Mirabelli, a felülmúlhatatlan
Carlos (Carmine) Mirabelli, vagyis Ringló Kármán (1889 – 1951) brazil médium mindent egy kissé másképpen csinált, mint ahogy elvárták tőle, és ezzel alaposan megosztotta nemcsak a tudományos kutatókat, de még a közvetlen környezetét is. És ez már a születése pillanatában elkezdődött. A szépnevű médium ugyanis nem Európában vagy az USA-ban talált megszületni, ahol az érdekelt kutatók kényelmesen tanulmányozhatták volna. Nem, a Ringló-család, egyébként olasz bevándorlók fia egy Botucatu nevű kisvárosban született, a Sao Paolo térségben, és egész életében nem hagyta el Brazíliát. És nincs az a hírnevére vagy objektivitására kényes európai vagy amerikai kutató, aki elismerné, hogy a brazil kollégái is tudhatnak valamit.
A szellemeket azonban nem érdekli az angolszász gőg, ha ugyan tényleg szellemekről van szó, és nem különleges képességekről, amelyek adott esetben spontán megnyilvánulnak.
Carlos papnak készült, de nem vették fel a szemináriumba; nem engedték a szellemek. Nem lehetett könnyű együtt élni vele, a felesége és a fiai nem is bírták sokáig; külön költöztek. Melyik asszony viselné el, hogy a férje közelében mozognak és repkednek a tárgyak, a poharak körüljárják a megterített asztalt, rendszeresen érkeznek a rendőrségi idézések és elfogató parancsok – mert egy katolikus ország nem tűrheti, hogy bebizonyítsák a lélek halhatatlanságát. Ebben csak hinni szabad, mivelhogy abszurdum, ahogyan azt Tertullianus tanította. A bizonyítás az ördög műve.
Egyéb gyarlóságai is voltak Carlosnak, állítólag bohém és arrogáns ember volt, tucatjával vásárolta az öltönyöket és a cipőket, aztán ha olyan kedve volt, mindent elajándékozott. Az is a bűnlajstromon szerepel, hogy nagyon szerette az olasz operát és az állatokat.
De itt egy kissé előreszaladtam. Még csak ott tartunk, hogy Carlost elutasította a klérus. Pap nem lehetett, eladó lett egy cipőboltban. Sajnos a cipődobozok lerepültek a polcokról, és mindenhová követték, még akkor is, ha kiment az utcára. A tulajdonosnak nem volt humorérzéke, és Carlost beszállították a bolondházba. Szerencsére hamar kiderült, hogy nem bolond. Lehet, hogy bolond dolgok történnek körülötte, de az esze a helyén van.
Fölkeltette az Academia de Estudos Psychicos de Cesar Lombroso érdeklődését. Az akadémia titkára, R.H. Mikilasch vezette a kísérleteket és a naplót, az első menetben 392 szeánszról. Carlos mindent tudott, ami ebben a szakmában számít: üzenetek közvetítése transzban, automatikus írás, szellem-materializációk, vagyis a megszokott repertoár. Volt azonban egy jelentős különbség is. Carlos nem kívánta meg, hogy teljes sötétség legyen a szeánszain, nem bújt el a kabinetben, nem viselt földig érő, bő lepleket, amelyek alatt sok mindent el lehet rejteni. Mindig napvilágnál vagy teljes megvilágításban dolgozott, nem volt sem kabinet, sem más rejtekhely. A szellemek így is megjelentek, és az azonosságukról sikeresen meggyőzték a még élő hozzátartozóikat.
Ezt nem én mondom, hanem a brazil kutatók, akik valamilyen misztikus okból kevésbé szavahihetőek, mint egy európai vagy egy jenki.
