A minimum a világ nyolcadik csodájának nevezett Tadzs Mahalról már annyit írtak, hogy nem igen lehet róla újat mondani. Ha csak azt nem, hogy eredetileg nem síremléknek szánták, nem Sah Dzsehán építette Mumtaz-i-Mahalt nem ott temették el, nem a mogul építészet dicsősége. Itt az ideje, hogy leszámoljunk ezekkel a hazugságokkal. Csak annyi igaz, hogy nagyon szép; de ezt versben kellene elmondani.
Magas indítás, de menjünk csak sorjában. Szerinted mi volt eredetileg a Tadzs?
Védikus templom. Ezt egy indiai úr mondja, Purusóttam Nagés Oak. Szép neve van, a legfelsőbb szellem, a kígyók ura.
Mi az, hogy védikus templom?
Micsoda kérdés. Hát ahol a védikus áldozatokat, a jagjákat végezték.
Bajosan, mert a védikus korban nem építettek templomokat. Már vagy 4,000 régi települést tártak fel az Indus és a Szaraszvati folyók partján, meg sok más helyen, de egyikben sem találtak templomot. Fellegvárat, magtárakat, fürdőket, lakóházakat találtak. A jagjákat a szabad ég alatt végezték, külön e célra előírt oltárokon, de nem templomokban. Egy épületben nem lehet hatalmas tüzeket gyújtani, az állatáldozatokról nem is beszélve, és a Tadzs egyáltalán nem lenne alkalmas erre a célra. Nézd meg a Puránákat, mindig áldozatok helyéről vagy áldozati arénáról van szó, soha sem templomokról.
Itt van, ezt is Oak úr írja: eredetileg Siva-templom volt. Sah Dzsehánnak megtetszett, és egyszerűen elvette magának. Még most is ott vannak a lingamok a befalazott szobákban, a hosszú folyosó déli oldalán. Tédzso Mahálaja, ez volt a templom eredeti neve: a tűz nagy helye. A Tédzso Mahálaja-ból lett idővel Tadzs Mahal.
Ez már jobban hangzik, de itt meg az a gond, hogy a Siva-lingamot nem tűzáldozatokkal szokták imádni, hanem abhisékával, vagyis lemosással. Vizet, tejet, mézet, ghít vagy mást öntenek a lingamra, amely a legtöbbször úgynevezett szvájambhú, önmagától megjelent. Más szavakkal, a hitetlen és sértő európaiak számára egy darab terméskő, amit a szobrász vésője nem érintett. Vannak persze másfajták is, például mukhalingamok, amelyeket Siva fejét vagy egész alakját faragták ki, de ezek előtt sem ég más tűz, mint a ghí-mécsesek apró lángjai.¤
Akkor marad a harmadik lehetőség, hindu palota volt.
És ezt ki mondja:
Oak úr… vagyis a királyi krónika, a Bádsáh-náme, amelyben Mulla Abd al-Hamid Lahori Sah Dzsehán uralkodásának minden nevezetes eseményét feljegyezte. Ezt írja: „Ezelőtt Rádzsa Man Szingh palotája volt, akkor éppen Rádzsa Dzsái Szingh, az unokaöccse lakott benne. Ezt választották ki Mumtaz mennyei hajlékának. Rádzsa Dzsái Szingh úgy tekintette, nagy megtiszteltetés, hogy átadhatja a nagy palotát, az Ala manzilt; az etikett azonban megkövetelte, hogy kifizessenek neki egy (bizonyos) összeget a királyi kincstárból.”
Amely állandóan üres volt. Na hallod, Sah Dzsehán költekező életmódja és úri passziói mellett? Általában azt mondják, hogy a mogulok így szerezték a vagyonukat, elvették, ami megtetszett nekik. És ez nyilván így is volt, de ez nemcsak a mogul császárok szokása. Így tett minden hódító a történelem során, akár asszír volt, akár keresztény. A másik dolog pedig, a hindu királyok sem szorgalmas munkával kuporgatták össze a filléreket, ha egy új palotát akartak maguknak. Ők is ugyanúgy elvették a palotákat meg mindent a legyőzött ellenségeiktől, odahaza meg annyi adót vetettek ki, amennyit csak lehetett. Lopott áru cserélt gazdát.
A királynak joga van kivetni az adót. Megvédi az országot és az alattvalókat.
Ésszerű határokon belül. Ha mindent elvesznek az alattvalóktól, az már nem adószedés, hanem lopás. Rablás. És feltételezem, hogy Rádzsa Dzsái Szinghnek volt még néhány más palotája, nem lett belőle hajléktalan.
