Egy erdélyi kis faluban egy szép nyári napon egy kislányt elküldtek a szülei a málnásba, hogy szedje már meg az érett, szép termést, hiszen kell az a családnak! Milyen remek, jó ízű a málnalekvár és a málnaszörp! Sőt, mi több, a málna maga is, mert mint a legtöbb gyümölcs, tele van a szervezetünk számára sokféle rengeteg, hasznos, fontos anyaggal. Ehhez viszont mindenek előtt valakinek le kell szednie a gyümölcsöt. Így tehát a kislány fogta a vödrét és elindult a napfényes hegyoldalban lévő málnásukba. Ahogy szedte a málnát, amit természetesen óvatosan tett, mert a málnabokor szúrós ám!, elábrándozott, gondolatban már látta a feldolgozott málnát, Amint így merengett egyszer csak valahonnan a bokrok sűrűjéből zörgést, csámcsogást hallott, hát Uram fia!, amint széthajlottak az ágak, egyből feltűnt az előbbi hangok gazdája, egy hatalmas, két lábon álló barnamedve! A kislány a látványtól úgy megijedt, hogy illa berek, nádak, erek! a majdnem tele vödrét ijedtében ott hagyva futásnak eredt egyenesen hazafelé. Nem szégyen a futás, sőt néha nagyon is hasznos! A mackó pedig nem hogy megörült volna a váratlan ,,ajándéknak", rögvest megette a vödör tartalmát, majd, az újabb málnaadag reményében az üres vödröt a kislány után hajította.Hát így fogyasztotta el a kislány málnáját a ,,háládatlan" medve és ráadásul meg csak meg sem ,,köszönte" a sok finomságot! A tanulság: mielőtt bármibe is belekezdünk, minden esetben nézzünk jól körül, mert bármikor, bárhol érhetnek váratlan meglepetések!
Pecás
1 hozzászólás
Kedves Pecás!
Láttam jártál itt.Tetszik a meséd!Ilyet sem olvastam még tőled!
Ági