10 másodperc. Annyi pont elég, hogy felkaphasson egy viharos erejű forgószél, vagy akár magával ránthasson a végtelen örvény. De el is nyelhet a feneketlenül tátongó mélység.
10 másodperc. Végigsöpör, letarol mindent, ami az útjában áll. Elszabadul, és semmi nem tarthatja kordában. Minden azt követő esemény azon varázslat hatására válhat okozattá, és pillanatok alatt borulhat fel az addigi értékrend.
10 másodperc. Egyszeri, többszöri? Megismétlődik-e?
Akiknek módjukban állt elkapniuk a pillanatot, azok nem eresztették el. Meglátni a benne rejlő csodát, a megannyi megmagyarázhatatlan energiát?
Kapaszkodni, ellenállni, félni tőle? Felesleges, hiszen az a 10 másodperc sorsfordító. Minden akkor-, és ott dől el. Megnyílik egy ismeretlen dimenzió kapuja, feltárul egy felfedezetlen világ.
Belépni rajta? Akik felismerik a lehetőséget, egy szempillantás alatt a legvadabb sodrásba kerülnek, és a továbbiakban elvész a józan kontroll, elfakulnak a satnya észérvek. Azt a 10 másodpercet nem lehet irányítani. Szembeszegülni vele, hátat fordítani, menekülő utat, mentőcsónakot keresni? 10 másodperc. Nem ismétlődik.
10 másodperc, azalatt mégis megáll az idő. 10 másodperc, amikor megvillan két szempár, mialatt fel lehet ismerni a másikat. Ha valamelyik tekintet nem nyílt, nem őszinte, nem enged belátást a belső énjébe, akkor az egész eleve kudarcba fulladt.
Minden egyes nap egy új csoda, amit értékelni kell, megélni pedig muszáj. Az emberöltő gyorsan eltelik, de az idő homokja csak lassan pereg. Adott pillanatban kell eldönteni: merre tovább, melyik úton. Rizikó, hiszen kockáztatni nagyon kevesen mernek.
Dupla vagy semmi? Hazárdírozás!
Mások számára visszatartó erő, hiszen a nagy átlag a dogmákkal összepangott „kapcsolati szabályoknak” engedelmeskedik. Féltérdre ereszkedtek, megadón fejet hajtottak, kimutatván alázatukat a sorsuk felé, és elfogadták, hogy a továbbiakban be kell érniük annyival, amennyit kiporcióztak számukra.
Alapjáratú indíttatás a „közös életre”? További esélyek latolgatása, a majdani lehetőségeik felmérése? Külsőségek, összkép, ráképzelni egymást a családi fotókra?
10 másodperc? Alku tárgyává is válhat. Erőlködés, alkalmazkodás, meghasonulás. Engedni a berögzült szabályoknak, megfelelni a környezeti elvárásoknak, miközben hosszas éveket rabolnak el egymástól. Sokszor 10 másodperc, újra meg újra.
Ragaszkodás, a rögeszmés „vonzódás” nem más, mint két össze nem illő ember lassú érzelmi agonizálása, miközben mindvégig a hűség fontosságát szajkózzák. Bealszanak egy kötött világban, lassanként elhal bennük a szabadság iránti vágy. Egymás hatására „bekuckóznak” az ingerszegény szférájukba, onnan aztán se ki, se be, és minden lehetséges egyedi motiváltság árulásnak számít. Leépülnek, megelégszenek az ismétlődő, élettelen hétköznapok kiszámítható perceivel, óráival. Süllyednek egymás akarati szintjére, hiszen egyik sem fedi fel a valódi vágyait, mivel a békesség érdekében inkább hallgatásba burkolóznak.
Menekülés a romantikába? Az nem szabadság, hanem kényszeresség, silány életvitel, amiből a külvilág semmit sem észlel.
A szabadság ott rejtőzik az élet minden helyzetében és pillanatában. Mindenki számára elérhető lenne, de pontosan az olyan kishitű és kicsinyes világszemlélet, valamint a zárkózottan pökhendi habitus teszi egyre láthatatlanabbá. Az előre betervezett „tökéletes pillanatokra” való várakozás csírájában fojtja el a szabadosságot, azzal együtt teszi meg nem történtté a pótolhatatlan és megismételhetetlen eseményeket.
A „boldogság” hajhászása sokakat vezet tévutakra, és csak idő kérdése, mikorra tudatosul bennük, hogy a sürgető vágyálmaikat mindvégig feleslegesen kergették.
Agyoncsócsált párkapcsolati segédletek zöme az „elfogadásra, csiszolódásra” ösztökél, lebutítván a szabad akaratot.
Ha már abban a 10 másodpercben nem dőlt el minden, miért még a hezitálás? Igen vagy nem! Szabadnak lenni nem kiváltság. A szabadságot használni kell, élni vele! Rövid az életfonál, ezért bármely centiméteréhez érve, érdemes azt kézben tartani.
Akiknek jó előre megírták a találkozásukat, azok nem kerülhetik el a végzetüket. Hiába rengeteg az akadály, nekik ott kell lenniük a megadott helyen, a megfelelő időben. És történjék bármi, ott is lesznek! És, ha az a néhány pillanat nem hozta meg az egyhangú döntésüket, akkor a többi már csak szánalmas próbálkozás lenne, amiből ők nem kérnek.
10 másodperc. Akik felismerték, hogy az a kettejük 10 másodperce volt? Külső megítélésük új megvilágításba kerül. Mások számára kirívókká válnak, hiszen ők láncok nélkül, szabadon járnak ugyanabban a térben és időben.
Az emberi felszínesség és a kíváncsi irigység ebben a helyzetben is domináns. Inkább gyalulnák le őket a Föld felszínéről, mintsem bevallanák a rátarti önmaguknak, hogy újfent szembesülniük kellett önző életük szánalmasan kopár kietlenségével.
Sid Clever