Élt egyszer Névtelen Országban egy királylány. Már régen felnőtt, és eladósorba került, amikor elhatározták, hogy férjet keresnek a számára. De ennek bizony komoly ára volt. Nem valutában volt ez mérve, hanem az ára öt szó, az élet legfontosabb öt szavának az együttes őszinte kimondása volt. Telt-múlt az idő. A király hírnökeivel meghirdettette az országában széltében-hosszában, hogy aki ezt az 5 szót kimondja, azé nemcsak a lánya keze, hanem tekintettel a magas korára, illő nyugdíj fejében az egész királysága. Jöttek is a kérők annak rendje-módja szerint. Mindenki kimondta a számára fontos 5 szót, de az nem volt az igazi. Az idő meg csak telt, egyre csak telt, eredmény meg semmi. Mondtak mindenfélét a kérők, a király, meg a lánya és a királyné alig győzték hallgatni a sokszor 5 szót. Volt akinek a pénz, a siker, a hírnév, a gazdagság volt a fontos, természetesen a sajátjáé. Azon nyomban kosarat is kapott a királylánytól. A király és a lánya, meg az öreg királyné naphosszat csak búslakodtak. a király és a királyné már öregek. Hamarosan át kell adni valakinek a királyságot, hiszen Ők sem élnek örökké, de kinek adják át? A királylány meg az ért búslakodott, hogy Ő bizony pártában marad! Pedig szemre való volt ám nagyon! A haja, mint az arany, olyan szőke volt, az alakja meg csodálatra méltóan szép! De azt a bizonyos öt szót eddig nem akadt kérő, aki kimondta volna őszintén, szívből, igazán! Már volt, aki kimondta, de mégis kosarat kapott Ő is, hiszen a hamis szív uralta szájból az az öt szó sem volt őszinte! Miért is lett volna? Ámde egyszer eljutott a házassági szándék híre és feltétele a szegény ember házacskájába is. Egyetlen fia ezzel fordul a nagy bajuszú édesapjához és édesanyjához:
– Drága jó szüleim! Én csak megpróbálom! Talán sikerül, talán nem! Én a maguk élete példáján tudom azt az öt szót, és mivel sok igazságát magam is hiszem és vallom, hiszen eszerint élek! Éppen ezért a király előtt is bátran ki merem mondani! Elmegyek a királyhoz a palotába!
Ezzel fogta a tarisznyáját és a vállára csapta. A szülei beletettek három darab pogácsát. Azért csak hármat, mert az út három napba telt gyalogosan és naponta csak egy pogácsa jutott szegénységük okából. Amint a palotához ért és megmondta a kapusoknak, hogy mi járatban van, szinte azonnal beengedték a király, a királyné és a királylány színe elé.
– No, fiacskám – sodort egyet a fehér bajuszán a király, – halljuk azt az öt szót! De jól vigyázz, ennek az 5 szónak egyeznie kell az elképzelésünkkel! Csak ezzel a feltétellel lehet a tiéd a lányom keze és az országom uralma! Másképpen úgy távozhatsz, ahogy jöttél, üres kézzel!
– Felséges királyom! Az öt szó: hűség, őszinteség, jóság, tisztesség, szeretet.! Jóság mindenki iránt, szeretet a párom és a családom, meg a hazám iránt, tisztesség az életben mindég és mindenhol, mindenkivel szemben, őszinteség mindenben és mindenkihez, mindenkor, és hűség mindazokhoz, akiket szeretek. És mindezek feltétlenül, hiszen így lehet csak mind az öt dolog kölcsönös!
A király, a királyné és a királylány megérezték a szavakban rejlő őszinte tisztességet. Nagyon megörültek. Hamarosan meglett a kézfogó, majd a hét határra szóló igazi lagzi is nemsokára! Az öreg király és a királyné meg nyugodtan nyugdíjba mehetett, hiszen volt már az országuknak tisztességes uralkodója! Az új király a feleségével vissza-visszatért a királlyá lett szegény ember büszke öreg szüleihez olyan sűrűn, ahogyan azt az ország ügyes-bajos dolgai engedték. Büszkék lehettek a szülők a gyerekeikre, akik a varázslatos öt szó, a jóság, a tisztesség, a hűség, a szeretet és őszinteség jegyében éltek és uralkodtak mindaddig, ameddig Ők is nyugdíjba nem vonultak. Akkor az utódjuk élete párja elé is csak ezt az öt szót támasztották követelményként. Így lett boldog – nemcsak Ők -, hanem az egész népük, országuk is!
1 hozzászólás
Öt pont az 5 szóért.
(A A jó mesék sokszor elérhetetlenül ideálisak, de ez nem baj; ez az erényük. Hogy ne feledjük: nem a valóság a mérce. A valóság tele van kudarcokkal. Illetve tanulságokkal. A kitűzött cél pedig legyen a tökéletes, és akkor van minden napra való feladatunk, igyekezetünk.)
Köszönjük, üdvözlettel: ÁE.