Csapváry Csapek Károly (1904-1976) festő és iparművész a magyar műkincsgyűjtés színes egyénisége.1923-1927 között tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol többek között olyan tanárai voltak, mint Radnai Béla és Bory Jenő szobrászok. Kezdetben a figuratív avantgardot követte, néhány szokatlan témaválasztással, de hamarosan elkötelezte magát az art deco mellett. Számos női portrét festett, amelyek részben Modiglianit visszhangozzák de sokkal dekoratívabbak, és nem tévednek át a karikatúra térfelére. Képei többször szerepeltek a 2. világháború előtti tárlatokon, lassan ismét divatba jönnek.
A szocreál nem érintette meg, mindvégig megőrizte művészi függetlenségét.
1930 után a Herendi Porcelángyárban vállalt munkát, mint festő és tervező művész. Számos stilizált népi figurát tervezett, mint a Matyó Madonna, a Japán Gésa. A porcelánszobrok (Déryné, Búsuló Juhász, Fogfájós Kutya) az iparművészet legtöbbet vitatott alkotásai közé tartoznak: az emberek vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják, nincs középút. Ennyi munkával már egy igazi szobrot is létre lehetne hozni; de a művészeket sem a magas ideálok tartják el, hanem a fizetőképes kereslet.
A megrendelőkkel lehet vitatkozni, de nem érdemes. Csapek becsülettel elvégezte a rábízott feladatokat, és panaszkodás helyett megalkotta a világ egyetlen porcelánablakát, ami egyszerre kuriózum és remekmű. II. András király lányát, árpádházi Szent Erzsébetet ábrázolja, mint a szegények jótevőjét. A művet a herendi római katolikus templomban helyezték el. A második világháborúban elpusztult, de a most látható ablak is „eredeti,” mert annak idején egyszerre két példányban készült.
A háború után Csapek műtárgyakat restaurált, és volt egy különös hobbyja is, tibeti és kínai műtárgyakat gyűjtött. Őt nem a szobrok régisége érdekelte, hanem a művészi, esztétikai érték, meg valamennyire a dekorativitás. Gyűjteményének egyetlen darabja sem régebbi, mint a 18. század. Csapek nem volt buddhista, „a buddhizmus barátjának” mondta magát, és a szép keleti gyűjtemény talán azért is kellett, hogy legyen hová menekülni a mindennapok kegyetlen valósága elől. Pótolta az utazásokat egy olyan korban, amikor az utazás a kevesek kiváltsága volt.
A gyűjtemény 1988-ban került a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Tulajdonába, ahol egy Csapek-emlékterem őrzi a művész nevét.
3 hozzászólás
Köszönöm a remek tájékoztatót.
többször jártam a herendi porcelángyárban, de név szerint, senkire sem emlékszem.
A Keletázsiai Múzeum mellett viszont havonta legalább kétszer elmegyek, de nem voltam ott.
Most megnézem, mert felkeltetted az érdeklődésemet.
Üdv Ildikó
Kedves Ildikó, örülök, hogy "rávettelek" egy múzeumlátogatásra. Az épület előtt,a kertben van egy Buddha-szobor, akiből már alig látszik valami, annyira megharapdálta az idő vasfoga. Ismertem egy Beöthy bácsit, aki úgy járt ezzel a Buddhával, hogy gúnyos megjegyzéseket tett rá, aztán egy nagy púp nőtt a homlokán… Egy időben az Andrássy úton dolgoztam, és folyton ott mentem el a Buddha előtt. Mindig azt gondoltam: jó lesz vigyázni. :)))
és vajon a herendi templom porcelánablaka miért nem szerepel a turisztikai nevezetességek között?
Na jó, ez egy itt most csak fiktív kérdés…