Ez más kérdés, a lényeg az, hogy nem Sah Dzsehán építette a Tadzsot, csak elvette az Ala manzilt, amelyet valószínűleg 372-ben építtetett magának Anangpál király. Nem a mogul, hanem a hindu építészet dicsősége. Sah Dzsehán csak néhány változtatást javasolt. Ezt is az udvari krónikása írja: „Volt a nagyvárostól délre egy szép és kellemes földterület, ezen állt Rádzsa Man Szingh palotája, amelyben akkor az unokája, Rádzsa Dzsai Szingh élt. Ezt választották ki a paradicsom lakója (Mumtaz) sírhelyéül.”
Unokája? Az előbb még az unokaöccse volt.
Lényegtelen.
Vagyis nem vezették pontosan az udvari feljegyzéseket. Persze, nekik egyáltalán nem számított, hogy a gyaur kutyák milyen hívságos rokoni kapcsolatban vannak egymással. Egy udvari krónikás hivatalból elfogult, nem azt írja, amit akar, hanem azt, amit elvárnak tőle. Annál sajnálatosabb, hogy csak nagyon kevés korabeli történelmi munka említi meg Sah Dzsehán építkezéseit, talán csak kettő, a Diván-i-Afori és a Muntakhan ut Labab. Ezekre meg azt mondják a tudósok, hogy hamisítványok, a Tarikh-i-Tadzs Mahal dokumentummal együtt, amelyet sokáig a síremlék örökletes gondnokai őriztek, aztán egyszer csak eltűnt.
Mint minden, ami igazán értékes volt az egykori hindu palotában. Sah Dzsehán többet nyert ezen az építkezésen, mint amennyit veszített. Volt valami bontási és feltöltési munka, elkészült a kenotáfium, néhány díszítést lecseréltek a Koránból vett idézetekre. Volt valami költség az állványokkal és a kerttel, amely nyilván nem felelt meg a mogul urak magas ízlésének. A krónikák szerint az átalakítás 50 millió rúpiába került, amiben biztosan van egy kis túlzás. Arról persze nem beszélnek, hogy mennyit ért a zsákmányolt Pávatrón, meg az arany, például az arany levelek, amelyek egykor elborították az egész kupolát. Aztán ott voltak a gyémántok és az egyéb drágakövek. Az arany rács a kenotáfium körül, amit Sah Dzsehán 1643-ban elvitt, lecserélte a most is látható fehér márvány ráccsal.
Egy pillanat, miből gondolod, hogy a Pávatrón az Ala manzilban állt? Ezt is Oak úr mondja?
Igen.
Akkor álljunk meg egy kicsit az arany rácsnál. Lehet, hogy nem maradt ránk más egykorú történelmi munka, mint a Bádsáh-náme, de van itt néhány levél, amit a császári udvarban élő nyugatiak küldtek haza a családnak. Valamelyikük csak megemlítette volna azt a kisajátított hindu palotát. Ezzel szemben azt mondják, hogy a sah szenvedélyes építkező volt. A francia Tavernier azt írja, hogy a Tadzs 22 évig épült. Peter Mundy, a British East India Co. ügynöke 1628-34 között tartózkodott Indiában. Úgy tudja, hogy összesen 23 évig épült a Tadzs, és 20,000 munkás dolgozott az építkezésen, amit az előbb jelentéktelen átépítésnek neveztél. 1632-ben írta haza az egyik levelében: „Elkezdték az építkezést. Rendkívüli fáradsággal és költséggel, de különleges gondossággal folyik a munka. Az aranyat és ezüstöt úgy használják, mint a közönséges anyagokat, a márványt meg úgy, mint mások a téglát.” Bernier és mások szerint a fő épület csak 1648-ban készült el teljesen, a melléképületeken még 1653-ban is dolgoztak. Peter Mundy látta, amikor az arany rácsot felszerelték, 1633 május 26-án. Ott is maradt ez a rács egészen 1760-ig, amikor a marátha konföderáció szövetségese, Szurádzs Mál, dzsát vezér elfoglalta Agrát, összeszedett és beolvasztott minden aranyat és ezüstöt, amit csak talált. Meg kell jegyeznem, hogy nem szórakozásból tette, mindannyian tudjuk, mi az a három dolog, ami egy háborúhoz kell.
Pénz, pénz, pénz. De nem tudom, mennyivel megbízhatóbb egy angol kereskedelmi ügynök, vagy egy francia ékszerész, mint a mogulok évkönyvei. Csak azért, mert európaiak?