Mikilasch írt egy könyvet, névtelenül persze, ahogy illik, és elküldte a kollégáknak, 1926-ban. A kollégák fanyalogtak, különösen a Society for Psychical Research. Azt mondták, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Mások azt követelték, hozzák ide ezt a Mirabellit, a saját szemünkkel akarjuk látni. Erre azonban nem volt pénz. Ezt a kifogást már ismerjük. Mindenki azt mondja, hogy nincs pénze, de valahol csak van az a zsé, nem tűnik el nyomtalanul.
1930-ban végre elutazott Brazíliába egy Hans Driesch nevű professzor a feleségével, de úgy látszik, rossz napot fogtak ki, mert csupán kisebb tárgyak repkedtek, ajtók nyíltak-záródtak maguktól, és mindössze két, olaszul illetve észtül beszélő szellem jelentkezett. Driesch azt hallotta, hogy a médium 30 nyelven beszél transzban, vagyis csalódott.
Lehet, hogy egy kicsit tovább kellett volna maradnia a német professzornak, akkor láthatta volna a többi csodát: palackok és poharak katonai indulót játszanak, anélkül, hogy valaki megérintené őket. Kalapok repülnek, Carlos „akaraterővel” tüzeket gyújt és elolt, fölemel egy autót, és 3 percig tartja a levegőben. Koponyák ugranak egy intésére, mint a betanított kutyák. Ő maga is fölemelkedik a mennyezetig, vagy eltűnik, és 90 km-el arrébb jelenik meg. Szellemek lebegnek az asztal fölött, meg lehet mérni a pulzusukat, rózsaillatot árasztanak. Egy arab szellem leereszkedik a levegőből, és odaül a szeánszozók közé. Carlos esszéket ír transzban, franciául, Csehszlovákia függetlenségéről és a lakott bolygókról, héber és szír nyelven nem tudom, miről, és egy alkalommal olyasféle jeleket produkált, mint az egyiptomi hieroglifák, ezt azonban nem tudták elolvasni vagy lefordítani.
Lehet, hogy csalt Mirabelli, de el sem tudjuk képzelni, hogyan. Sosem kapták rajta. Egyetlen fényképfelvételt emlegetnek, amelyen a médium állítólag a levegőben lebeg, de a valóságban egy létrán áll, amelyet utólag eltüntettek a felvételről. A képen rajta van Mirabelli aláírása, amely ugyancsak állítólag azt bizonyítaná, hogy elismerte a csalást; de nem bizonyít semmit, mert a létrát, ha ugyan volt létra, Mirabelli tudtán kívül is eltüntethette valaki, aki le akarta járatni őt, és az egész spiritizmust, úgy, ahogy van.
1940 után Mirabelli ereje meggyengült, de azért még repkedett körülötte néhány kép vagy kisebb bútor, és elhozatta a szellemekkel Mikilasch otthon felejtett szemüvegét.
Azt mondják, a tudósoknak a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy rejtélyes jelenségek vizsgálatával vesztegessék a drága idejüket. Én azonban olvastam már néhány kísérletről vagy kísérletsorozatról, ami fele ennyire sem volt ennyire értékes vagy érdekes.
Mirabelli egy autóbalesetben halt meg. Visszajött-e valaha, hogy fügét mutasson egy fundamentalista-materialista kutatónak? Nem tudom.
2 hozzászólás
Kedves Müszélia!
Újra egy általam tökéletesen ismeretlen emberről – úgy tűnik szívesen ismerteted meg az olvasóidat a valaha élt szellemidézőkkel – írtál egy, a csipkelődő humora miatt, számomra élvezetes alkotást.
Én úgy gondolom szegény Mirabellinek nincsen ideje visszajönni fügét mutatni a kutatóknak, most rajta a sor, hogy azokat a szellemeket szolgálja, akik életében neki dolgoztak! 🙂
Judit
Kedves Judit,
örülök, ha sikerül érdekes témákat találnom. Ezek a szellemidézők a maguk idejében mind híres, bár megosztó személyiségek voltak, a fél világ velük foglalkozott. Kár lenne őket teljesen elfelejteni.