Jimmy Rosenberg a George Washington Középiskola harmadéves diákja volt. Mindenki komoly, értelmes fiúnak ismerte, aki keményen tanult, hogy felvegyék a Berkeley egyetemre. Mivel szüleivel és két testvérével igen szűkös anyagi körülmények között élt, Jimmy mindent elkövetett, hogy ösztöndíjat kapjon, s addig is délutánonként kisegített a közeli McDonald’s-ban, hogy némi zsebpénzre tegyen szert. Ott ismerkedett meg Valerie-vel, a gyönyörű, fekete hajú lánnyal. Két hónapig jártak, és Jimmy nagy naivan azt hitte, a boldogságuk örökké fog tartani.
Szilveszterkor azonban hatalmas csalódás érte. Mike, a legjobb barátja, kihasználta, hogy a szülei elutaztak Aspenbe síelni, és óriási házibulit tartott, amire természetesen Jimmyt és Valerie-t is meghívta. Voltak vagy harmincan, és mindenki vitt valami menő piát. Jimmy, aki ritkán ivott, még éjfél előtt berúgott, és összeveszett Valerie-vel. Amikor hajnaltájban felocsúdott részeg bódulatából, látta, hogy barátnője Mike-kal csókolózik. Elborította agyát az indulat, és szó nélkül nekiesett Mike-nak, amiért elcsábította a barátnőjét. A nála fél fejjel magasabb és jóval erősebb Mike végül alaposan helybenhagyta, és Jimmynek vérző orral kellett elkullognia.
Két nappal később a zaklatott lelkiállapotban lévő fiú addig ácsorgott Valerie-ék háza előtt, míg a lány nem volt hajlandó beszélni vele.
– Mit akarsz, Jimmy? – kérdezte nem túl barátságosan, és be sem hívta a házba.
– Csak bocsánatot szeretnék kérni – kezdte a fiú lángoló arccal.
– Már nem haragszom rád, de köztünk mindennek vége – jelentette ki a lány ridegen.
– Nézd, elismerem, hogy hülye voltam, de… Nem kezdhetnénk elölről? Olyan jól megvoltunk…
– Nem, Jimmy! – szakította félbe Valerie, hosszú haját hátravetve. – Azóta rájöttem, hogy nem is szerettelek igazán.
– Mike miatt? – Jimmy zavartan rugdosott egy kavicsot.
– Ő egészen más, mint te – felelte őszintén a lány. – Jókat lehet marháskodni vele. És hétvégén elvisz táncolni.
– Hát ez a baj? Miért nem szóltál, hogy szívesen mennél diszkóba? – nézett rá értetlenül a fiú.
– Mert veled nem lehet szórakozni! – fakadt ki Valerie. – Te egyszerűen túl… túl komoly vagy. Nem illünk össze, és kész. Most be kell mennem. Bocs.
Azzal becsukta az ajtót az elképedt fiú orra előtt. Jimmy napokig emésztette magát. Már rég véget ért a szünidő, de még mindig képtelen volt a tanulásra összpontosítani. Hamarosan a tanárai is észrevették, hogy történt vele valami, mert a jegyei látványosan romlani kezdtek.
Jimmy megpróbált beszélni Mike-kal is, ám a fiú egyszerűen levegőnek nézte. Mint kiderült, a barátságuk kissé egyoldalú volt, és olyan gyenge szál kötötte őket egymáshoz, amit egy lány könnyű szerrel el tudott szakítani. Jimmy nehezen viselte, hogy egyszerre kellett elveszítenie a szerelmét és a legjobb barátját, s hiába kereste a megoldást, tehetetlennek bizonyult.
Egy január végi napon éppen iskolába indult, amikor apja hazaért huszonnégy órás szolgálatából. Tom Rosenberg évek óta rendőrőrmesterként dolgozott a kerületi kapitányságon. Kimerülten akasztotta fel az előszobai fogasra az egyenruháját és a pisztolytáskáját.
– Ez az év sem lesz különb az előzőnél – panaszolta a feleségének, aki a kicsiket készült elvinni az iskolába. – Talán még több a bűnöző, mint tavaly volt.