Nem, hanem mert semmilyen érdekük nem fűződött a hamisításhoz. Magánleveleket írtak, és nem hivatalos jelentéseket. Volna azonban még egy-két kérdésem, ha már benne vagyunk. Mit keresett az a négy minaretszerű, karcsú torony egy 4. századi hindu palotán?
Hadd feleljek én is kérdésekkel. Miért olyan régies a Tadzs védelmi rendszere, amikor a mogul inváziók idején már ágyúkat is használtak Indiában? Miért van vagy 20 szoba a terasz szintje alatt a Tadzs északi, a Jamunára néző oldalán? Mi szükség volt ezekre a szobákra egy mauzóleumban? Mi van a befalazott szobákban, a folyosó déli oldalán? Mikor és miért falazták be? Miért néz az úgynevezett mecset nyugat, és nem Mekka felé? Mit keres ott az a másik épület, ami pontosan olyan, mint a mecset, csak éppen nem használják semmire? Minek az a sok oszlopsor, díszkapu és zenepalota? Azért, mert a Tadzs nem síremléknek épült, hanem palotának.
És a régi dokumentumok csak úgy szórakozásból sorolják fel az építészeket, meg mindenkit, akinek köze volt ehhez a több, mint 20 éven át tartó munkához. Usztad Isa és Isa Muhammad Efendi készítették a terveket. Fa-maketteket is készítettek, ezek közül választott a császár. Az indiai Mukarramat Khán és Mir Abd al-Kerim voltak az építésvezetők, bár lehet, hogy egy másik forrásnak van igaza, és ők nem az építkezést, hanem a pénzügyi elszámolásokat vezették. Az építész-felügyelő egy bizonyos Puru volt, a perzsiai Banarusz-ból. A központi kupolát Iszmail Khán tervezte, az ottomán birodalom polgára. A szobrokat és a mozaikokat Csirandzsilal, egy Delhiben élő művész készítette, aki a neve alapján lehet, hogy hindu volt. A sirázi Amanat Khán volt a fő kalligráfus, meg is örökítette a nevét a kapun, egy felirat végén. De nézzük csak tovább, vannak itt még más nevek is. A kőművesek felügyelője Muhammad Hanif volt. A híres rácsot Austin de Bordeaux, egy francia ötvös készítette, meg talán egy tömör ezüst ajtót is. A kert tervezője a kasmiri Ali Mardan volt, a Salimár-kert alkotója. Bukharai szobrász, szír és perzsa kalligráfus, dél-indiai intarziaművész, belucsisztáni kőfaragó – összesen 37 mester dolgozott a páratlan alkotáson, meg persze a 20,000 névtelen, észak-indiai munkás. Emlegetnek még egy Geronimo Veroneo nevű velencei aranyművest, Ahmed Lahauri kőfaragót, valamint egy Rumi-nak nevezett építőmester, aki talán a mai Törökország területén született. Erre a nemzetközi gárdára azért volt szükség, mert Sah Dzsehán mindenből a legjobbat akarta. Az építőmestereket tanulmányútra küldte Gvaliorba, hogy megszerezzék a szükséges inspirációt. Így aztán az egész építkezés nem is lepse 50 millió, hanem 91 millió, 700,000 rúpiába került.
Az már biztos, hogy Sah Dzsehán mindenből a legjobbat szerette; Mumtaz halála után pedig olyan jámbor muszlim lett, hogy még az ópiumpipáját és a boros poharát is Allah neve díszítette. Van itt azonban még néhány rejtély. Többen is állítják, hogy a Tadzs ugyan síremléknek épült, és Sah Dzsehán finanszírozta, de európaiak voltak az építészek. Ezt írja Hans-Heinz Ewers, a 20. század elején elég sikeres német író: „Indiában a mohamedán uralkodóktól származik csaknem minden, ami igazán felséges és nagyszabású; a legtöbbet olasz és francia mesterek alkották meg, a Tadzsot például a bordeaux-i építőmester, Austin.”
