Habent sua fata libelli, a könyveknek megvan a maguk sorsa. „A régi görögök,” illetve a valamivel kevésbé régi latin szerzők már körülbelül minden bölcsességet elmondtak, amit össze lehet foglalni néhány frappáns szóban. Örök lekötelezettjeik vagyunk, mert ezek a bölcs mondások ma is sokszor kisegítenek minket a bajból, amikor éppen villognunk kellene, gyorsan és lehetőleg szellemesen. Csak a szerzőket is meg kellene említeni a könyvek után, különösen amikor a sors nagyon szűken mérte nekik az elismerést, illetve az elismeréshez nem elengedhetetlenül szükséges, de mindenképpen hasznos éveket.
A sorsról mindig is tudtuk, hogy igazságtalan: a felesleges ecetfákat nagyra növeli, és a rózsabimbókat elhervasztja. Sajnáljuk a különleges rózsabimbókat, akik beváltatlan ígéretekként léptek le a világ színpadáról, és még inkább sajnáljuk körülük a nőket, akik elé sokszor még ma is leküzdhetetlen akadályokat állít az „erősebb nem” irigysége.
Olympia Fulvia Morata (1526 – 1555) itáliai költőnő és humanista tudós születéséről nekünk a mohácsi vész ugrik be, akkoriban a gyorsan terjedő protestantizmus foglalta le az olaszokat. Olympia apja, Fulvio Pellegrino Morato békés tudós volt, aki latin verseket írogatott, Cicero, Horatius és Vergilius műveit kommentálta, rímszótárt készített Dante és Petrarca műveihez. A ferrarai udvarban I. Alfonso d’Este herceg fiait tanította, míg szép és művelt lánya elnyerte II. Ercole Renata herceg feleségének és sok más előkelő hölgynek (pl. Lavinia delle Rovere Orsini) a barátságát. Számos itáliai humanista került az ismerősei közé, köztük Pietro Bembo, aki a hírhedt Lucrezia Borgiával folytatott szerelmi viszony után lett pap, majd bíboros, és latin tanulmányaiban a platonikus szerelemmel, illetve Petrarca eroto-misztikájával foglalkozott. Az Esték másik nagy humanistája, Johannes Sinapius („mustár”) német orvos volt, a görög nyelv nagy tudósa.
Morato és a lánya a reformáció, különösen Kálvin hatása alá kerültek. Emiatt az apa először Vicenzába, aztán Velencébe kényszerült száműzetésbe (1532 –39). Olympia egyelőre az udvarban maradt, a Bibliát és a protestáns vitairatokat olvasgatta, sőt Antikrisztusnak nevezte III. Pál pápát. 1548-ban meghalt az apja, és a családról Olympiának kellett gondoskodnia. Szűkös viszonyok között éltek, ehhez járult a reformációellenes inkvizíció megerősödése, az üldözés.
Ekkoriban érkezett Ferrarába Andreas Gründler, hogy tovább tanuljon, kibővítse a szülővárosában, Schweinfurtban, illetve Németországban szerzett filozófiai és orvosi ismereteit. 1550-ben feleségül vette Olympiát, és még ebben az évben Schweinfurtba költöztek. Magukkal vitték a fiatalasszony egyik öccsét is, a nyolc éves Emiliot. Gründler Schweinfurt város orvosa lett, és Olympia kivételes műveltsége Frankhonban is csodálókat szerzett. A boldogság és a szerencse azonban ritkán tart sokáig. 1552-ben kitört az őrgrófok háborúja, amely végtelen sok pusztítással és fosztogatással járt.
Az Alcibiadesként körülhízelgett Albrecht von Brandenburg-Kulmbach volt a háború rossz szelleme, vad és féktelen ember, aki a lovaglásban, vadászatban és ivásban találta a legnagyobb örömét. Kezdetben politikai ambíciók is fűtötték; Moritz von Sachsen herceggel és másokkal egy császárellenes szövetség létrehozásán fáradozott, de hamar kitűnt, hogy igazából csak a szabad rablás, gyújtogatás és zsákmányszerzés lelkesíti. Moritz mérséklő hatása egyre kevésbé érvényesült, 1553-ban meg is halt a szász herceg. Albrecht többször is vereséget szenvedett, de ennek ellenére folytatta a háborút. 1554-ben került sor Schweinfurtra, éppen amikor Gründlert kinevezték professzornak a heidelbergi egyetemre. Olympiának és Emilionak az utolsó pillanatban sikerült elmenekülniük von Erbach grófhoz Odenwaldba. Minden vagyonuk odaveszett, Olympia kézirataival együtt, amikor az eszement bambergi és würzburgi csapatok 1554 júniusában felgyújtották a várost.
Heidelberg gyönyörű hely, egyetemén híres tudósok tanítottak. Jacob Moltzer, latinosan Jacobus Micyllus Olympiát is meghívta tanárnak a görög tanszékre; egy másik tudós, Leodius, Sappho-nak nevezte, sorban álltak nála a magántanítványok, akik görögül akartak tanulni. Neki azonban még egy évet sem engedélyezett a sors. Súlyos tüdőbeteg volt, és 1555-ben meg is halt. Férjét és Emiliot néhány hét múlva ragadta el a pestis.
Ilyen rövid és zaklatott életpálya jutott Németország egyetlen humanista tudósának, aki szőke fürtöket és szoknyát viselt. Versei nagyrészt elvesztek, és irodalmi munkásságára csak abból a kb. ötven latin, görög és olasz nyelvű levélből következtethetünk, amelyeket Coelius Secundus Curio gyűjtött össze, a család egyik barátja, a vallásüldözések során sokat szenvedett filozófus, akinek 1546-ban sikerült elmenekülnie Itáliából, és attól kezdve haláláig a baseli egyetemen tanított. A Curio-hoz, Sinapiushoz, Vergeriushoz, stb. intézett levelek mellékleteként maradt fenn Olympiától néhány vers, platóni értelemben vett dialógus és zsoltár átdolgozás; görög alkalmi versek, epigrammák Karl Utenkoven latin fordításaival. A levelekből tudunk egy Cicero védelmében írt értekezésről, ami elveszett; Olympia irodalmi terveiről (Szophoklész művei). Beszámolt az életéről is, de nagyon visszafogottan. Az 1558-ban Baselben megjelent leveleken kívül csak egy tábla emlékeztet Olympiára a heidelbergi Szent Péter templomban, ahol eltemették.