– Bele kell törődnöd, szívem, hogy nem tudod megváltani a világot – mosolygott rá Anita, majd bekiáltott a konyhába Jimmynek: – Ne vigyünk el, kisfiam?
– Kösz, anya, de megbeszéltem a srácokkal, hogy együtt megyünk – füllentette Jimmy.
Semmi kedve nem volt hallgatni öccsei viháncolását a kocsiban.
– Csak el ne késs! – figyelmeztette az anyja, azután kisietett a nyolcéves Jack és a tízéves Oliver után.
– Ha délután megjössz, ne kelts fel! – kukkantott be Tom legidősebb fiához, és megdörgölte kialvatlanságtól vörös szemét. – Két napot át tudnék szunyálni.
– Felőlem alhatsz – vont vállat Jimmy, és bekapta az utolsó falat pirítóst.
Mire kiért az előszobába, apja már el is ment lefeküdni. A ház kihalt és csöndes volt. Jimmy felkapta a fogas alatti szekrényről a táskáját, és tekintete hirtelen megakadt apja pisztolytáskáján. Tom máskor mindig gondosan elzárta a fegyverét egy fémkazettában, most azonban a fáradtságtól megfeledkezett róla. A pisztoly markolata szinte kínálkozott Jimmy kezébe. A fiúnak hirtelen átvillant az agyán, hogyan állhatna bosszút Mike-on, amiért elvette tőle Valerie-t, és vele együtt a boldogságot. Habozás nélkül kiemelte a fegyvert a tokjából, és sebesen besüllyesztette a kabátja zsebébe.
Alig várta, hogy beérjen az iskolába. Útközben egy percre sem eresztette el a pisztolyt. Úgy szorította a hideg, kemény markolatot, hogy egészen elzsibbadtak az ujjai.
A négyemeletes épület földszintjén, ahol a diákok keskeny, lakattal zárható szekrényei sorakoztak, már nagy volt a zsibongás. Jimmy ráérősen a szekrényéhez ballagott, é feltűnés nélkül matatott benne. Kabátját felakasztotta a fogasra, de kezét továbbra is a zsebében tartotta, miközben idegesen leste, mikor bukkan fel végre Mike. Egy perccel később belépett a kapun ádáz ellensége. Evelyn Goodman tanárnővel beszélgetett, aki feltehetően a tanári szobába tartott, hogy megszabaduljon a hóna alatt szorongatott füzetcsomótól.
Jimmy azonban csak Mike-ot látta, és amikor a fiú fölényes mosollyal üdvözölte, előhúzta a kezét, és egyenesen Mike-re szegezte a fegyvert, amelyen megcsillant az ablakon besütő halvány napsugár.
Evelyn a másodperc törtrésze alatt felfogta, mire készül, és még mielőtt elhangzott a fülsiketítő dörrenés, Mike elé ugrott. Meglepő módon nem érzett fájdalmat, csak valami tompa puffanást a jobb válla táján. Mielőtt összeesett, még hallotta a rémült sikolyokat, s értetlenül meredt a halottsápadt fiúra, aki még mindig a pisztolyt szorongatta, azután elsötétült előtte a világ.
17 hozzászólás
Ahogy elolvastam a címet és az első sorokat, éreztem, hogy itt tragédia fog történni. Nagyon jó, ahogy levezeted az egészet, a vége pedig megdöbbentő, különösen Mike számára. Ilyen esetben ki a felelős? Az apa, aki elöl hagyta a pisztolyt? Vagy a fiú, aki nem tudott uralkodni az érzésein? Jó írás, tetszik. Lehet, hogy csak kötözködés a részemről, vagy a magyar nyelv furcsasága, de ebben mondatban: "Két nappal később a zaklatott lelkiállapotban lévő fiú addig ácsorgott Valerie-ék háza előtt, míg a lány nem volt hajlandó beszélni vele" valahogyan nekem jobban hangzana: míg a lány hajlandó volt beszélni vele, vagy mígnem a lány hajlandó volt…
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Igazad van, a magyar nyelv ezen a téren kissé "kilóg" az általam ismert többi nyelv közül. Az angol és a német pl. azt mondja: Addig nem kelhetsz fel az asztaltól, amíg megetted a főzeléket! A magyar ezzel szemben: Addig nem kelhetsz fel az asztaltól, amíg meg nem etted a főzeléket!