Egy kései hang az európaiak seregében, akik különösen az indiai brit uralom elején hangoztatták, hogy a Tadzsot, valamint sok más híres épületet európaiak építették. Mélyen lenézték a „pogány bennszülötteket,” el sem tudták képzelni, hogy a Kelet önálló művészeti alkotásokat képes létrehozni. Például a buddhizmus művészete soha nem jött volna létre a görög szakértelem nélkül, és hasonlók. Geronimo Veroneo-t csak egy spanyol pap említi, aki 1640-ben járt Agrában. Ez a spanyol azt írta, hogy Veroneo, egy olasz „kalandor” készítette a Tadzs terveit. Mások szerint nem volt sem kalandor, sem tervező, hanem aranyműves, ami sokkal valószínűbb, mert a mesés indiai kincsek és drágakövek híre mágnesként vonzotta az ötvösöket és ékszerészeket. Mind azt remélték, hogy nagyon könnyen meg fognak gazdagodni. Golkonda utcáin annyi az arany, mint másutt a szemét, csak össze kell seperni. Mondják azt is, hogy Usztad Isa bizonyára keresztény volt, de a Jézust jelentő Isa nevet számos mohamedán viselte. Nem jártam utána, de valaki azt állítja, hogy az Usztad Isa nevet egy 19. századi forrás említi először, és tulajdonképpen Usztad Ahmedről van szó, akit Lahauri-nak is neveztek, mert Lahor-ban született. Sahdzsehánabadot és a Vörös Erődöt egy bizonyos Ahmed tervezte; sajnos ez nagyon gyakori név, nem lehet megállapítani, hogy ez ugyanaz a személy.
A pietra dura munkát biztosan egy európai javára lehet írni, másnak nem jutott volna eszébe, hogy éppen Orpheust ábrázolja.
Orpheust igen, meg talán néhány színes papagájt; csakhogy ezek nem a Tadzsban vannak, hanem az agrai várban. Lehet, hogy ott dolgozott egy olasz.
Igaz is, már az előbb is meg akartam kérdezni, mit kerestek Indiában ezek az olasz meg francia ékszerészek és kalandorok? Mind azt hitték, hogy az aranyat csak össze kell seperni? Nem lehet, hogy inkább kémek voltak?
Lehet, de ez nem romantikus kémkedés volt, mint a James Bond, kereskedelmi kapcsolatokat akartak Indiával.
Hogy került oda Austin de Bordeaux?
Gondolom, nagyon egyszerűen, pénzt akart keresni. Ez a francia azonban pórul járt, rajtakapták, amikor drágaköveket lopott vagy csempészett. Tolvajoknak és csempészeknek nem sok esélyük volt a mogul udvarokban, Austin urat is valószínűleg rövid úton felakasztották vagy felnégyelték volna, ha nem olyan kiváló művész. A Tadzs tervezését biztosan nem rá bízták, nem is értett hozzá, hiszen ötvös meg ékszerész volt. Gondolom, elkészítette a rácsot, meg egy-két apróságot, aztán kidobták, ő meg sürgősen visszament Franciaországba. Még egyszer megjelent a történelem színpadán, amikor kiderült, hogy értékes drágakövek helyett színes üvegcserepeket adott el a francia királynak. Most már nem volt szerencséje, és az akasztófán végezte az életét. Ewers meg mások ezt biztosan nem tudták, különben nem lettek volna olyan büszkék a Tadzs állítólagos európai tervezőjére.
Ezt már nem is veszi komolyan senki. Van itt azonban még egy bizonyíték, hogy a Tadzs nem Sah Dzsehán idejében épült. Mint tudjuk, a fia, Aurangzeb elég erőszakos módon ragadta magához a hatalmat. Sah Dzsehán palotafogságban halt meg 1658-ban. Eredetileg egy fekete márvány síremléket szeretett volna magának, szemközt a Tadzs-al. Aurangzeb azonban azt gondolta, hogy ez nagyon költséges lenne, csak egy másik kenotáfiumot állított az első, a Mumtazé mellé. Ugyanakkor egy alapos vizsgálatot végeztek, ahogy ma mondanánk, felmérték a Tadzs műszaki állapotát. És az derült ki, hogy nagyon rossz állapotban van, annyi a probléma, mint egy sok száz éves épülettel. Megsüllyedés, beomlás, beázás, csupa olyan dolog, aminek nem lenne szabad előfordulni egy új épületnél.
Ez a felmérés nem 1658-ban történt, hanem 1652-ben. Ránk maradt a levél, amelyet Aurangzeb írt az apjának. Azt mondja, komoly beázás az északi oldalon, a négy boltíves kapunál, a négy kis kupolánál, a négy északi előcsarnokban, a szuterén helyiségekben. Nem beszélt megsüllyedésről és beomlásról, csak beázásról, és ez nagy különbség.
Aminek szintén nem lett volna szabad előfordulni egy új épületnél. Ez is arra mutat, hogy Oak úrnak igaza van, a Tadzs eredetileg hindu templom vagy palota volt.
A minaretekkel együtt?
Igen.
Hiszi a piszi.