Magam két bottal közlekedő mozgáskorlátozott vagyok. Elég sűrűn utazom tömegközlekedési eszközökkel. 99%-ban önzetlenül, külön kérés nélkül kapok szabad ülőhelyet, azonban van 1% kivétel is. Ilyen a következő eset: felszállunk a budai hegyeken kanyargó egyik BKV-autóbuszra. Az emberek ,,egy emberként" az ablakokon kezdtek kinézni egy fiatalember kivételével, aki szint' úgy, amint én, két bottal jár, mert ugyanúgy, amint én, mozgáskorlátozott, és amikor egy-két utas megszégyenülve az esettel kapcsolatban a feleségem hangos méltatlankodására felfigyelve kényszeredetten ülőhelyet akart nekem adni, a fiatalember megjegyezte, hogy Ő boldogan segít a sorstársán, azaz rajtam, A többi utassal szemben Ő önként adta át az ülőhelyét nekem, meglátva engem, én viszont a többi utas helyett nagyon elszégyelltem magamat, pedig szégyenkezni most egyáltalán nem nekem kellett volna!
4 hozzászólás
Nagyon jó, hogy írsz az ilyen esetekről. Főleg az írásod befejezése tetszik nekem, hogy valóban neked nem kelett volna szégyenkezned.
Sajnos, nem egyedülálló az eset. Nekem is műteni kellett volna mindkét térdemet, de féltem tőle, s most már nagyon nehézkesen járok, s bizony velem is megesett néhányszor hasonló eset.
Ezért született egy versem, Ilyen az élet a címe és 2008.01.08-án föl is tettem ide. Ajánlom elolvasni.
Szomorú, hogy az emberek, s gyerekek látva egy nehézkesen jákáló embert, gyorsan az utca forgalmába temetkezik, mintha nem látnák azt, aki alig bír megállni a buszon.
Örülök, hogy olvastam a cikkedet.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Kérlek, olvasd el a válaszomat!
Tisztelettel és köszönettel:
Pecás
Kedves Finta Kata!
Szeretettel javulást kívánok Neked! A leírt eset nem általános, mármint az emberek közömbössége, de, amint tudjuk, a tüske és a tű is kicsi, és mégis mennyire fáj és sokszor mennyire sokáig fáj, ha megszúr!
Köszönöm a megtisztelő véleményed!
Pecás
T.c.
Nagyon tetszik az írása, mert kiemeli, hogy sokszor csak "sorstárs" segíti meg "sorstársát". Velem is történt már hasonló(,egyszer talán le is írom). Még az tetszik az írásában, hogy irónikusan felyezte be. Az ilyen ésehhez hasonló történetek szerintem senkit nem hagynak ridegen.
Aláírás:
. Faddi Tamás