Talán a te elképzelésed szerint még így lehetne: addig ácsorgott ott, míg végül a lány hajlandó volt…
Amúgy a tragédia nem egészen lesz tragédia:) Tény, hogy ez csupán egy kis epizód a regényben, és az igazi főszereplő Emily, nem ez a szerencsétlen fiú. Végül senki nem fog börtönbe kerülni, és senki nem hal meg, de többet nem árulok el:)
Üdv: Borostyán
tetszik….azt hiszem el kell olvasnom a regényt is:)
gratulálok
Kedves András!
Én is azt hiszem:) Majd szavadon foglak:))
Üdv: Borostyán
Ha az egész regény ilyen izgalmas, olvasmányos, akkor bizonyára nagy sikere van.:)
Gratulálok, kedves Borostyán: Colhicum
Kedves Colhicum!
Egy korábbi válaszomban rosszul írtam, nem Emily, hanem Evelyn a főszereplőnő neve. Azért téveszthettem, mert a készülő regényemben Emily van, és most nagyon benne élek abban a történetben:) Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Sajnos vannak ehhez hasonló esetek. Vannak emberek akik nem tudják feldolgozni a csalodást és képesek bosszúból ölni, a lelkterrorról meg jobb nem beszélni…. Mint mindig ezt is jól megírtad.
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Szerencsére ebben a történetben senki nem halt meg, és a fiú is őszintén megbánta tettét. Az életben sajnos ez legötbbször nem így működik… Köszönöm elismerő szavaidat:)
Üdv: Borostyán
Nagyon izgalmas ez a részlet a regényedből. Én is kiváncsi vagyok, mi történt előtte, utánna. Köszönöm, hogy leírtad, nem történt tragédia. Én ilyenkor arra gondolok és amíg nem olvastam végig, most is, hogy ki kell egy fegyvert biztosítani és amíg ezzel vacakol Jimmy, kiveszik a fegyvert a kezéből.
üdvözöllek Panna
Kedves Panna!
Ez csak egy rövidke epizód a regényemben. Sznite mindegyikben van valami hasonlóan izgalmas rész, de azért vigyázok, hogy ne "öljek meg" a kelleténél több szereplőt:)
Üdv: Borostyán
Hát igen, amerikában nem ritka az ilyen. (remélem nálunk nem jön "divatba")
Mindenesetre nagyon jól meg van írva, azt hiszem én éreztem az íráson hogy egy regényrészlet. Tényleg kiváncsivá teszed az olvasót a többi részre.
Üdv: Gyepessy
Kedves Sándor!
Örülök, hogy tetszett. Aki kíváncsi az egész könyvre, megveheti bárhol:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ahhoz képest, hogy egy regényrészlet, önmagában is stabilan megállja a helyét. Amint megtudtam, hogy Evelyn a fiú elé ugrott, és hogy még el is találta… Teljesen beleéltem magam. Jó Téged olvasni 😀
Üdv.:
Jessie
Kedves Jessie!
Nagyon örülök, hogy elnyerte tetszésedet:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Én naivan reménykedtem még az elején, hogy találni fog eg másik lányt, vagy valami kevésbé megrázó módon áll bosszút.
Valóban, ahhoz képest, hogy regényrészlet, novellának is megállja a helyét!
Gratulálok!
Myrthil
Kedves Myrthil!
Igyekeztem olyan részletet kiragadni, amely önállóan is mond valamit az olvasónak… Amúgy a történet szerint Jimmy élete jóra fordul, mert a tanárnő, akit megsebzett, túléli, és az eljárás során védelmébe veszi a pillanatnyi elmezavarban szenvedő, de amúgy nagyon rendes fiút…
Üdv: Borostyán
SZia!
Ez nagyon jóóó !!!