm!!! – én
Szeretem ezeket a sajátos humorral tarkított, sok információt hordozó írásokat Tőled.
Tetszik ez is, nagyon.
köszi, el vagyok kényeztetve