Karácsony táján minden kicsit másképp van. Az emberek szíve megtelik szeretettel, érzelmekkel. Még a levegőnek is más illata van, mint egyébként. Az ünnephez közeledve
mindenki lélekben elcsendesedik. Az ünnep idejére ,,szüneteltetjük" talán a hétköznapi gondokat, bajokat. Kicsit, vagy éppen nem is kicsit ,,átöltöztetjük" a lelkünket. Lassan véget érnek a készülődés fáradalmai. Jól esik egy kis elcsendesedés az előkészületek és a hétköznapok néha eléggé élénk forgatagában.
Ilyen hangulatban rendezte meg a pestszentlőrinci Unitárius Egyházközség 2012. december 23.-án a karácsonyi gyermek istentiszteletét. A lelkésznő gyönyörű szavaival a gyermekbibliából idézett, a karácsonyi tézisekből, majd egy kis verses, énekes, szöveges rész következett. Gyermekek adtak elő gyermekeknek és nekünk, felnőtteknek, többek között szülőknek is. Szinte csillogott az apróságok szeme a megilletődöttségtől, hogy Ők is szerepelhetnek egy nagyobb közönség előtt. A gyermeki lélek csodálatos megnyilvánulásait láthattuk, hallhattuk mi felnőtt résztvevők. A gyermekekből sugárzott az öröm, hogy Ők is adhatnak nekünk, az előttük lévő nemzedékeknek! Voltaképpen ez a szeretet és egyben a Karácsony színtiszta lényege: adni őszintén, adni szeretetből, adni hitből és adni szívből! Utóvégre Jézus Krisztus is ezt cselekedte! Őszintén, hitből és szeretetből adott követendő példát nekünk és adta életét azért, hogy a miénk jobb, szebb és őszintébb legyen! Ez az istentisztelet annyi gyermeki tisztaságú melegséget sugárzott ránk, hogy szinte (de csak a lelkünkben) ,,ellensúlyozta" a tél kinti hidegét.
Ezek a gondolatok azután kavarogtak bennem, ami után az istentiszteletről hazaérkezve erre az írásra készültem. Ott, a kis pestszentlőrinci Unitárius Templomban a gyerekek őszinte lelki ajándékukkal töltötték fel mindannyiunk szívét, lelkét. A legnagyobb ajándékot, a szeretetet, az ajándékozás valódi és tiszta örömét éreztem ki a szavaikból. Hálatelt szívvel mondok köszönetet az Unitárius Egyházközségnek ezért a páratlanul emlékezetes, meghitt és kedves karácsonyi gyermek istentiszteletért.
2 hozzászólás
Nagyon szép bemutatása egy lélekmelengető eseménynek.
Volt szerencsém belepillantani hasonlóba, csak nem Pestlőrincen. A Gyerekeimmel egy unitárius Ádventre voltunk hivatalosak, mézeskalácsot sütöttünk, koszorút készítettünk velük, köztük.
Az a légkör nagyon sokáig volt rám hatással, a valódi szeretet, önzetlenség, a kimódolatlan kedvesség.
Köszönöm, hogy olvashattam, mert visszaidéztél egy szép délutánt az írásod által.
Kedves Andrea!
Kiegészítésül az előbbiekhez: ráadásul az én verseimből is elszavaltak néhányat ebből az alkalomból. Szép volt az egész rendezvény és nem éppen ezért.
Köszönöm a soraidat.
Pecás